DR. BOROSS PÉTER kijelölt miniszterelnök
DR. BOROSS PÉTER kijelölt miniszterelnök
DR. BOROSS PÉTER kijelölt miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy az átlagosnál és a megszokottnál bizonyos mértékig fennköltebb magatartásra kényszerülök ebben a helyzetben, ezért igyekszem figyelembe venni, hogy sok felszólalásra már elhangzott a válasz, és sok olyan mondat is elhangzott, amelyik nem igényel különösebb kommentárt; úgy vélem, nem annyira a Kormány vagy a miniszterelnök személyének megválasztására vonatkozott, hanem része annak, ami egypár hónapja már elindult, és a jövő év tavaszáig tart. Én ezt messzemenően akceptálom.
Arra kérem a kormánykoalíció képviselőit, ne igényeljék, hogy most választ adjak mindarra, ami elhangzott; azt jegyeztem, tudomásul vettem, és teljesen függetlenül a mai szavazás eredményétől a Kormány programjában megfelelő módon érvényesítem. Azt kérem Pozsgay Imre képviselő úrtól, hogy ne várjon választ tőlem; köszönöm a lényegét annak, amit elmondott. Ami az Alkotmánnyal kapcsolatos megjegyzése volt, bizonyos mértékig ez csak egy megjegyzés, kérem, tekintse annak, nem áll távol mindattól, amit én itt az alkotmány-előkészítési gondolatkörben megemlítettem.
Amire válaszolnom kell, az az ellenzék és ellenzők reagálásainak egy része, és abból is nagyon kevés. Én szeretem az örök érvényű igazságokat, így nagyon kellemesen érint, ha ilyet hallok. Elhangzott az, hogy ha kövületet babrálnak, akkor összeomlik az egész. Az inspirál válaszra: nem is olyan biztos, hogy a kövület a babrálástól összeomlik. Ez feljogosít engem arra, hogy egy-két olyan kérdésre utaljak, ami itt elhangzott, és ami nem szolgált különösebben örömömre, mert úgy érzem, az igazságtól is távol áll.
Tisztelettel kérem a Magyar Szocialista Párt vezérszónokát, hogy ezt az „úgy vette át” és „úgy adta át” fordulatot – ami túl gyakran hangzik el – ne használja, nem felel meg az igazságnak. (Taps a jobb oldalon.) Azonkívül annak az irányzatnak, amelyet a Magyar Szocialista Párt képvisel, úgy hiszem, az 1989-es esztendő egésze többé-kevésbé rendelkezésére állt arra, hogy olyan programmal lépjen az ország színe elé, amely nagyobb esélyeket is jelentett volna az 1990. évi választásoknál. Nem tűnt úgy akkor, hogy abban a kormányzási időszakban megjelentek volna azok az elemek, melyek ellensúlyozni képesek azokat a viszonyokat, amiket a megelőző esztendők és évtized gazdasága jelentett. Azért gondolom, hogy ok van a szerénységre, mert 1985 és 1989 négy éve alatt – mint tudjuk – 9 milliárd dollárral nőtt az államadósság, és ez egy olyan állapotot jelentett, hogy ehhez képest, igen, ennek a Kormánynak a teljesítménye éveken át tartósan nem nőtt. Az is ennek a Kormánynak a teljesítménye, hogy az átalakulással egyidejűleg külső forrásbevonás-többlet valójában nem történt, a nettó adósságállomány ma is kevesebb az 1989. év véginél. (Taps a jobb oldalon.) Ezért kérem hát a tárgyilagosságot.
Úgy hiszem, sok minden elemezhető még itt. Nem tudom, milyen tisztogatásra gondolt a Szocialista Párt vezérszónoka, személyi vonatkozású tisztogatásra? Bővebb információkkal kell rendelkeznem erről ahhoz, hogy válaszképes legyek. Nem áll szándékában a Kormánynak semmiféle ilyen tisztogatás. (Egy hang jobbról: Kár!)
Tekintettel arra, hogy az együttműködésnek többféle változata van, de az mindenképpen kelléke, hogy legyen közös érdek; a magam részéről ezt felajánlottam. Az természetes dolog, hogy a megfelelően alkalmazott előadói stílus csak jobb kedvre hangolja az embert akkor, ha partnert keres valamilyen fontos nemzeti kérdés megtárgyalására.
A Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónokával folytatott vita egy költségvetési vita részelemeire emlékeztetett már a végén, mert így az utalások is ehhez hasonlóan emelődtek ki. Valóban egy számjegyű inflációt ígért ez a program, amelyik szükségképpen az 1989-es hipotézisből indult ki, melynél feltételezte a világgazdaság megfelelő alakulását. (Dr. Szabó Iván: Így van!) Minden programnak ez a rendkívül nagy kockázata. Ha alkalmasnak találja a Szabad Demokraták Szövetsége a koalíció pártjait arra, hogy 1989–90-ben előre lássák az 1993-as nyugat-európai recessziót, és ezért joggal kérik számon, akkor azt kell mondanom, ez olyan minősítés, amelyik a legszebb reményekre jogosít. (Derültség és taps a jobb oldalon.) Azt kell mondanom, ami a jóslatokat illeti – sajnos, a program is az tulajdonképpen –, hogy a sorok közül azért Kuncze Gábor képviselő úr és kedves barátom tudja nagyon jól, hogy három számjegyű inflációról szólt a jóslat odaát, közelkörnyékén. És sok minden másról még: az önkormányzatok tavaszra úgyis összeomlanak, arról is szólt a jóslat. De hát én most nem kívánom felsorolni a bejött jóslatokat, arra azonban általában szeretném felhívni a figyelmet, hogy ilyen természetű vitában, amikor a szakértők gondosan elkészítik azokat a kis cédulákat, vagy éppen leírják a teljes szöveget, amelyik itt felolvastatik, azt az impressziót kelti az emberben, hogy ellenzéki körök számára ott fenn úgyis hiába beszél, mert ezek előre elkészített gondolatok. Nyilván ebből adódik, hogy a FIDESZ tisztelt vezérszónoka körülbelül nyolcadszor mondta el ugyanezt itt a Parlamentben felolvasás közben. (Taps a jobb oldalon.)
(17.10)
De az ismétlés a tudás anyja… (Derültség.) … – bölcs barátaink kisegítenek.
Én nem tudom, a vállalkozók véleményét meg kell kérdezni, valóban mitől vannak 600 000-en, és társas mitől van 130 000. Ezt tényleg meg kell kérdezni. Ez a szám nem kicsi, ez pár év alatt született. Meg kell kérdezni őket, hogy miért tartják alkalmasnak viszonyainkat vállalkozásra; azt is meg kell kérdezni, miért áramlik ide a legtöbb – unalomig csépelt módon – nyugati tőkeberuházás. Hát valamitől mégiscsak ideáramlik, és ha ez a stabilitás, akkor a stabilitás miatt.
A Kormány nem vállalja fel a tanácsolt tétlenséget az elkövetkezendő öt hónapra, amennyiben a választás eredménye ezt megalapozza. Ha a Kormány ügyvezető Kormányként működik tovább, akkor korlátait felismerve még akkor sem. Magyarország viszonyai nem teszik lehetővé a tétlenséget, az a bűnök egyfajta változatát jelentené. (Nagy taps a jobb oldalon.)
Hogy a GDP mennyi, meg hogy hogyan mérték és hogyan mérik ma is, úgy hiszem, erről érdemes volna egy külön polémiát kezdeni – de talán mégsem érdemes.
A mezőgazdasággal kapcsolatban annyi, hogy, hölgyeim és uraim, némelykor az a benyomásom – lehet, hogy sokan nem származtak faluról, én onnan származom, sőt ott voltam ifjú, ott nőttem fel, és a mezőgazdaság világában élt minden hozzátartozóm, és én értem, amikor beszélek velük –, ez a dráma és ez a tragédia, ami körüllengi mindezt… (Közbeszólás a bal oldalról: Ez igaz.) …minden nehéz helyzet ellenére, amely ténylegesen van, higgyék el nekem, nem indokolt. Nem akarom azt a bácsit megnevezni, aki szülőfalumban ez ügyben, úgy hiszem, reálisabban fogalmaz, ő ugyanis ismeri a mezőgazdaságot. (Derültség és taps a jobb oldalon. – Közbeszólás középről: Mi is!)
Az államháztartás reformja és a nagy rendszerek reformja ugyancsak nagyon komoly külön kérdés. A nagy rendszerek reformja, igen, ígéretként elhangzott. Meg kell ezt fontolni, ha ez alatt azt értjük, hogy fizessen többet a lakosság és kevesebbet a költségvetés, mert más nagyrendszer-reformot nagyon nem szoktak ismerni. Ezért volt ez a reform mindenhol napirenden a gazdaság felívelő szakaszában, és nem most. Azért, mert a programban szerepel, és a világgazdaság és a gazdasági környezet megváltozik, akkor a programot – amely ebben különbözik a Korántól – nem szabad végrehajtani, hanem nagyon rugalmasan alkalmazkodni kell az ország érdekében a kialakult viszonyokhoz. Ezért ígértem a racionális cselekvést és a lehető leggyorsabbat, mindig az adott körülményekhez és az adott viszonyokhoz képest.
Őszintén mondom, nem lepett meg kellemesen, amit Kónya Imre személyével kapcsolatban Fodor István úr elmondott. Úgy hiszem, a kormányalakítással kapcsolatos kérdéskörhöz ez így talán nem is tartozik, de másodszor a minősítésben éreztem egy olyan egyoldalúságot, amit legalább ennyi megjegyzéssel illetnem kell.
Tisztelt Ház! Számtalan minden elhangzott még, de kérem, engedjék el nekem a további választ.
Akik kilátásba helyezték a helyeslő szavazatot, nekik köszönöm; akik ennek ellenkezőjét helyezték kilátásba, azt pedig emelt fővel tudomásul veszem. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.)
