DR. FODOR ISTVÁN, a független képviselők első szónoka
DR. FODOR ISTVÁN, a független képviselők első szónoka
DR. FODOR ISTVÁN, a független képviselők első szónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Amióta ismertté vált, hogy az Országgyűlésnek új miniszterelnököt kell választania, különféle becslések jelentek meg a napilapokban azt taglalva, hogy csak a koalíciós képviselői csoportok támogatásával számolva lesz-e elfogadott kormányprogram, lesz-e megválasztott miniszterelnöke Magyarországnak.
Azóta az is valószínűsíthető, hogy nemcsak az egészségi állapotuk miatt távol maradó képviselők szavazata fog hiányozni a végelszámolásnál, hanem lesznek kiszavazók is. Így a koalíciós frakciók önmagukban valószínűleg nem képesek arra, hogy miniszterelnököt válasszanak.
A parlamenti matematika öntörvényű logikája szerint minden bizonnyal nem fogadják el a Kormány programját az ellenzéki frakciók, és ha döntésük mérlegelése során más szempontok helyett a kormányprogramot helyezik előtérbe, az ellenzéki frakcióhoz hasonló módon nemmel szavaznak a frakciót alakítani nem tudó, de a Parlamentben 23 mandátummal rendelkező pártok képviselői, s nem számíthat a Kormány a MIÉP-frakció támogatására sem.
A számokból kikövetkeztethető tények egyértelművé teszik a kormányprogram mai vitájának és a róla szóló szavazásnak a tétjét. Lesz-e megválasztott miniszterelnöke és kinevezett Kormánya az országnak? Vagy a kabinet a jelenlegi összetételében ügyvezető Kormányként látja-e el a feladatát, akár az Országgyűlés mandátumának lejártáig és azt követően, a választások után megbízást kapó új Kormány hivatalba lépéséig, tehát akár mostantól számítva további hat hónapig?
Nos, senki nem vitathatja, hogy akár az egész világ értékítélete s ebből fakadóan velünk szemben tanusított magatartása szempontjából, akár a belpolitikai stabilitás szempontjából összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetet jelent a megválasztott miniszterelnök és a kinevezett Kormány, mint az ügyvezető kabinet.
(16.10)
Ennek a körülménynek a jelentőségét szinte egyöntetűen ítélte meg az a 12 független képviselő, akik nem tartoznak sem a frakciót alakító, sem a frakciót nem alakító pártokhoz. Ezért első pillanattól kezdve nyitottak voltunk arra, hogy ne csak egyetértsünk a legnagyobb parlamenti frakció három, szóba került politikusa közül bármelyiknek a jelölésével, hanem igen szavazatunkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy elejét vegyük bármilyen felesleges alkotmányos bonyodalomnak. (Taps a jobb oldalon.)
Azonban… (Derültség.) Most mégis azt kell jeleznem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a 12 párthoz nem tartozó képviselő közül e pillanatban mindössze 5-nek a támogatására számíthat a kormányprogram, s a 7 ellenszavazatra nem elsősorban azért, mert azóta kiderült, hogy a körünkben levő, frakciót alakítani nem tudó pártok képviselői közül elegendően igent fognak mondani, hanem azért, mert azóta ismertté vált a koalíció és a kijelölt miniszterelnök döntése a leendő belügyminiszter személyéről.
S tekintettel arra, hogy az elmúlt napokban a sajtó talán a kelleténél is többet foglalkozott ezzel a kérdéssel, nem tudom megkerülni, hogy ez alkalommal pontosítsam megfontolásainkat. Szeretném előrebocsátani, nem áll szándékomban személyeskedő hangot megütni, s távol áll tőlünk Kónya Imrét akárcsak a legcsekélyebb mértékben is emberileg megbántani.
Kónya Imrét jól felkészült jogásznak, nagy munkabírású, célratörő politikusnak tartjuk. Ám demokráciafelfogásunk oly mértékben különbözik az emlékezetes dolgozat szerzőjétől, hogy nem tudunk olyan Kormánynak bizalmat szavazni, amelyiknek belügyminiszteri tisztét tölti be. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Tisztelt Ház! Az a tény, hogy a koalícióban tömörülő frakciók képviselői önmagukban nem képesek elegendő számban elkötelezni magukat hat hónapra sem a kormányprogram mellett, függetlenül a szavazás végeredményétől, azt jelenti, hogy az MDF–KDNP–Kisgazda-koalíciónak közjogilag is megszűnt a legitimitása.
Ennek a koalíciónak a története az Alkotmány által biztosított közjogi és a valóságos támogatottságot tükröző politikai legitimáció összekeverése. Hiszen ki vitatja, hogy a mandátumok közel 60%-a közjogilag a felelősséggel együtt lehetőséget is biztosított arra, hogy az ország sorsát a megbízatásának időtartamán túl terjedő időszakra is meghatározó döntéseket hozhatott a Kormány.
Ám ha, különösen az átalakulás gyorsan változó körülményeire figyelemmel a Kormány tekintettel van arra, hogy a szavazástól távolmaradókat is számba véve, már megalakulása pillanatában sem mérhette fel valóságos támogatottságát, s az időközi választások eredményeiből a szükséges következtetéseket levonva a közjogi legitimáció helyett a valóságos politikai támogatottság alapján, s ebből következő fokozott felelősséggel akarta volna irányítani az országot, sokkal, de sokkal több alkalommal kellett volna párbeszédet kezdeményeznie nemcsak a politikai színpad szereplőivel, hanem a társadalom más tényezőivel is.
Örömmel hallottam Boross Péter expozéjában, hogy az új Kormány nyitott lesz párbeszédre nemcsak más politikai erőkkel, hanem más szervezetekkel is. De még jobban örültem volna, ha a programban azt olvasom, hogy a Kormány a jelenleg igencsak foghíjas érdekegyeztetési rendszerét tovább kívánja fejleszteni, s a szakszervezeti, illetve kamarai törvények szabályai szerint működő szervezeteken túlmenően az érdekegyeztetési folyamatban partnerének kívánja tekinteni a jövőben a civil társadalmat is.
Ha Boross Péter és Kormánya a leírt program megvalósítása során a kivitelezés mikéntjét végül is eldöntő részletekbe is betekintést enged a társadalom minden szférájának, akkor nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy teljesen tisztában van a mégiscsak rendkívüli körülmények között általa meghozandó intézkedések következményeivel és ebből adódó fokozott felelősségével, hanem elévülhetetlen érdemeket szerez abban is, hogy hangulatilag a lehető legkedvezőbb körülményeket teremtsen a választásokon az ország állampolgárainak minél nagyobb számban való részvételéhez, úgy is, mint annak feltételéhez, hogy a következő kormány és parlament politikai támogatottsága a lehető legjobban megközelítse közjogi legitimitását.
Persze ehhez nemcsak egy, a fentiek szerint gondolkodó Kormány kell, hanem a másik oldalon is hasonlóan gondolkodó képviselők. Ígérem, mostani szavazatunktól függetlenül, ebben partner lesz valamennyi független képviselő. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
