KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen. Örömmel állapítom meg, hogy az a bizottság, amelyik 1993 februárjában létrejött, s amelynek feladata volt, hogy ezt a törvénytervezetet előkészítse, viszonylag tisztességesen és szakmai hozzáértéssel végezte munkáját.
(11.40)
Külön köszönet itt dr. Lovászi Csaba helyettes államtitkár úrnak, aki mindent megtett annak érdekében, hogy azok az érvek és ellenérvek, amelyek itt ütköztek, a konszenzus felé el tudjanak mozdulni.
Ennek a törvénynek három olyan sarkalatos kérdésköre volt, amelyet tisztázni kellett, és tisztázni kell még most is, és úgy gondolom, hogy a jövőre nézve is lesznek még szabályozandó területek. Az első, és ami a politikai vihart legjobban felkavarta, az az, hogy kik, milyen feltételekkel és hogyan szerezhetnek földet. Jó egy ilyen kérdéskör arra, hogy bizonyos figyelemelterelő harcművészeti bemutatót is lehessen tartani. Eltereli a figyelmet arról, hogy a ma – a mai magyar mezőgazdaságban – élők jövedelemtermelő képessége és megélhetési lehetőségei szűkösek. Jó ez arra, hogy elterelje a finanszírozási és a birtok-összevonási problémákról a figyelmet. Viszont jó arra is, hogy meg tudjuk mutatni: ki és milyen módon védi a szent földet. A mi álláspontunk szerint a földet igenis védeni kell, abból csak egy van és adott, de a tulajdonost a földvédelemmel szemben nem szabad előtérbe helyezni. A földvédelemnek és a földnek kell az elsődlegesnek lenni.
Az ebben a kérdéskörben kibontakozott vitából egy konszenzus látszik kialakulni, amely átmenetileg – ahogy azt a miniszter úr is mondta, és ahogy erre az MDF vezérszónoka is utalt – megtiltja a külföldieknek Magyarországon a földvásárlást. Hosszas vita alakult ki ebben a kérdésben, és végül is be kell, hogy lássuk és tudomásul vesszük, hogy ez a szabályozás átmenetileg biztosítja azt a lehetőséget, hogy a magyar termőföld megfelelő védelme biztosítható legyen; nyilván olyan hátrányokkal is jár, hogy a tőkebeáramlás és a fejlesztés elhúzódik. Azzal azonban, hogy az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni, ezt a szabályozást a későbbiekben felül kell vizsgálni, és a felülvizsgálatnak is olyan irányba kell eltolódnia, hogy a külföldiek tulajdonszerzése egy irányított, szabályozott körben történjen. Ha elfogadja az Országgyűlés a kamarákról szóló törvénytervezetet, és abban a községi mezőgazdasági bizottságokat megfelelő hatósági jogkörrel ruházza fel, akkor – álláspontunk szerint – az a járható út, hogy a későbbiekben ezek a bizottságok, amelyek tömörítik az adott területen élő valamennyi mezőgazdasági termelőt, dönthetik el általános elvvel, hogy azon a területen kik és milyen feltételekkel szerezhetnek tulajdont.
A belföldiek tulajdonszerzése 300 ha, legfeljebb 6000 aranykorona. Mondhatnánk erre, hogy sok, mondhatnánk erre, hogy kevés. Álláspontunk szerint ez attól is függ, hogy ki mivel akar foglalkozni, milyen üzemméretet akar kialakítani. Ezzel a 300 ha-ral meg lehet ugyan akadályozni az úgynevezett nagybirtokok kialakulását – ha egyáltalán félünk ettől –, de helyben monopolhelyzetet is lehet teremteni. Gondoljunk bele, hogy egy négytagú család gyakorlatilag 1200 ha földet felvásárolhat, és elképzelhető, hogy van olyan község, ahol az összes, mezőgazdasági termelésre alkalmas föld nincs annyi. Tehát ők az egész községet egy család tulajdonába vonhatják. A mi álláspontunk szerint egy olyan szabályozás lenne talán a járhatóbb, amely a tulajdonszerzést nem hektárban, hanem egy adott terület bizonyos százalékában határozza meg.
