HACK PÉTER, DR. (SZDSZ):
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ):
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy az Országgyűlés ebben a ciklusban az utolsó döntését fogja meghozni, meglehetősen sajátos körülmények között, ahogy most véget ért az előző ülés, és megkezdődött a második ülés. Ezt a gyakorlatot korábban csak rosszabb társasházak követték a társasházi alapszabály kijátszására, hiszen a Házszabály nem véletlenül tartalmazott rendelkezést, hogy egy-egy javaslatot sürgős tárgyalás esetén is csak a következő ülésnapon lehet tárgyalni. Erre egyetlen esetben volt precedens az elmúlt négy év történetében, hogy ilyen – hát hogy mondjam? – fiskálisi okoskodással született egy újabb ülésszak. Ez az eset az Öböl-háború idején volt, amikor teljes konszenzussal született meg ez a megoldás; valamennyi parlamenti párt – az ügy fontosságára tekintettel – akkor egyetértett azzal, hogy kivételesen, nem precedens jelleggel a Házszabályt semmibe vesszük.
Most úgy tűnik, hogy – sokak szerint – egy hasonlóan fontos kérdés van. Szerintem a két ügy nem mérhető igazán, ezért nem volt indokolt a mostani ülésszak megnyitása, illetve ülés megtartása sem. Ugyanakkor egy érdemben fontos kérdés eldöntésére készül most az Országgyűlés, az 1990 szeptembere óta elhalasztott, és végül ebben az évben megszületett átvilágítási törvénynek egy kulcsfontosságú lépését kívánja megtenni. De önök is emlékeznek rá, hogy 1990 szeptemberében Demszky Gáborral javasoltuk, hogy az egykori III/III-as ügynökök kérdését törvényben rendezze a Ház. Akkor ezt a kormánypárti többség nem tartotta sürgősnek, és az akkori belügyminiszter azt mondta, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez a törvény ne szülessen meg.
Ezután négy éven keresztül, több fordulóban terhelte a téma a Ház napirendjét. Végül pár héttel ezelőtt született meg egy megoldás, amelynek keretében elfogadta a Ház, hogy három bíróból álló tanácsok fognak dönteni az átvilágítás érdemi kérdéseiről. A törvény úgy szólt – amit a Ház megszavazott –, hogy legalább kettő, de lehet, hogy több, egyenként három bíróból álló tanács fog ítélkezni.
Ezeknek a bíráknak a kezébe rendkívül fontos döntéseket utalt a törvény. Azt a fontos döntést, hogy ezek a bírák fogják egy testület keretében elbírálni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján valakinek a múltja feddhetetlen-e vagy sem. Ezek a bírák fogják eldönteni, hogy kik lesznek azok az országgyűlési képviselők, akiknek a múltja szeplős, kik lesznek azok a miniszterek és így tovább és így tovább, bezárólag a 30000 példányszámú lapok szerkesztőiig.
Ezeknek a bíráknak a kiválasztása – a szabad demokraták megítélése szerint – rendkívül fontos kérdés. Hiszen olyan személyeket kell vagy kellene két bizottságba összegyűjteni, akik szakmai múltjuk, munkásságuk, emberi kvalitásaik alapján teljes mértékben feddhetetlenek, és akiknek a kezébe ezt a fontos döntést le lehet tenni. Mi, szabad demokraták múlt csütörtökön értesültünk arról, hogy a nemzetbiztonsági bizottság még az ülés hátralévő részében ezt a választást meg akarná tenni. Akkor az a kérés hangzott el, hogy keddig mi is jelöljünk bírákat. El kell mondanom, hogy nagypéntek, nagyszombat, húsvétvasárnap és húsvéthétfő nem volt elegendő idő, hogy olyan bírákkal kapcsolatba lépjünk, akik szakmai tekintélynek számítanak, akikben meg lehet bízni, és akik el is vállalnák ezt a megbízatást. Így állt elő az a helyzet, hogy hat bíró helyett most három bíró neve szerepel az asztalon.
