SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak nyomán, hogy Bakó Lajos ismertette a bizottság állásfoglalását, már csak egy ponton kell őt kiegészítenem – az viszont véletlenül egy olyan pontja a bizottsági jelentésnek, ahol teljes volt az egyetértés a bizottságon belül, nevezetesen maga a költségvetési bizottság nyújtott be egy olyan módosító javaslatot, hogy az MNB vezetheti a Központi Elszámolóház és Értéktár Részvénytársaság – magyarán: a giroközpont – pénzforgalmi számláját. Ez teljesen magától értetődő, természetes. Más törvény ezt azért nem teszi lehetővé, mert ez nem minősül pénzintézetnek, és szükséges volt ez a módosító javaslat, úgyhogy ezt támogattuk.
(12.30)
Azt hiszem egyébként, arról, ami a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításai kapcsán mostanában történik, sajnos, csak a lehető legnegatívabban lehet szólni.
Amit itt november, decemberben az MNB-törvény körül a kormánykoalíció művel, tisztelt képviselőtársaim, az ennek az 1990–94-es parlamenti ciklusnak a legsötétebb lapjai közé fog kerülni.
Ijesztő rögtönzéseknek és összevissza beszéléseknek vagyunk itt tanúi – mint majd az alábbiakban látni fogják.
A Magyar Nemzeti Bank egy nagyon fontos intézmény. Nagyon fontos az, hogy milyen a helyzetét, működését szabályozó törvény. Ettől függ, hogy mennyire tudjuk korlátozni, hogyan tudjuk fékezni az inflációt.
Az infláció nagyon veszedelmes közellenség. Elértékteleníti a nyugdíjakat, a szociális juttatásokat, a béreket, lelohasztja a vállalkozókedvet. Sokan gondolják, hogy az infláció olyan gyógyszer lehet, amely elősegítheti a gazdasági növekedést. Ez téves. Meg kell szívlelni Milton Friedman figyelmeztetését: "Az infláció nem gyógyszer, hanem kábítószer, amelyből egyre több kell a kívánt hatás eléréséhez, és a kívánt hatás egyre kisebb mértékű elérése mellett egyre inkább az egészség súlyos megrongálása ennek az eredménye."
Ma a világban az infláció leszorítását általában az erős, független központi banktól várják. A modell a német Bundesbank, amelynek kemény, inflációellenes fellépése nemcsak a német márka szilárdságát, nemzetközi tekintélyét alapozta meg az elmúlt évtizedekben, hanem jórészt Németország gazdasági sikereit is.
A Kormánytól független, a pénz értékállóságáért felelős központi bankra van tehát szükség.
A német modellt követi egyre több ország központi bankjának törvényi szabályozása, és ezt követte – többé-kevésbé – a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi törvényjavaslat is.
Emlékezetes, hogy a törvényjavaslathoz akkor Szabó Iván MDF-es képviselő – akkor a gazdasági bizottság elnöke – benyújtott egy módosító javaslatcsomagot, amely a központi bank Kormánnyal szembeni önállóságát és így a Kormány tevékenységéből minden körülmények között mindig fakadó inflációs veszéllyel szembeni ellenálló képességét semmivé tette volna.
A szavazás előtt Szabó Iván visszavonta javaslatai túlnyomó részét. Ez a színjáték akkor nyilván arra szolgált, hogy fellélegezzünk és megszavazzuk a kérdéses módosítások nélkül a törvényt. Az azonban így sem felelt meg a mi igényeinknek – az igazán független központi bank igényeinek – és ezért mi, SZDSZ-es képviselők nem szavaztuk meg a törvényt.
Fenntartásaink – sajnos – épp a napokban igazolódtak. Például az az előírás, amely az MNB elnökének semmilyen szerepet sem ad az alelnökök kinevezésénél, nagyon szerencsétlen, és kinyomozhatatlanná teszi most, hogy tulajdonképpen ki hozta azt a rendkívül szerencsétlen döntést, amellyel a napokban az MNB-ből eltávolították Tarafás Imre alelnök urat, az egyik legkiválóbb szakembert, aki ott dolgozott.
Sajnos tehát, a törvény eleve távol van attól, hogy elfogadható mértékben jó legyen. Most pedig Szabó Iván – immár pénzügyminiszterként – tovább rontja ezt a törvényt.
A költségvetési törvényben a Ház Kormányra hallgató része – minden tiltakozásunk ellenére – megszavazta azt, hogy jövőre a Magyar Nemzeti Bank az egyébként megengedett körülbelül 50 milliárd forint helyett 80 milliárd hitelt nyújthasson az államnak a költségvetési hiány fedezetére, sőt megszavazta azt is, hogy eddig az összegig az MNB köteles eladási garanciát adni az állami értékpapírok eladására, magyarán, hogy az MNB köteles megvenni azokat az állampapírokat, amelyeket más nem vesz meg.
