MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke:
MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke:
MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Látszólag könnyű helyzetben vagyok, ugyanis alig van az Országgyűlésben olyan képviselő, aki ne vallaná azt, hogy a társadalmi egyesületeknek rendkívül nagy a szerepük a társadalom önszerveződésének alakulásában. A helyzet az, hogy valóban kitüntetett szerepük van a társadalmi egyesületeknek a világon mindenhol, mert részben olyan kérdések, problémák, érdekek körül szerveződnek meg, amelyek valóban jelen vannak a társadalmakban és megoldásukra valójában csak a társadalom önszerveződése révén kerülhet sor.
Ugyanakkor azt is elmondhatjuk – és ebben is valószínűleg sokan egyetértenek velem –, hogy a demokrácia előiskolájának is tekinthetjük, illetve valójában a demokrácia iskolájának is tekinthetjük a társadalmi egyesületeket, különösen tekinthetjük helyénvalónak ezt a gondolatot ilyen értelemben a fiatalok vonatkozásában.
Tudta ezt a mindenkori diktatúra is, mert valahányszor egy-egy társadalomban vagy országban a diktatúra irányába történik meg az elmozdulás, tulajdonképpen mindig az elsők között esnek áldozatul a diktatúrának azok a különböző egyesületek és különböző ilyen mozgalmak, amelyek az egyesületi szférába sorolhatók be. Ezért a rendszerváltoztató Parlament természetesen mindjárt a kezdetek kezdetén igyekezett olyan szituációt teremteni, hogy az egyesületek újra megkezdhessék életüket, újra szerveződhessenek; egészen új egyesületek jöttek létre, egyesek pedig a tetszhalott állapotból igyekeztek "feltámadni". Ez természetesen a lakosság jelenlegi gazdasági helyzete révén csak bizonyos központi támogatással, költségvetési támogatással volt lehetséges.
Éppen ezért a költségvetés annak ellenére, hogy tulajdonképpen szegényes a saját forrásoldala, évről évre biztosított bizonyos összeget arra, hogy azt a Parlamentünkben létrehozott ideiglenes bizottság javaslata és a Parlament döntése alapján eljuttassa az arra pályázó vagy arra érdemes egyesületeknek.
Kétségtelen, hogy ez a Parlament egy bizonyos tanulási folyamaton is átesett, hiszen a kezdetek idején, az első két esztendőben rendkívül sok ellentmondásos jelenség kötődött ehhez a döntéshez. Időközben azonban a bizottságunk, a bizottságunk tagjai, a hozzánk delegált minisztériumi szakértők, a külső szakértők, azonkívül az Országgyűlés különböző, az évek során megszületett határozatai is elég jól eligazították egyrészt a pályázó egyesületeket, másrészt pedig egész jó gyakorlatot alakítottak ki ebben a döntési folyamatban.
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy most már minden a helyén van, és ezért idén semmiféle hiba nem történhet ebben a megítélésben, de mindenképpen szeretném hangsúlyozni azt, hogy a döntések évről évre, az utóbbi három évben egyre szakszerűbbé váltak és egyre kevésbé kerülnek elő kirívó hiányosságok.
Szeretném elmondani azt, hogy szeretném, ha tapasztalatunk alapján a tisztelt Ház tudomásul venné vagy talán inkább csak kerüljön be az utókor okulására a jegyzőkönyvbe, hogy nagy valószínűséggel nem ez a legjobb formája annak, hogy a társadalmi egyesületek kellő módon megerősödjenek és a jövő parlamentjének nem a költségvetési támogatás egyre nagyobb mértéke irányába kellene elmozdulnia. Azt hiszem, erre elsősorban az alapítványok adta lehetőségek kihasználása az, amit a jövő parlamentjének is ajánlani lehet.
(17.50)
A másik oldalról pedig ha azt szeretnénk, hogy a létrejött egyesületek – különösen azok, amelyek országos kihatásúak – valóban megerősödjenek, akkor azokat bizonyos vagyonnal is el kell valamiképpen látni – elsősorban székházakra gondolok. Mindez természetesen már a jövő feladata, és a jövőre vonatkozik.
Most, a tárgyalás bevezetéseként tulajdonképpen nem kívánok már többet beszélni erről a kérdésről. Befejezésül szeretném inkább néhány mondatban megköszönni képviselőtársaimnak a jó szándékú és jobbító módosító javaslataikat; szeretném megköszönni bizottságunk dolgozóinak, szakértőinek a megfeszített, áldozatos munkát – az idén, bizony, nagyon összeszedetten, nagyon komoly túlóramennyiséget kellett mindnyájunknak arra fordítani, hogy itt az utolsó pillanatban valóban döntésre érett javaslattal állhassunk elő.
Végezetül, miután majdnem biztos, hogy utoljára szólok ebben a Házban, szeretném megköszönni a Ház tisztségviselőinek, tisztviselőinek, összes dolgozóinak az eddigi, a képviselői munkámhoz nyújtott segítséget. Az ő munkájuk nélkül, az ő segítségük nélkül mindenképpen kevésbé lehetett volna tevékenységem hatékony.
A fenti gondolatok jegyében szeretném, hogyha társaim még hozzászólnának ehhez a kérdéskörhöz, és az elhangzottak szerint kérem a tisztelt Házat, hogy holnap szavazza meg előterjesztésünket. Köszönöm szépen. (Taps.)