Erről a három bíróról én nagyon keveset tudok, a szakmában ellentmondásos hírek keringtek róluk. Egyetlen dolgot lehet róluk tudni: mindhárman karrierjük egy részét Veszprémben töltötték el (Derültség a bal oldalon.) veszprémi bíróként váltak ismertté, és mind a hármukat Horváth Balázs, az egykori belügyminiszter javasolta, aki annak idején megígérte, hogy mindent megtesz ennek a törvénynek a meghiúsulásáért. A bizottsági meghallgatások során annyit lehetett még megtudni, hogy mind a hárman karrierjük egy részében ítélkeztek büntetőügyekben is, egyikük például 1956 és 1958 között volt büntetőbíró.
Ennél többet igazából nem lehetett megtudni, így a bíráknak a személyi anyagait a bizottságok nem vizsgálták meg, és azt kell mondanom, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján jó lelkiismerettel – a bizottságban lefolyt meghallgatás ismeretében – egyik bírót sem tartjuk olyannak, aki a törvényben meghatározott célok betöltésére alkalmas lenne.
Magát az eljárást pedig rendkívül szomorú színjátéknak tartjuk. Úgy ítéljük meg, hogy ez egy újabb lépés a kérdés rendezésének zátonyra futtatására. Alkalmas a mostani kikényszerített döntés arra, hogy tulajdonképpen ezen a három bírón keresztül az egyetlen és a törvénynek nem megfelelő módon felálló testületnek a tevékenységét, a működését semmifajta bizalom ne övezze.
(20.10)
Jelen lévő képviselőtársaimat arra kérem, hogy legjobb lelkiismeretük szerint döntsenek. Ha ők ismerik ezeket a bírókat, és legjobb lelkiismeretük szerint meg vannak arról győződve, hogy ezek a bírók alkalmasak arra, hogy emberek sorsáról döntsenek, akkor szavazzák meg őket. Az SZDSZ képviselőcsoportja nincs ilyen helyzetben. A bírók személyéről gyakorlatilag semmit nem tudunk, alkalmasságukat nem tudjuk megítélni. Ezért az SZDSZ-es képviselők ebben a szavazási színjátékban nem fognak részt venni.
Felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a felelősségre, amit önök is viselnek azzal, hogy elérték: ez a III/III-as törvény ránk, a mostani Parlamentre ne vonatkozzon. (Trombitás Zoltán: Talán nem véletlenül.) Talán nem véletlenül – mondja mögöttem valaki.
Ezzel a döntéssel végül is a következő parlament és a következő időszak során szerintem erkölcsileg elég erőteljesen megkérdőjelezhető pozícióba hoztuk magunkat, hozta magát ez a mostani Országgyűlés. Most olyan helyzetben kell döntést hozni, amikor eldőlhet, hogy a következő parlamentet – ha már saját magát nem is – egy valódi átvilágításnak alá tudja-e vetni ez a Parlament vagy sem.
Szerintem két bizottságot kellene felállítani. A döntést hozó képviselők alaposan ismerhetnék a bírák életrajzát; a szakmai múltját; azt, hogy például voltak-e párttagok, vagy sem; hoztak-e olyan döntéseket, amelyek semmisség alá estek vagy sem. Ha mindezt tudnák a képviselők, mindezen ismeretek birtokában lennének, akkor szerintem fel lehetne állítani azt a minimum két bizottságot, amely a törvényben ráruházott feladatokat felelősen, a közbizalmat élvezően el tudja látni.
A döntés ilyen módon történő keresztülerőltetése megítélésünk szerint az elfogadott törvényt továbbra is lejáratja, és alkalmatlanná teszi a jövendő végrehajtásra. Én kételkedem abban, hogy a következő parlament ezt a mostani döntésünket magára nézve kötelezőnek fogja tekinteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps balról.)
