RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szigetközről szeretnék szólni, ahol, míg a viták, tárgyalások folynak, a pusztulás zavartalanul folyik. A Szigetköz ki van szolgáltatva az emberi, szakmai, politikai felelőtlenségnek.
December 15-én lejárt egy sokszorosan elhalasztott határidő, amire a Kormánynak be kellett volna terjesztenie a szigetközi kárenyhítésről szóló programot és pénzügyi tervet.
Az ideiglenes műszaki megoldásról szóló áprilisi döntés végrehajtása júliusig sem kezdődött meg, majd a meg nem kezdett munkát júliusban felfüggesztették augusztus 6-ig. Ezt a határidőt sem tartották be, és – semmit sem téve – októberben, újabb két hónapos késéssel, decemberig halasztotta az Országgyűlés Kormányra hallgató fele a program beterjesztését. Ez a határidő is elmúlt.
Valamilyen mértékben valamennyien felelősek vagyunk az elmúlt évek szavazásai révén Szigetközért. Ahhoz képest, hogy milyen energiával küzdöttünk, hogy ne épüljön meg az erőmű – se a bősi, se a nagymarosi –, most felelőtlen hallgatás, halogatás és semmittevés tapasztalható. Pedig az eredetileg gondolt károknál is jóval nagyobb pusztulás indult meg, mert a rossz víznél van rosszabb is: ha semmilyen nincs.
Az elmúlt év során többször is reméltük, hogy a tárgyalások eredménnyel járnak. Tény, hogy a megbeszélések eddig sorra kudarcot vallottak. Elemezni lehet, hogy kik miatt, de ennek nincs értelme, mert az igazságkereséstől a fák még tovább pusztulnak.
Bekövetkezett és fennáll a számunkra legroszszabb helyzet: az erőmű működik, víz nincs, a Szigetköz pusztul, minden létező kár minket sújt, és elsősorban a szigetközieket terheli.
Némelyeket kivéve mindannyian reálisan tudjuk, mikor és milyen jellegű döntés születhet Hágában, s hogy addigra, ha végre is hajtják a döntést, nem lesz mit öntözni. Megnyerhetjük a pert, de a per tárgya elvész.
Most hallgatnak a határidő-módosításokat kikényszerítők, hiszen igazolódik: tényleg pusztul Szigetköz. Azt én nem is kérem, hogy szóljanak, de legalább ne akadályozzanak!
Mindez azonban nem menti fel a Kormányt a felelősség alól – sem az illetékes minisztert –, hogy újabb tehetetlenségük tovább pusztítja a Szigetköz gazdaságát, az ott élőket. A Szigetközben már az elmúlt évben is jelentős károk keletkeztek. Biztos, hogy a természet mostani téli álmából megint kevesebben fognak ébredni.
Kérem valamennyi képviselőtársamat, gondolja át a történteket, értékelje, kik milyen szerepet játszottak a kialakult helyzetben, és mit kell tennünk – mert a további károk nem elkerülhetetlenek. Szigetköz nem bírja kivárni a viták végét: elpusztul.
Vannak átmeneti megoldások, és ezek egyetlen értékelési szempontja a szigetközi értékek mentése – függetlenül attól, hogy ez a C változat, vagy a szlovák fél – számunkra egyébként nem elfogadható – elképzelésébe illeszkedik-e vagy sem.
Kérem a Kormányt, haladéktalanul nyújtsa be az ideiglenes intézkedésre vonatkozó tervét, az Országgyűlés vitassa meg a legközelebbi időpontban, és a Kormány haladéktalanul rendelje el a kárenyhítő munkák megkezdését.
Felelőtlenség a további halogatás. A jelenlegi helyzet hasonló ahhoz, amikor jégverés után a parasztember kimegy furkósbottal a földre, üti-vágja a megmaradt termést, és azt kiabálja: "Na, nézzük, Istenem, ketten mire megyünk!" Mindannyian megértik, miért mondom: nem lehet várni a kárenyhítő munkákkal a szakértői jelentésekre, sem a politikai igazságokra, mert mire döntés születik, már nincs miről dönteni.
A Szigetköz lakossága, polgármesterei többször hiába kérték eddig a realitásokat figyelembe vevő, az emberek, a gazdaság, a természet visszafordíthatatlan kárainak elkerülését jelentő intézkedéseket. A Szigetköz pusztul, nem tud várni. Tudom, hogy az ott élők sem fogják tűrni – és nem is tűrhetik tovább – az intézkedések halogatását. Kérem miniszterelnök urat az azonnali intézkedésre. Köszönöm a figyelmet. (Taps. – Dr. Tarján Lászlóné szólásra jelentkezik.)
