MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
MEZEY KÁROLY, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A szóban forgó törvény célja, hogy tisztábbá tegye a magyar közéletet. Arra irányul, hogy olyan emberek, akik a diktatúrát alattomos módon, titkos eszközökkel, sötétben maradva szolgálták, vagy ávós, illetve pufajkás mundérba bújva, nagy hősként a világ legnagyobb hadseregére támaszkodva voltak az elnyomás eszközei, ne lehessenek olyan pozíciókban, amelyek nagy hatással vannak a közéletre.
Őszintén remélem, hogy valamennyien egyetértünk abban, hogy mind a diktatúra titkos ügynöke, mind a vörös csillagos érdemrendekkel díszített ávós, pufajkás: gyáva, jellemtelen egyéniség, akiktől a fiatal magyar demokrácia közéletét meg kell tisztítani.
A magyar közvélemény súlyos arculcsapása, ha fontos pozíciókban olyan emberek papolnak demokráciáról, akiknek az volt a feladatuk, hogy aljas eszközökkel a kisebbség uralmát biztosítsák a többség felett.
Az előttünk lévő törvénytervezet mindehhez képest hangsúlyozottan humánus. Szem előtt tartja azt az Antall József-i politikát, miszerint mindenféle hisztérikus visszaütés az ország jövője szempontjából oly fontos stabilitás kárára lehet. Ezért azt is helyeselhetjük, hogy nem a bosszú és brutális megtorlás vezette a törvény előkészítőjét, és nem motiválja ez az Országgyűlést sem.
Feltétlenül különbséget kell tennünk azon piszkos múltú emberek között, akiknek nincs bőr a képükön, és közéletet meghatározó pozíciókat foglalnak el, vagy ilyenek után ácsingóznak, és azok között, akik – hogy úgy mondjam – magukba szálltak, és eltűntek a közélet színpadáról. Ezt a különbségtételt is lehetővé teszi a törvény, hiszen kizárólag a 2. §-ában foglalt – a közélet meghatározásában, illetve erkölcsi megítélésében oly fontos szerepet játszó – tisztségek átvilágítását írja elő.
A törvénytervezet azonban egy súlyos hibát rejt magában, amikor nem tesz különbséget a titokban felszólított volt ügynök vagy pufajkás közéletből eltűnése és azon becsületes tisztségviselő lemondása – vagy ha választható tisztségről van szó, választásokon újra nem induló politikus – között, aki családi, egészségi, egzisztenciális vagy más tisztességes okból kénytelen megválni posztjától. Az ilyen ember teljesen tehetetlen lesz, ha olyan vádak érik, hogy lemondásának – vagy választásakor újra nem indulásának – oka az, hogy tagja lehetett a titkos szervezetnek, és e törvény hatálya elől menekül. Aki becsületes okokból kényszerül megválni közéleti tisztségétől, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy sok áldozatvállalás után nyugodtan, minden hátrányos zökkenő nélkül visszatérhessen foglalkozásához, korábbi egzisztenciájához.
Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényt úgy hozza meg, hogy ne mossa össze például azt a képviselőt, aki azért nem indul a választásokon, vagy azért mond le, mert becstelen múltja miatt nincs más választása, azzal a képviselővel, aki azért nem indul újra vagy mond le mandátumáról, mert erre más, életmenetével összefüggő, normális okok indítják. Ha ilyet megengedünk, súlyos méltánytalanságot követünk el a becsületes emberekkel szemben.
Javaslom ezért 13809-es szám alatt benyújtott módosító javaslatom elfogadását, ami az összesített jelentésben 62-es számon szerepel. Ez a javaslat arról szól, hogy a törvény hatálya alatti időben a 2. §-ban foglalt tisztségekről lemondó személyek – illetve azok, akik, ha választott tisztségről van szó, ez idő alatt tartott választásokon újra nem indulnak – kérhetik a bizottságtól igazolásukat, amit az 30 napon belül köteles kiadni. Így ezek az emberek – ha rágalom éri őket – megvédhetik becsületüket.
Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a nemzetbiztonsági és az emberi jogi bizottság módosító indítványomat támogatta, míg az alkotmányügyi nem, és nem értett azzal egyet az előterjesztő sem. Az előterjesztő azonban semmiféle elfogadható érvet nem tudott azzal szemben felhozni, csupán azt, hogy indítványom – elfogadása esetén – elveszti jelentőségét a törvénynek az a diszkréciója, hogy titokban szólítja fel az inkriminált személyt lemondásra, és csak akkor él a nyilvánosság eszközével, ha az nem teljesíti a lemondást.
De kérdem, ha ilyen megértők vagyunk a volt ügynökök iránt, miért ne legyünk megértők a tisztességes emberekkel szemben. Természetesen nem áll meg az az ellenérv sem, hogy ez a javaslat megoldhatatlan többletmunkát ró a bizottságokra. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem minden posztjáról távozó fogja ezt kérni, csak azok, akiket méltatlan támadások vagy rágalmak érnek. De nem igaz az az ellenérv sem, mert a törvény által felsorolt tisztségben lévő személyek mind átvilágításra kerülnek, tehát a kérelmezők tiszta múltjának megállapítása külön munkát nem igényel, a lemondók és újra nem indulók száma pedig egyébként sem igen nagy.
Ezért semmiképpen sem tudom elfogadni a Belügyminisztérium ellenérveit módosító indítványommal szemben, sőt ezt a kérdést a törvénytervezet fontos etikai dilemmájának tartom, amivel kapcsolatos döntés természetesen minősíti az előterjesztő és a Parlament erkölcsi érzékét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
