PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Történeti szempontból vizsgálva második alkalommal kerül a magyar Parlament elé a nagy múltra visszatekintő hazai gyógyszerészet ügye, de már több alkalommal is volt törvényalkotás tárgya. A jelen javaslat deklarált célja megvalósítása érdekében feladatának tekinti, hogy a múltból a megőrzésre érdemes elemek megtartásával és az átmenet szükségességének elismerésével lebontsa az elmúlt időszakban kialakított szerkezetet és visszaállítsa az 1950-ben szétzilált rendszert. Figyelembe veszi azonban az e téren időközben bekövetkezett társadalmi, tudományos, gazdasági fejlődés eredményeit és a ma alkalmazható eszközökből fakadó elvi és gyakorlati követelményeket, tekintettel van továbbá az európai országokban kialakított rendszerek megoldásaira, és rendelkezései megfelelnek az európai Közös Piac Tanácsa által 1985-ben elfogadott, a gyógyszerészeti tevékenységek jogi és igazgatási előírásait összefoglaló irányelveknek.
A javaslat egyik kiindulási pontja annak elismerése, hogy az államot felelősség terheli a társadalom gyógyszerellátása területén, azonban ezt a felelősségvállalást nem a korábbi állam mint tulajdonos magatartás takarja, hanem abban nyilvánul meg, hogy az állam fenntartja magának a gyógyszerészi tevékenység végzésének engedélyezését, szoros felügyeletet gyakorol, de maga ilyen tevékenységet nem végez.
A gyógyszerellátás átalakítása a korszerű egészségügy megteremtésének szerves része. Ez az átalakítás a szociális piacgazdaság kiépítésének folyamatában valósul meg. A piacgazdaság általános szabályaitól a közegészségügyi érdekek kedvéért több pontban el kell térni. A biztonságos és jó színvonalú gyógyszerellátást ugyanis nem lehet kitenni a piaci verseny szabadságából fakadó veszélyeknek. A javaslat a gyógyszerészek közvetlen közreműködésével működő, döntő többségében magántulajdonban levő gyógyszertárakra építi megoldásait. Súlyos, de nem indokolatlan korlátozást tartalmaz a gazdasági társaságok irányában. A javaslat kivételes elsőbbséget biztosít a gyógyszertáraknak a gyógyszerellátás területén, cserébe azonban olyan megszorításokat kell az egészségügyi érdekekre tekintettel elviselniük, amelyek a piacgazdaság más szereplőinél, így az egyéb gazdasági társaságoknál nem képzelhetők el.
A javaslat a gyógyszerellátás alapjának a közforgalmú gyógyszertárat tekinti. Ennek alapítását 5000 lakos ellátásának biztosítására engedélyezi, azonban a fiók- és kézigyógyszertárak létesítésének lehetőségével biztosítja valamennyi település lakóinak gyógyszerellátását.
Az állami felelősség érvényesítésének és az állami beavatkozásnak a legfőbb eszköze a javaslat szerint a személyes gyógyszertár-működtetési jog engedélyezése. Ez az úgynevezett személyi jog sok tekintetben hasonlít a koncesszióhoz, azonban lényeges különbséget jelent, hogy míg a koncessziónál az állam a maga részére fenntartott tevékenység gyakorlását engedi át másoknak, a személyi jog esetében a közhatalmi státusára támaszkodva végzett engedélyezés legfőbb funkciója annak biztosítása, hogy csak olyanok működtethessenek gyógyszertárakat, akik képzettségükkel, szakmai gyakorlatukkal garanciát adnak a gyógyszerellátás kifogástalan megvalósítására. A gyógyszertár működése vagy működésének szüneteltetése nem függhet kiszámíthatatlan esetlegességektől, ezért a javaslat gondoskodik arról, hogy a gyógyszertár működésének folyamatossága abban az esetben is biztosítható legyen, ha a gyógyszertár vezetőjének hibájából vagy más okokból a működésben zavar mutatkozik.
(19.00)
A gyógyszertárak, mint egészségügyi intézmények az állam felügyelete, ellenőrzése alatt állnak. Az államot megillető felügyeleti, ellenőrzési feladatokat a javaslat lényegében három helyre telepíti: a Népjóléti Minisztériumra, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra, ezen belül a tiszti-főgyógyszerészi hálózatra és a Magyar Gyógyszerész Kamarára.
A javaslatban foglaltak alapvetően érintik a gyógyszerészek egzisztenciális, szociális körülményeit is. Az átmenet várhatóan nem egyformán érinti majd a gyógyszerészek egyes rétegeit, ám esélyt kínál a kiegyensúlyozott és önálló szakmai tevékenységre, jó színvonalú életlehetőségre valamennyiüknek.
A kialakult gyakorlatnak megfelelően a javaslat nem tartalmazza olyan fogalmak meghatározását, amelyeket más törvények már meghatároztak. A javaslat nem kíván választ adni a gyógyszerészettel összefüggő minden részletre a tartalmilag gyakran változó területeken, ezért felhatalmazást ad a megfelelő rendeletek megalkotására.
A törvényjavaslat elfogadása esetén a betegek gyógyszerellátásának olyan rendszere alakul ki Magyarországon, mely megfelelő garanciát ad arra, hogy a gyógyszertárak, a betegek, a lakosság a folyamatos és jó kiszolgálásban legyenek érdekeltek. Amennyiben a javaslatban megfogalmazott célokkal egyetértenek, kérem, hogy azt mielőbb elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
