KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hálás feladatot teljesíthetek ma, amikor az Országgyűlésnek megerősítésre ajánlhatom – éspedig jó szívvel – a hazánkban élő szlovén és a Szlovéniában élő magyar nemzeti kisebbség külön jogainak biztosításáról szóló egyezményt.
Mindenki előtt ismert, hogy Magyarország politikájának egyik fő célja az emberi jogok, s ezen belül a kisebbségek jogainak érvényre juttatása. Ennek gyakorlati megvalósítását különösen fontossá teszi az a tény, hogy a magyarság alkotja Közép-Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét. A magyar államnak tehát különleges felelőssége a magyar nemzet megmaradásának támogatása.
Aligha kell emlékeztetnem arra, hogy a kisebbségek jogainak megsértése, tiszteletben nem tartása milyen súlyos viszályokhoz vezetett térségünkben.
Szeretnék néhány egyértelmű példát említeni arra vonatkozólag, hogy Szlovéniában már ma is érvényesülnek a kisebbségi jogok. A kétnyelvű területeken a szlovén és a magyar anyanyelv egyenrangú. Tehát a helyi hivatalokban, a bíróságokon, az önkormányzati testületekben dolgozóknak mindkét nyelvet ismerniük és használniuk kell.
A kétnyelvűség általában is érvényesül a nemzetiségek lakta területeken. A Mura-vidéken megvalósult a kétnyelvű oktatás. A diákok szlovénül és magyarul tanulnak, vagyis a többség is tanulja a kisebbség nyelvét.
Az említett régióban 13 kétnyelvű óvoda, 4 általános és 2 középfokú iskola működik.
A szlovén törvények egyébként kimondják, függetlenül attól, hány tanuló iratkozik be egy adott kétnyelvű iskolába, kötelező a megfelelő osztályok indítása. A szlovén állam anyagilag külön támogatja az ilyen iskolák fejlesztését, az ezekben dolgozó tanároknak pedig 25%-kal magasabb munkabért fizet.
Mindebből nyilvánvaló, hogy a szlovén állam az előnyös megkülönböztetés, vagy ha úgy tetszik: a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazza az őshonosnak számító magyar és olasz nemzetiség számára. Mindezeken túl biztosítja a két közösség részére, hogy közvetlen képviseletük legyen a helyi önkormányzati szervekben, valamint az Országgyűlésben.
Különösen fontos, hogy a magyar és az olasz nemzetiségi közösség képviselői beleegyezése nélkül nem fogadhatók el olyan törvények és jogszabályok, amelyek a két kisebbség életét befolyásolhatják.
A szlovén alkotmány kimondja, hogy az állam gondoskodik a szomszédos országokban élő őshonos szlovén nemzeti kisebbségekről, a kivándoroltakról, a vendégmunkásokról és segíti kapcsolatépítésüket hazájukkal. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy a Szlovén Köztársaság az elmúlt egy-másfél évtized alatt rendszeres és szerteágazó kapcsolatokat alakított ki a mintegy ötezer főnyi szlovén kisebbséggel.
Az anyanemzet fokozott figyelmet és segítséget nyújt a magyarországi szlovének művelődési, oktatási, sajtó- és könyvkiadási tevékenységéhez. A Rába-vidék hét településén élő szlovének országos érdekképviseletét a Magyarországi Szlovének Szövetsége látja el, amely 1990 őszén jött létre Szentgotthárdon. Ebben a városban szerkesztik a Porabje című, kéthetente megjelenő lapot is.
A Magyar Rádió győri stúdiója heti félórás szlovén nyelvű adást sugároz, míg a Magyar Televízió 2. csatornája kéthetente jelentkezik átlag 25 perces szlovén nyelvű műsorral.
A hazai szlovének nemzetiségi tudatát erősítik a szlovén tánccsoportok, színjátszókörök, ének- és zenekarok. Saját országgyűlési képviselővel egyelőre nem rendelkeznek, de a helyi önkormányzati testületekben számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat. Képviseletük a magyar Parlamentben egyelőre, sajnos, megoldatlan, mert a tisztelt ellenzék a választójogi törvénnyel kapcsolatos módosításokat – mely kétharmados többségű döntést igényel – leszavazta.
A magyar kormány a kisebbségek helyzetét is szem előtt tartva építi kapcsolatait a független Szlovén Köztársasággal.
Első lépésként 1992. január 16-án elismertük, s már azon év márciusában felvetettük a szlovén félnek egy kisebbségi egyezmény megkötésének gondolatát. A javaslatra azonnali támogató választ kaptunk.
A többszöri szakértői egyeztetéseken folyamatosan részt vettek a két ország nemzeti kisebbségeinek képviselői is, ily módon az egyezmény szövegét már 1992 őszén sikerült véglegesíteni.
