DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter:
DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter:
DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérdésére válaszom a következő: a cukoripari privatizáció felülvizsgálata megtörtént, és a spontán időszak hibáit korrigáltattam.
Szeretném leszögezni, hogy egy olyan alapvető élelmiszer esetében, mint amilyen a cukor, Magyarországnak önellátónak kell lennie, és csak akkor és annyi importra kerülhet sor, amikor és amennyi elengedhetetlenül szükséges. Az önellátás pedig feltételez egy nagyon szigorú, a világ többi országa esetében is tapasztalható piacvédelmet.
A nagy cukorgyárak privatizációjának kezdete 1989–90-re, a spontán privatizáció időszakára vezethető vissza, amikor is az Állami Vagyonügynökség és az ágazat nem rendelkezett hosszú távú stratégiával ez ágazat tekintetében, a privatizációt illetően sem.
Megmondom, hogy magam sem helyeseltem azt a helyzetet, ami 1991-re kialakult, ezért amikor 1992 elején átvettem a privatizáció felügyeletét, elrendeltem az átfogó vizsgálatot és a korrekciós lépések kidolgozását. Ennek eredményeképpen ma a cukoriparban nincs monopolhelyzet, és a három külföldi érdekcsoport mellett megjelent a nemzeti tulajdonosi kört reprezentáló, 60 mezőgazdasági termelőt és a termelésben érdekelt szervezetet tömörítő első hazai cukorgyártó és forgalmazó konzorcium is, amelyik a répacukorpiac 32%-át átfogó öt gyár 50,1%-os tulajdonát szerezte meg néhány héttel ezelőtt. A cukoriparban elsőként valósult meg a programmá fejlődő termelői tulajdonlás.
A képviselő úr a kevesebb répatermést is a privatizációval hozza összefüggésbe – én úgy érzem, hogy az időjárásnak és az aszálynak azért ebben valamivel nagyobb szerepe volt.
Szeretnék a képviselő úr néhány megállapítására kitérni.
Először is említi, hogy a mezőgazdasági termelőket, a cukorgyárakat, az ipari felhasználókat és a kereskedőket tömörítő cukortanács elnöke egyben egy osztrák érdekeltségű gyár vezetője is. Ez tény. A cukortanács az államtól független érdekvédelmi szervezet, és azt választanak meg elnöküknek, akit akarnak. Helytelen lenne, ha az állam mondaná meg azt, hogy ki legyen egy érdekvédelmi szervezet vezetője. Az egy más kérdés, magam is osztom azt a nézetet, hogy egy magyar cukortanács elnöke fórumokon akkor képviselhet hitelesen magyar érdekeket, ha az illető magyar.
Másodszor: a Kaposvári Cukorgyár áron alul senkinek sem került a kezébe. Az osztrák Agrana cég 1990 októberében – még a korábbi törvények szabályozása alatt – úgy jutott 31%-os tulajdonhoz, hogy a gyár átalakításakor 780 millió forint készpénzzel tőkét emelt, ezt követően pedig 560 millió forint készpénzért további 560 millió forint névértékű részvényt vásárolt meg az ÁVÜ-től, így az állam tulajdoni hányada e cégben ma 43%.
Harmadszor: a kaposvári cukorgyár kapacitásának kihasználatlansága országos jelenség, minden cukorgyárra igaz. Ha a külföldi, elsősorban a keleti piacok ismét fizetőképesek lesznek, és képesek lesznek fizetni a magyar termékért, akkor a kapacitáskihasználás növekedni fog.
Ami a Kaposvári Cukorgyár elsorvasztását illeti, erre azt kell mondjam, hogy amíg az állam a cukorgyárakban tulajdoni hányaddal rendelkezik, ez nem fog bekövetkezni. Itt szeretném megjegyezni: minden cukorgyárban biztosítani fogom, hogy a gyár körzetébe tartozó mezőgazdasági termelők 25%-ot meghaladó tulajdont szerezzenek, s mivel az államnak ezen túl is vannak tulajdoni hányadai, nincs elvi akadálya a dolgozói tulajdonszerzésnek sem.
Összességében: 1989–90-ben, a spontán privatizáció időszakában a cukoripar privatizációjában történtek hibák. Ezért a felelősség azokat illeti, akik a szabályozatlanság és az ellenőrizetlenség körülményei között, az intézmények és stratégiák hiánya között elindították a spontán privatizáció folyamatát. Mi felmértük és felismertük az ekkor elkövetett hibákat és korrigáljuk azokat. Az elkövetkezőkben is a valós problémák megoldásán fogok fáradozni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
