DEME ZOLTÁN (MIÉP)
DEME ZOLTÁN (MIÉP)
DEME ZOLTÁN (MIÉP) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az 1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról helyesen orvosolja a háború által okozott legsúlyosabb sérelmeket.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója e törvény módosítása kapcsán újabb módosító javaslatával szeretné kiszélesíteni e törvényen belül a kárpótlásra jogosultak körét.
Módosításunk már a cím megváltoztatására is irányul. Ennek következtében a cím a következőképpen hangzik: 1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak, valamint a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kárpótlásáról.
Tudjuk, hogy a kárpótlás céljait szolgáló öszszeg csak igen kis mértékben áll rendelkezésre, mégis úgy gondoljuk, hogy az általunk megváltoztatandó címben megjelölt károsultak körének kárpótlása is kötelező feladatként jelentkezik Országgyűlésünk számára.
Elképzelésünk szerint a törvény 1. §-a 1. § (1) bekezdésre módosul, ugyanakkor az 1. § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
Kárpótlás illeti meg a magyar honvédség, nemzetőrség és rendőrség haza szolgálatában elesett sorállományú és hivatásos tagjának özvegyét és árváját, illetve az előbbi fegyveres testületek hadirokkantját.
A törvény 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
E törvényben szabályozott, hadifogságért járó négyévi kárpótlásnak megfelelő összeg jár az elesett után.
A kárpótlásra a hadiözvegy és a hadiárvák együttesen jogosultak.
Ugyanilyen kárpótlásra jogosult a hadirokkant, rokkantsági fokozatának megfelelően arányosan.
Hadiözvegynek az elesett túlélő házastársát kell tekinteni, amennyiben a törvény hatálybalépéséig újabb házasságot nem kötött.
Hadiárva, aki szülőjének elestekor kiskorú volt.
E módosítás kapcsán különösen a nyomorúságra jutott, elesett embertestvéreinkre gondolunk. Már Mózes törvényében is azt olvashatjuk: "Mert az Úr a ti istenetek, isteneknek istene, uraknak ura. Nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek."
Manapság eljutottunk egy olyan időszakba, amikor a társadalom széles rétegei Mózes törvényeinek fontosságát hangsúlyozzák. Megtörtént ez már sokunk által ebben a Házban is, és nemcsak a lelkész képviselők részéről. Ha magát a törvényt követendőnek tartjuk, akkor annak akaratára tekintsünk elesett embertestvéreink láttán, aki magát a törvényt alkotta. Vagyis próbáljunk valamit segíteni rajtuk lehetőségeink szerint.
Az Ószövetség utolsó könyvében Malakiás által hangzik Izrael népe felé, de felénk is a prófétai intő szó: "Ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek azok ellen, akik megrövidítik az özvegyet és az árvát."
Nemcsak a nyomorúságra jutottak kiáltása, nemcsak a májusban urnák elé járulók szavazatai ítélnek majd meg bennünket, hanem ezek szerint magasabb elszámolásban is lesz egyszer részünk.
A történelem során az egyháznak juttatott tized eredetileg Mózes törvényeiben a nyomorultak, elesettek, özvegyek, árvák, jövevények megsegítését is szolgálta. Ez a tény is indokolja, hogy törvénybe foglaljuk azok ügyét is, akiket a háború ily módon nyomorított meg. A zsoltáríró is irgalomért kiált e nyomorúságra jutott emberek érdekében, amikor ezt írja: "Az alázatosak kívánságát meghallgatod, Uram, megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és az elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön."
Az újszövetségi keresztény gyülekezet különös gondot fordított a gyülekezet szegényeinek megsegítésére. Azt olvassuk róluk, hogy mindenük közös volt, s egyformán részesedtek az anyagi javakból. Ez a közöttük lévő rend természetesen éppúgy vonatkozott az özvegyekre, árvákra, nyomorultakra vagy a nyomorúság nélkül élőkre.
(16.30)
Az özvegyek, az árvák és a rokkantak mindig a társadalom legszegényebb rétegeit képezték. Az ő megsegítésük mindig különleges feladatnak számított. Amikor Pál és Barnabás apostolok a pogányokhoz készülnek evangéliumot hirdetni, akkor az első három tanítvány kéri őket, hogy különös gondot fordítsanak a szegényekre. Jézus azt mondja Lukács evangéliuma szerint, hogy: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok."
Az sem mellékes, amit azokról mond, akik segíthetnének: "Jaj, néktek, gazdagok, mert megkaptátok vígasztalástokat. Jaj, néktek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok. Jaj, néktek, akik most nevettek, vagy másról beszélgettek éppen, mert szomorkodni és sírni fogtok."
Az 1992. évi XXXII. törvény hátrányosan kirekeszti azokat, akik a haza védelmében maradandó rokkantságot szereztek. Ugyanilyen hátrányos megkülönböztetés az elesettek hozzátartozóinak megfosztása a kárpótlástól. Indokolatlan a kárpótlásból való mellőzése a hozzátartozóknak, akik ugyanúgy terhét viselték a családfenntartó elveszítésének, mint a kényszermunkára elhurcoltak hozzátartozói.
Ennek a hiányosságnak az orvoslására szolgál a módosító törvényjavaslat. Ha sok mindenben el is maradt az ország törvényalkotása a kárpótlás kívánt mértékétől, igyekezzünk helyrehozni ezzel a módosítással a még valamennyire helyrehozható mulasztásainkat. Tisztelettel kérem ezért kedves képviselőtársaimat, támogassák szavazatukkal módosító indítványunkat, s egyúttal köszönöm figyelmüket. (Taps.)
