KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről másfél éve vagyok országgyűlési képviselő, és azt gondolom, a legtöbb engem megkereső panasz a kárpótlási törvénynek ezzel a passzusával függ össze, elsősorban a nyugati hadifoglyok kárpótlása elbírálásának ügyével.
Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy e törvény módosítását most napirendjére tűzte a Ház, annál is inkább, mert az érintettek körében az elmúlt hetekben ismét megszaporodott a kérdések száma, mert hiszen azt gondolták, hogy a kárpótlási igény benyújtási határidejének meghosszabbítása esetleg rájuk nézve is lehetőséget biztosít; azért is, mert sajnos, azt is meg kell mondani, hogy azok, akik a második világháború befejező időszakában és azt követően hadifogságban voltak, bizony, ma már többségükben idős emberek, s ha már nem élnek, akkor az özvegyeik is idősek. Vagyis részükre valamiféle kárpótlás nyújtása feltétlenül fontos.
Engedjék meg, hogy példaként egy olyan családot említsek, amely a választókörzetemben található, egy olyan magyar családot, ahonnan a második világháború befejező időszakában ketten harcoltak, és egyikük a volt Szovjetunió területén került hadifogságba, a másikuk pedig Nyugaton, mondjuk, Németország területén. A törvény jelenlegi meghatározása szerint az, aki, mondjuk, négy hónapot töltött 1945 augusztusa után a volt Szovjetunió területén, kap kárpótlást, az, aki ugyanilyen körülmények között, ugyanilyen időben volt Nyugaton hadifogoly, nem kap semmiféle kárpótlást. Ha valaki a volt Szovjetunió területén, mondjuk, öt hónapig volt hadifogoly, akkor ő vagy özvegye kap nyugdíj-kiegészítést; ha valaki ugyanezt az időt Németországban, hadifogolytáborban töltötte el, az nem kap semmiféle nyugdíj-kiegészítést. Pedig nehogy azt higgye valaki, hogy könnyebb lehetett annak idején Nyugaton hadifogolynak lenni, mint, mondjuk, a Szovjetunió területén! Azokban a táborokban sem osztogattak rágógumit, vagy nem adtak Coca-Colát; ugyanúgy, mint a volt Szovjetunióban, embertelen körülmények között voltak, és rengeteget dolgoztak.
Engedjék meg, hogy hivatkozzam egy levélre, amelyet Debrecenből küldtek, a debreceni Nyugati Hadifoglyok Egyesülete írta, és ez emlékeztet arra, hogy a romokban heverő München városát teljes egészében a magyar hadifoglyok tisztították meg szigorú amerikai őrizet mellett. Ez egy háború befejező időszakában természetes dolog. De nehogy azt higgye valaki, hogy ezek a hadifoglyok csak törmeléket vittek ki a városból! Ezek fel nem robbant bombákkal, lőszerekkel találkoztak, vagyis valóban nehéz körülmények között töltötték a hadifogság nehéz hónapjait. Éppen ezért én úgy gondolom, súlyos hiba, ha a Parlament a mandátuma lejártáig hátra lévő időben nem tekinti át ezt a törvényt, és nem próbál igazságot tenni azok között, akik 1945-ben vagy azt követően hadifogságban voltak, függetlenül attól, hogy ezt a világ mely részén töltötték le.
Azt gondolom, ez a törvény sebeket okozott nagyon sok ember számára, és a Parlamentnek erkölcsi kötelessége, hogy ezeket a sebeket valamilyen módon begyógyítsa. Hogy csak néhány példát mondjak: választókörzetemben Aka, Császár, Bársonyos, Kerékteleki, Kömlőd vagy Bakonyszombathely, ahol ilyen és hasonló panaszok vannak, és ahol az emberek azt várják, hogy a kárpótlás, amelynek az alapelve az igazságosság lenne az őket ért sérelmekkel szemben, ebben az esetben is igazságos lesz, és a nyugati hadifoglyok is megkapják a megfelelő, őket megillető kárpótlást.
A törvény módosítása igen egyszerű, tisztelt uraim, és kérem önöket, szíveskedjenek ezt figyelembe venni, hiszen az eredeti 1992. évi XXXII. törvény 3. §-a (1) bekezdésének d) pontját kell alapvetően módosítani; ahol szovjet szervekről, szovjet hatóságokról beszél a törvény, ott idegen hatalom szerveiről és hatóságairól kellene beszélni, és ezáltal ez a hadifogság is a kárpótolt hadifogságok közé sorolódik.
Természetesen hozzá tartozik az is, hogy ezt követően a Kormánynak is módosítania kell bizonyos rendeleteket, de meggyőződésem, ha a Parlament a közeli napokban ennek a törvénynek a módosítását megteszi, ha a Parlament igazságos szellemben dönt, akkor a Kormány is követni fogja ezt a szellemiséget rendeletében, és a nyugdíjak megállapítására vonatkozó hat hónapot is el fogja törölni.
Tisztelt képviselőtársaim! Én nem tudom olyan megrázó módon ecsetelni ezeknek az embereknek az életét, akkori életét, mint például Mécs Imre képviselőtársam, aki átélte velük azokat a szörnyűségeket a börtönben, de gondolom, itt a parlamenti képviselők között nagyon sokan vannak, akik még emlékeznek azokra, akik visszatértek a hadifogságból 45 végén, 46-ban vagy később. És talán emlékeznek arra, hogy nem lehetett különbséget tenni a Nyugatról vagy a keleti országokból, a Szovjetunióból visszaérkezett hadifoglyok között. Mindnyájan megszenvedtek, mindnyájan lefogytak, betegek voltak, alig várták, hogy otthont találjanak; s azt gondolom, több évtized után ezeket a ma már idős embereket megilleti az, hogy ez a Parlament, az első szabadon választott Parlament igazságosan, a törvényt is módosítva adjon számukra kárpótlást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
