GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A földtörvény napirendre tűzésének ígérgetésével megalakulása óta izgalomban tartja a szakmai közvéleményt a koalíció. 1990 óta a sajtóban kormánypárti megnyilatkozások alapján többször győzelmi jelentések jelentek meg a földtörvény közeli megszületéséről.
1991 nyarán az FM és az IM bizalmasan kezelendő törvényjavaslatot készített elő a termőföld tulajdonjogi rendezésének egyes kérdéseiről. Tekintettel a bizalmas kezelés kötelezettségére, egynémely kormánypárti képviselőtársunk a javaslat megvitatására társadalmi vitát hívott össze. Mivel a javaslat nem került az akkoriban meghirdetett augusztus 20-i határidőig benyújtásra, és így a patakvér-folyás veszélye fenyegetett, 1990. november 15-én ötpárti szándéknyilatkozat született a földtulajdon rendezésére Kiskunmajsán. A megállapodás ugyan tökéletesen alkalmatlan volt arra, hogy földtörvény legyen belőle, azonban némi alkotmánybírósági intermezzo után nagyszerűen fölhasználhatónak bizonyult a kárpótlási törvény megalkotásánál.
A legutóbbi elvetélt kísérletet a Kormány által 1992. augusztus 14-i dátummal, 6411-es szám alatt A termőföld tulajdonával és használatával összefüggő egyes jogszabályok módosításáról címmel benyújtott javaslat jelentette, amelyet az általános vitában az elhangzott érvek hatására Gergátz Elemér miniszter úr visszavont.
A visszavonást és a minisztercserét követően újraindult a földtörvényjavaslatokat gyártó gépezet. A múlt év nyarán meg is jelent néhány további termék, amelyek szélsőséges állásfoglalásaikkal felváltva borzolták a szakma és a koalíciós képviselők idegeit.
Aztán sor került egy olyan egyeztetésre, amelyben Lovászy Csaba államtitkárnak valóban kiemelkedő érdemei voltak.
E kalandos előzmények után most a Parlament előtt fekszik a 14 809-es számú, a termőföldről szóló törvényjavaslat. A javaslat – bármennyire is furcsán hangzik – egyszerre elkésett és ugyanakkor idő előtti is. Elkésett, mivel a Kormánynak az elmúlt négy évben nem sikerült a termőfölddel kapcsolatos viszonyokat átfogóan, komplex módon szabályozó törvényjavaslatot a Parlament elé terjesztenie, miközben a termőföldet érintően olyan jogszabályok születtek, amelyek időben elnyújtva, gyakran egymásnak is ellentmondóan kerültek elfogadásra, alapvetően determinálva és jelentős részben megoldhatatlan feladat elé állítva a termőföldre vonatkozó kodifikációt.
A megalkotott jogszabályok közül itt most csak három csoportot emelnék ki külön: az úgynevezett kárpótlási törvényeket, a szövetkezeti átmeneti törvényt és a földkiadó bizottságokról szóló törvényt. Ezen törvényeknek a termőföld kodifikációjánál figyelembe veendő fontosabb következményei ma már többnyire láthatóak.
A szabályozás a földtulajdon és az egyéb szövetkezeti vagyon privatizációját kettéválasztotta, és jelentős részben különböző tulajdonosi körhöz juttatta. Ezzel a termelésieszköz-tulajdon elvált a földtulajdontól, ami önmagában is előtérbe helyezi a földbérlet intézményét.
A földmagántulajdon kialakításának módjával sikerült több mint 2 millió tulajdonost létrehozni, vagyis elképesztő mértékű földtulajdon-aprózódás ment végbe. Ráadásul az egyes földtulajdonosok különböző jogcímeken, különböző helyen szereztek földtulajdont, ami további problémák egész sorát veti fel.
A földtulajdon és a földhasználat jelentős részben elválik egymástól, hiszen a termelésieszköz-tulajdonosnak gyakran nincs földtulajdona, a földtulajdonosnak pedig nincs termelési eszköze, illetve forrása, hogy a tulajdonába került földre mezőgazdasági vállalkozást alapítson.