Ez a figyelemre méltó gyorsaság a két országban élő nemzeti kisebbségek rendezett, megnyugtató helyzetével magyarázható.
Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ez az egyezmény már elnevezésében is külön jogokról szól. Ezt lehetővé tette a Szlovén Köztársaság alkotmányának azon kitétele, mely az országban élő magyar és olasz nemzeti kisebbséget őshonosnak minősíti, s ily módon külön jogokkal ruházza fel. A szlovéniai magyarság tehát térségünkben is mintaszerűen visszanyerte történelmi múltját, vagyis létalapját.
Mindez megfogalmazást nyert a szlovén alkotmány 5. §-ában, amely többek között kimondja: "Az állam védi és biztosítja az őshonos olasz és magyar nemzeti közösség jogait."
A 11. § mindezt kiegészíti a következőkkel: "Szlovéniában a hivatalos nyelv a szlovén nyelv. Azon községek területén, ahol az olasz vagy a magyar nemzeti közösség él, az olasz vagy a magyar nyelv is hivatalos nyelv."
Rendkívül figyelemre méltó továbbá a 62. §, amely szerint "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogai és kötelességei megvalósításánál az állami és más közszolgálatot végző szerv előtt saját nyelvét és írását használja, törvényben megállapított módon".
(16.40)
A különjogok kibontását és egyben megvalósítását irányozza elő az 1992–94-es évekre szóló kétoldalú közművelődési egyezmény nemzetiségi fejezete, valamint a magyar–szlovén együttműködési és barátsági szerződés. Ezt a tisztelt Országgyűlés a múlt év november 2-án egyhangúlag megerősítette.
Hadd emlékeztessek arra, hogy a szerződés átfogó kisebbségi cikkelyeket tartalmaz, és a nemzeti kisebbségeket a népeket összekötő természetes hídnak nevezi. Megítélésem szerint az említett szerződés és a közművelődési megállapodás szervesen egészül ki ezzel a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezménnyel, valamint a magyar–ukrán–horvát kisebbségi nyilatkozathoz történt szlovén csatlakozással. A négy joganyag együtt kerek egészet képez, és átfogó biztosítékokat ad a kisebbségekkel való előnyös bánásmódra mind hazánkban, mind pedig Szlovéniában.
A kisebbségi egyezmény – összhangban a nemzetközi, illetőleg európai szabályozásokkal, a két ország belső jogrendjével és a nemzeti kisebbségek jogairól szóló törvényünkkel – sokoldalúan és részletesen ad biztosítékokat a határ két oldalán élő őshonos nemzetrészek egyéni és közösségi jogaihoz. A kisebbségek önazonosságát, sajátosságait megőrzésre méltó értékeknek tartja, és azokat az államközi és a nemzetek közötti kapcsolatokat gazdagító tényként értékeli. Kölcsönös intézkedéseket és eljárásmódokat irányoz elő a két országban élő népcsoportok megmaradásának és fejlődésének biztosítására. Az egyes cikkek kitérnek a kisebbségvédelem oktatási, művelődési, nyelvhasználati, tömegtájékoztatási, tudományos, területi és gazdasági, valamint közigazgatási és önkormányzati vetületeire, az anyanemzettel való szabad és közvetlen kapcsolattartásra, a szükséges kisebbségi részvételre a belső és nemzetközi döntéshozatalban. Az egyezmény biztosítja a nemzeti kisebbségek intézményes anyanyelvi oktatását az óvodától a felsőfokú oktatási intézményekig, lehetővé teszi a kisebbségeknek történelmük megismerését, előírja a kisebbségek közművelődési intézményei, szervezetei, egyesületei létrehozásának és működésének elősegítését; biztosítja a magán- és közéletben a saját nyelv szabad használatát és az anyanyelven történő tájékoztatást; lehetővé teszi a sokoldalú és szabad kapcsolattartást az anyanemzettel. Az egyezmény értelmében a két ország kötelezi magát, hogy figyelembe veszi a kisebbségek érdekeit a gazdasági és területi fejlesztések készítése során, és elősegíti a határokon átnyúló gazdasági fejlesztést és fejlődést.
A szerződő felek a meghatározott kötelezettségek megvalósításához anyagi támogatást nyújtanak. A szerződés előírja kormányközi kisebbségi bizottság létrehozását – ennek lesz a feladata, hogy figyelemmel kísérje az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtását. Természetesen a testületben a kisebbségek képviselői is helyet kapnak.
A fentiek alapján ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra a magyar–szlovén kisebbségi egyezményt. Ezt példaértékűnek tartom, és külkapcsolataink fejlődése szempontjából is kiemelkedő fontosságúnak kell értékelnem. Remélem, sőt meggyőződéssel vallom, hogy ösztönözni fogja más, hasonló egyezmények létrejöttét. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