Ezt az előírást Siklós Csaba, a költségvetési bizottság alelnöke anélkül javasolta, Szabó Iván pedig anélkül szavaztatta meg a koalíciós képviselőkkel, hogy az MNB-t akárcsak értesítették volna erről a szándékukról.
Itt van a kezemben, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió – régi nevén: Közös Piac vagy Európai Gazdasági Közösség – továbbfejlesztésére szolgáló maastrichti szerződésnek a francia nyelvű szövege. Ez a 12. oldalon a 104. §-ban kifejezetten megtiltja azt, tisztelt képviselőtársaim – tehát kifejezetten megtiltja –, hogy az Európai Közösség központi bankjai az államnak bárminemű hitelt nyújtsanak akár értékpapír-vásárlás, akár bármilyen formában. Ez 1994. január 1-jétől az Európai Közösségben tilos.
Ami ott 1994. január 1-jétől tilos, az nálunk ugyanattól a dátumtól kötelező. Azzal, hogy ez az értékesítési garancia van, ez magyarán azt jelenti – mint mondtam – köteles megvásárolni a Magyar Nemzeti Bank az állampapírt, ha más nem vásárolja meg. Tehát ami ott tilos, az nálunk ugyanattól a dátumtól kezdve kötelező.
A központi bank finaszírozza, kedves képviselőtársaim, az állami költségvetés hiányát – ezt hívják más szóval inflációnak.
Szó sincs arról, kedves képviselőtársaim, hogy Európa felé akarna haladni ez a Kormány, legalábbis ami ezt a törvényt, ezt a pénzügyi politikát illeti. Pont fordítva: az európai szabály ellenkezőjének parlamenti megszavaztatásával egy balkáni inflációs zűrzavar felé akarja vinni ezzel az országot, és ez rendkívül szerencsétlen dolog, kedves képviselőtársaim.
Ami pedig a mostani MNB-törvénymódosítást illeti, ez elvben jórészt arra szolgálna, hogy a Magyar Nemzeti Bank már meglévő állami hitelnyújtása normális keretek közé kerüljön.
Ma ez a hitelnyújtás nem tekinthető normálisnak, nagyrészt azért, mert alacsony vagy épp nulla kamatozás mellett nyújtja a hitelt a Magyar Nemzeti Bank az államnak.
Augusztus 31-én a kamatmentes államadósság 1137 milliárd forint volt, tisztelt Képviselőház. 1137 milliárd forint volt az államnak az MNB-vel szembeni azon adóssága, amely kamatmentes.
Egy ilyenfajta adósság egyszerűen szokatlan és egyszerűen szégyen.
Amikor engem tavaly az ENSZ európai gazdasági bizottsága meghívott, hogy külön meghívott előadóként beszéljek a magyarországi átmenetről májusban, amikor bemutatták az európai gazdaság fejlődéséről készített jelentésüket, ott körülbelül 500 fős genfi publikum előtt az amerikai kormány képviselője megkérdezte tőlem, hogy ugyan micsoda ez, hogy nálunk ilyesmi van.
Természetesen külföldön az ember igyekszik megfelelőképpen viselkedni, ezért azt mondtam neki, hogy őt ez bizonyára azért érdekli, mert az amerikai kormány is szeretne ilyen kamatmentes hiteleket felvenni, amivel a publikum figyelmét sikerült átterelni az amerikai államháztartás zűrzavaraira és elterelni a magyarról, mert – mondom – külföldön ez a helyes eljárás – gondolom én. De most nem vagyunk Genfben, most itthon vagyunk, és visszatérve az ügyre: rendkívül súlyos szégyen a mi számunkra, hogy ilyen van, hogy a Magyar Nemzeti Bank kamatmentesen nyújt az államnak hitelt.
Azt látni kell, ha kamatmentesen nyújtanak valakinek hitelt, az nem azt jelenti, hogy akkor ott valami jó dolog történik. A közgazdaságtan ismeri, de szerintem minden józanul gondolkodó ember is ismeri azt az aranyszabályt, hogy nincs olyan, hogy ingyen ebéd. Ha valaki ingyen kap ebédet, azt valaki más fogja megfizetni.
Adott esetben természetesen pontosan arról van szó, hogy a vállalkozók fizetik meg, a lakásra hitelt felvevők fizetik meg és mindenki más, aki hitelt felvesz ebben az országban, az fizeti meg azt a kamatot, amelyet az állam nem fizet meg.
(12.40)
Ez egy rendkívül szerencsétlen dolog, ez gazdaságpusztító dolog. Gazdaságpusztító dolog az, hogy nálunk magasak a kamatlábak, és látni kell, hogy ennek megvannak a maga mechanizmusai. Magyarországon a bankok a náluk elhelyezett betéteknek 14%-át kötelesek elhelyezni a Magyar Nemzeti Banknál nagyon alacsony kamat mellett, ezzel szemben ez nyugaton 2-3% szokott lenni, nagyon ritka, hogy több. A betéteknek erre a részére tehát ők gyakorlatilag nem kapnak kamatot, de azért a betétesek, bárki, aki betette oda a pénzt, meg akarja kapni a kamatot.