A földbérlet meghatározóvá válása miatt eldöntendő, hogy a mezőgazdaság hitelezése érdekében hogyan működtethető a földjelzálog, hogyan teremthető meg a földbérlő védelme, beruházásainak biztonsága.
Jelentős ellentmondás, hogy amíg a kárpótoltak ingatlankialakítási költségeit az állam viseli, addig a részarány-tulajdonosok esetében az állam csak a költségek maximum 50%-át vállalja át. Ráadásul ösztönzők hiányában a részaránytulajdonok kiadásának végső időpontja így nem is határozható meg.
A termőföld tulajdonjogi helyzetét érintő bizonytalanságot okozza az is, hogy a Kormány még mindig nem terjesztett be javaslatot az első kárpótlási törvény 24. §-ának alkotmányos módosítására. Amennyiben a termőföldre vonatkozó törvény a beterjesztett javaslattól eltérően átfogóan szabályozta volna a termőföldet érintő viszonyokat, a kialakult ellentmondások elkerülhetőek lettek volna.
(12.30)
Idő előtti a javaslat, mivel a már megalkotott törvények hatásaira vonatkozóan sem az előterjesztő, sem a jogalkotó nem rendelkezik végleges és pontos adatokkal, mivel a termőföldtulajdont átalakító folyamat – elsősorban a kárpótlás befejezetlensége miatt – még nem zárult le. Ha ez megtörtént, a végleges tulajdoni struktúra ismeretében a valóságos viszonyokkal számolni tudó javaslat terjeszthető elő.
Ma azonban a jogalkotó fantáziájára kénytelen hagyatkozni. Ezért úgy vélem, hogy a termőföldre vonatkozó törvény mostani beterjesztésének elsősorban nem szakmai, hanem politikai okai vannak.
A beterjesztett törvényjavaslat nem ad választ a termőfölddel kapcsolatos legalapvetőbb kérdések rendezésére. Ez azért is érthetetlen, mert jó egy évvel ezelőtt, az előző törvényjavaslat expozéjában Gergátz miniszter úr is utalásokat tett arra, hogy az akkori javaslatból hiányoznak például a birtokelaprózódást megelőző sajátos öröklési szabályok éppúgy, mint a koncentrációt elősegítő rendelkezések, hasonlóan a szomszédsági viszonyok szabályozásához.
Ezek a hiányosságok azért különösen sajnálatosak, mert úgy tűnik, hogy a javaslat előterjesztője is részben tisztában van az említett kérdések jelentőségével.
A javaslat preambuluma több helyes célkitűzést tartalmaz. Így például a preambulum szerint a törvénynek elő kell segítenie, hogy versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas földbirtokok jöjjenek létre. Felmerül persze a kérdés, hogy meghatározható-e általánosan egy optimális birtoknagyság, mivel ez függ például a termesztett növénytől, ezért ezt inkább a piaci folyamatok alakítsák ki. Ugyanitt olvashatjuk, hogy a birtokelaprózódások hátrányos következményei a mezőgazdaság tulajdoni szerkezetét ne terheljék, és a termőföld – mint a föld jelzálogon alapuló hitelezés biztosítéka – megjelenjen, valamint a haszonbérlő zavartalan mezőgazdasági termelést folytathasson.
Érdekes azonban, hogy a preambulum átalakult tulajdoni, használati viszonyokról beszél, holott a folyamat egész nyilvánvalóan még nem zárult le.
A javaslat alapvető hibája, hogy a preambulumban többnyire helyesen meghatározott célok megvalósulását a tervezet lényegében semmilyen módon nem tükrözi vissza, a javaslat nem a megfogalmazott célok megvalósításáról szól. Ehelyett a javaslat tele van olyan szabályokkal, amelyeket a korábban hatályos törvényekből vett át, illetve amelyeket ebben a formában felesleges szabályozni, mivel alapvetően a Ptk. alapján ezek megvalósításának semmilyen akadálya nincs. Itt említeném példaként a feles bérletet és a részesművelést.
