HORVÁTH BALÁZS, DR. (MDF)
HORVÁTH BALÁZS, DR. (MDF)
HORVÁTH BALÁZS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabadon választott Parlament egyik első intézkedése az volt, hogy kiküldött egy albizottságot, egy albizottságot úgymond, megvizsgálandó azt, hogy a vidéki lapok, de egyáltalán az írott sajtó privatizációja milyen módon történik.
Ekkor szerettük volna megakadályozni azt, hogy az országból kihordják a közvélemény-formáláson meghatározó módon munkálkodó vidéki sajtót, önmagában az írott sajtót.
E bizottság munkája nem járt megfelelő eredménnyel. Mindannyian nagyon jól tudjuk, az újságok döntő többsége – 99%-a – számomra a mai napig rejtélyes módon privatizáltatott, vagy ha durván fogalmazok, kilopatott, mint a megyei lapok nagy része, amelyeket úgy vásároltak meg, hogy a saját hasznukból fizetik a törlesztőrészleteket a különböző külföldi vállalkozók, társaságok, cégek.
E bizottság munkájának kudarca, sikertelensége indított arra, hogy a részletes vita során fölszólalva kifejezzem abbéli álláspontomat, hogy támogassa a tisztelt Ház azt az alkotmányügyi bizottság által is támogatott módosító indítványt, miszerint a sajtó munkatársai, az újságírók, a vezető újságírók ne csak akkor világíttassanak át, ha állami vagy többségi állami tulajdonban lévő lapnál dolgoznak, hanem a tulajdoni formától függetlenül minden újság, minden olyan lap vezető munkatársa, amely 30000 vagy annál magasabb példányszámban jelenik meg.
Én úgy gondolom, ezen módosító indítvány elfogadása esetén a tisztelt Országgyűlés, a tisztelt Ház elismeri a sajtó rangját, de ezen túlmenően elismeri annak méltóságát. Ha a magyar újságíró társadalom ezen indítványt, ezen törvényi rendelkezést elfogadja, akkor bizton tudom, hogy saját érdekében fogadja el, hiszen az újságíróknak legalább annyira érdeke, mint e törvényt kívánó, vágyó minden polgárnak az, hogy saját múltja rabja, foglya ne legyen egyetlenegy újságíró sem. Hiszen ha valahol kell tiszta erkölcsiség, ha valahol kell tiszta és egyértelmű autonóm gondolkodásmód, akkor az az újságíróknál kell, akik formálják – erről már beszéltem az imént – a közvéleményt.
Mécs Imre képviselő úr tegnap részletesen beszélt arról, hogy milyen hálózati formációk maradnak ki a törvényből. Én most szeretném előrebocsátani azt, hogy a magam részéről a képviselő úr azon indítványát, amellyel be kívánja emelni az 1. §-ban írt körbe a karhatalmi alakulatok által működtetett hálózatokat, támogatni fogom. Valóban igaztalannak és elhibázottnak tartom, ha ez a garnitúra, ez a csoport, akik ráadásul abban az időben, amikor egy tisztítótűzben éghetett volna az ország, akkor, amikor valóban a csend birodalma ült ránk, akkor dolgoztak.
Nem tudok azonban egyetérteni Mécs képviselő úr azon indítványával, amely ennek a külső burka tulajdonképpen, hogy a teljes III-as csoportfőnökségre irányuljon az átvilágítás. Hiszen ebben az esetben azok a hírszerzők, azok a technikai területen dolgozók is beleesnének, akik – hogy milyen cél érdekében, ezen valóban sokat lehet gondolkodni, de – kifejezetten szakmai, és itt nem politikai szakmára gondolok, munkát végeztek.
Ezen törvény célja az, hogy megszabadítsuk a magyar közéletet azoktól az emberektől, aki rabjai, foglyai saját múltjuknak. Még akkor is, ha egy embertelen balszerencse vagy esetleg saját gyengeségük árán lettek rabok.
Mindebből az következik, hogy nem tudok egyetérteni – elment már – Varga képviselő úr indítványával, és én a magam részéről a nemzetbiztonsági és az alkotmányügyi bizottság azon álláspontját támogatom, amely képviselői indítványon alapul, hogy aláírás és jelentés, vagy pénzbeli ellenérték szükséges az elmarasztaláshoz, a nyilvánosságra hozatalhoz.
Támogatom azonban – és kérem a tisztelt Ház támogatását – a nyilvánosságra hozatal módját illetően beépített módosító javaslat elfogadását tekintve is. Tudom, hogy ez a törvény nem ad szankciót. Egyetlenegy szankciója van, az, hogy nyilvánosságra kerül az a rosszallásunk, hogy ilyen múlttal rendelkező emberek ne üldögéljenek itt. Nem akarom fölsorolni, hátha egy Nessus-ing lenne, amit bárki, vagy valaki esetleg magára venne. Ne üldögéljenek itt ezek az emberek. Ennek a törvénynek ez az üzenete.
Ezért hol kell nyilvánosságra hozni ezt a sorrendet? Ott kell nyilvánosságra hozni ezt a sorrendet, ahol valóban súlya van: a Magyar Közlöny személyi részében és az MTI-n keresztül – ki veszi át, mi veszi át, az már másodlagos kérdés –, az MTI-t a Kormány e vonatkozásban utasítani tudja.
Úgy vélem, ha a tisztelt Ház elfogadja ezt a módosító indítványt a nyilvánosságra hozatal technikáját illetően, akkor a magyar társadalom érzékelni fogja ennek a törvénynek az üzenetét. Azt az üzenetét, hogy senkit sem az elképzelései, a véleménye miatt, de annál inkább a tettei miatt állíthatunk ilyen formában egy "ítélőszék" elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