Tehát akkor mit is tesz a bank? Nyilvánvalóan azt teszi, hogy a többi hitelén keresi meg ezt a kamatot is. Tehát pontosan azokon keresi meg, a vállalkozókon, a lakáshitel-felvevőkön keresi meg azt a kamatot, amelyet az állam nem fizet meg. Ezért, ennek a szégyennek, ennek a kamatmentes hitelnek a fokozatos eltörlése érdekében kezdődtek a tárgyalások egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bankkal arról, tisztelt Képviselőház, hogy ezt a kamatmentes hitelt meg kell szüntetni és fokozatosan kamatozó állampapírokká kell átalakítani.
A tárgyalások egy év alatt elvezettek egy bizonyos kompromisszumhoz. Ez a kompromisszum abban állt, hogy a kamatmentes államadósság évi 5%-át a Magyar Nemzeti Bank kamatozó állampapírokká fogja átalakítani, és persze ezeket a papírokat el is adhatja a piacon. Most ez miért lenne jó? Csak az előző példára visszagondolva – bár vannak egyéb példák is – ez azt jelenti, hogy a bankok kötelező tartalékrátája csökkenthető, ami összege a bankoknak felszabadul, abból megvásárolhatják például ezeket az államkötvényeket, és erre megfelelőképpen kamatot kapnak, és így csökkenthetik a vállalkozóknak nyújtott hitelekre a kamatokat. Tehát ez egy nagyon szerencsés és jól kialkudott kompromisszum volt.
Most erre mit ád isten, a költségvetési bizottság ülésére Komor Sándor aláírással megjelent egy olyan módosító javaslat, amelyik azt mondja, hogy márpedig ez nem lesz, illetve csak annyit váltanak be ebből a kamatmentes adósságból, amennyivel a Magyar Nemzeti Bank külföldi tartozásai csökkennek. Abba most nem szeretnék belebocsátkozni, hogy ez most hogyan függ össze egymással, és hogy ez az előírás némi rációt tartalmaz, de minden esetre, ami nem ilyen csökkenéssel függ össze, az az államadósság-átváltás kimaradna e módosító javaslat szerint az előírásból.
Persze, az egy dolog, hogy benyújtanak ilyen módosító javaslatot kormánypárti képviselőtársak, mellesleg e javaslat mellett még két továbbit, ami ugyancsak mérsékelné azt, hogy mennyire csökken ez a kamatmentes államadósság. Tehát mondom, az egy dolog, hogy benyújtanak ilyet. De az igazán furcsa dolog az volt, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője a bizottsági tárgyaláson mindhárom módosító javaslatot támogatta.
Ezek után megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mire is szolgált ez az egyéves tárgyalási folyamat, aminek az volt a legfontosabb eredménye, amit most kilőttek. Akkor miért tárgyaltak, ha a végén azt mondják, hogy tulajdonképpen azt nem is akartuk, amiben megállapodtunk.
Ez rendkívül szerencsétlen dolog, azt hiszem, így nem lehet törvényeket hozni. Ez komolytalan eljárás. Most azt nem tudom, hogy miniszter úr ezekre a módosító javaslatokra igent vagy nemet fog-e mondani. Hogy mondjam – a Pénzügyminisztérium korábbi álláspontjához képest következetes lesz akkor is, ha igent mond, meg akkor is, ha nemet mond, mert mindkettőt mondta korábban. De hogy így hogy lehet gazdaságpolitikát folytatni, azt nem tudom. Úgy gondolom, hogy ennek a zűrzavaros törvénykezésnek, ami a költségvetésnél és most megint a Magyar Nemzeti Bank kapcsán folyik, célszerű lenne véget vetni. Nagyon remélem, hogy a még hátralevő néhány hónapban a Kormány ehhez hasonló dolgokat most már nem fog tenni. Nagyon remélem, hogy miniszter úr a kérdéses módosító javaslatokra végül is nemet fog mondani. Akkor eljutunk oda, hogy az Országgyűlés legalább olyan mértékben nem fogja aláásni a Magyar Nemzeti Bank önállóságát, a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikára való képességét, a Magyar Nemzeti Banknak az inflációval szembeni fellépésre való képességét, amilyen mértékben aláásná, ha megszavazzák.
Tehát nagyon remélem, hogy legalább a Magyar Nemzeti Bankról még hátralévő törvénykezés az ésszerű kompromisszumok keretei között marad, és így lehetővé válik, hogy a Magyar Nemzeti Bank betöltse a maga feladatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