Kidolgozatlan és megalapozatlan a termőföld hasznosításának szabályozása. Szintén példaként említhető, hogy vajon milyen módon tudja a földhivatal, amely regisztrálóhatóság, az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet szakmailag elbírálni. Sokkal jobb lenne a földművelésügyi hivatalokra bízni ezt a feladatot. Ha a javaslatból a szabályozást nem igénylő vagy a jelenleg már szabályozott kérdéseket kivesszük, és azok módosításától eltekintünk, nem marad más, mint a termőföldtulajdon és -használat mértékének maximalizálására vonatkozó szabályrendszer.
Minden, a javaslatban található, hasonló adminisztratív korlátozás ellen rengeteg érv hozható fel. A korlátozások könnyedén kijátszhatók. Ha például ugyanaz az öt személy három különböző szövetkezetet alakít – amit semmi sem tilt –, akkor a meghatározott földtulajdon háromszorosát szerezheti meg. A korlátozások a korrupció melegágyai, mivel általánossá teszik a más nevében folytatott tevékenységeket és a más szabálysértéseket.
A megszerezhető földtulajdon nagyságának abszolút számokkal való meghatározása mindenképpen önkényes, hiszen nem igazodik a különböző tevékenységekhez, mint ahogy az ország határain belüli jelentős különbségekhez sem.
És ami a legfontosabb: jelenleg – amint azt a preambulum is tartalmazza – elsősorban nem a földkoncentráció, hanem az elaprózódás jelent problémát. Mindezek ellenére a megszerezhető földtulajdon abszolút számokban való korlátozásának elvetése mellett elfogadhatónak tartjuk, hogy ne lehessen korlátlanul földtulajdonhoz jutni. Szerintünk nem az a fontos, hogy valakinek Magyarországon mennyi földje van, hanem az, hogy ne alakulhasson ki regionális földtulajdon-monopólium.
Ezért mi azt javasoljuk, hogy az adott település határában levő termőföld bizonyos százaléka legyen az adott régióban megszerezhető földtulajdon felső határa. Ha valakinek van mondjuk 500 ha termőföldje, 5-10 falu határában, attól még nem jutott monopólium birtokába. Ha azonban a helyben lakók ennél nagyobb mértékű földtulajdon megszerzését is elfogadhatónak tartják, akkor lehetőséget adnánk arra, hogy oldjanak ennek a szabálynak a szigorúságán.
Átmeneti korlátozásként elfogadhatónak tartjuk azt is, hogy külföldi magán- és jogi személyek ne szerezhessenek termőföldtulajdont. Kivéve ez alól azon országok magán- és jogi személyeit, akiknél kölcsönösségi alapon nemzetközi szerződések megengedik a magyar személyek és szervezetek tulajdonszerzését. Az EK-val megkötött társulási szerződésben foglalt átmeneti idő letelte után ilyen kölcsönösségi engedmények jönnek létre hazánk és az EK között.
A fentieken túli korlátozásokkal nem értünk egyet, így a belföldi székhelyű, de külföldi tulajdonában levő vagy azok részvételével működő társaságok korlátozásával sem.
A fennálló kérdések megoldására a javaslatban foglaltaktól eltérő, más technikákra épülő megoldásokat fogunk javasolni.
A FIDESZ tehát a jelenlegi formájában elégtelennek tartja a javaslatot a termőföldtulajdon szabályozására. Mivel azonban nem látunk esélyt arra, hogy a tulajdonviszonyok rendeződését követően szülessen meg a földtörvény, a FIDESZ a javaslat alapvető átalakítására módosító javaslatot lesz kénytelen benyújtani, amely lényegében a javaslat valamennyi fontosabb szakaszát érintheti. Javaslatainkat részletesebben, például a földvédelem kérdésében Pap János által, az általános vita későbbi szakaszaiban és a részletes vitában is ki kívánjuk fejteni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