Nagyon nagy problémát jelent, hogy mi legyen a szétaprózódott földbirtokokkal, amelyek azzal a szabályozással jöttek létre, amit itt az Országgyűlésben voltunk bátrak – illetve a kormánypárti képviselők túlsúlya miatt sikerült – elfogadni, és ennek a megoldási javaslatait várni, ettől a törvénytől is. Birtokegyesítésről, birtokösszevonásról beszélünk, ami rossz kicsengésű a gazdák fülében. Arra gondolnak, hogy itt valamiféle tagosításról, újabb szövetkezeti szervezésről van szó. Szó sincs erről! Itt azt kellene jogi és közgazdasági eszközökkel elérni, hogy az egy személy tulajdonában különböző jogcímek által megszerzett és tartott földek egy területbe, egy övezetbe összevonhatók legyenek annak érdekében, hogy az a hatékonyabb művelést és gazdálkodást szolgálja.
A törvénytervezet a birtokegyesítéssel, az önkéntes földcserével már egy jogi garanciát megtesz. Az elővásárlási jog biztosításánál azonban nem ennyire bőkezű. Az elővásárlási jogot mindössze a haszonbérlőnek biztosítja. Álláspontunk szerint az elővásárlási jogot ki kellene terjeszteni a részesművelőre, a feles bérlőre, valamint a szomszédokra is – az adott terület szomszédaira –, annak érdekében, hogy a vásárlással és a cserével koncentrálódhassanak a földek. Azt mondta miniszter úr expozéjában, hogy azok a közgazdasági szabályozók, amelyek a birtokösszevonásokat szolgálnák, nem e törvény szabályozási körébe tartoznak. Ez így igaz. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy törvényt kiragadva a közgazdaság összességéből nem lehet úgy tárgyalni, hogy az hosszú távon meghatározó szabályozást adjon, és ráadásul akik ennek a törvénynek a hatálya alatt dolgoznak, még kiszámíthatóan tervezhessenek is. Feltétlenül szükséges lett volna idehozni azokat a pénzügyi szabályozókat, amelyek egy bizonyos területnagyság megszerzéséig kamatpreferenciákkal támogatott hosszú lejáratú hiteleket biztosítanak; erőteljesen ki kellett volna mondani, hogy a birtokösszevonásoknál az illetékmentességen túl a vagyonszerzési illeték megfizetése alól is mentesül, ha valaki többletbirtokot szerez azáltal, hogy összevonásra kerülnek a különböző területen fekvő birtokai, valamint azt is ki kellett volna mondani – és itt az MDF vezérszónoka ezt jelezte is –, hogy az öröklés esetében milyen kedvezmények vannak az illetéken túl, és hogy lehet azt a törzsöröklési intézményt kialakítani, amely a birtokkoncentrációt a továbbiakban megkönnyíthetné. Ezekre nem kaptunk jelenleg megnyugtató választ.
Nem kaptunk arra a kérdésre sem, amelyet a Kisgazdapárt három éve szorgalmaz, és amire az igazságügy-miniszter úr a földművelésügyi miniszter úrhoz írott levelében jelezte, hogy ennek a törvénynek az előkészítésénél figyelemmel lesz az úgynevezett közbirtokossági rendszer alapszabályainak a megteremtésére. A közbirtokosság természetesen nem kötelező érvényű szabályozás, nem egy összeverbuválása a termelőknek, amiből nincs kiút, hanem a magántulajdonban lévő földek közös és ésszerű használatára vonatkozó önkéntes szabályozási lehetőség megteremtését jelentené. Nem olvashatunk ebben az előterjesztésben erről egyetlen mondatot sem.
Egyetlenegy szakasz foglalkozik azzal, hogy a vetőmagtermelés, valamint a biotermesztés érdekében szükséges külön rendelkezéseket megalkotni annak érdekében, hogy a használók az izolációs rendszert betartva egymás termelését ne zavarják. Kérem szépen, amikor ebben az országban az átlag területnagyság másfél hektár, akkor egy földtörvénynek – ha már így sikerült kialakítani a földbirtoknagyságot – igenis utalásokat és szabályokat kellene tartalmaznia arra, hogy az ésszerű vetésforgó és a használat összehozása érdekében milyen szabályok alkalmazhatók úgy, hogy a magántulajdonnak és a közös használatnak egy optimális rendszerét tudjuk kialakítani. Ezt nem kaptuk meg, és fájlaljuk, jóllehet korábban erre a bizottságban konkrét indítványok hangzottak el, és a bizottság ezt támogatólag is vette tudomásul, sőt mi több, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága egyhangúlag elkészített jelentésében ezt közel egy éve a Kormány felé jelezte, szorgalmazta, és ezt a jelentést az Országgyűlés elfogadta.
(11.50)
Nagyon fontos kérdéskör a föld- és talajvédelem. Mit kell itt tenni? Mennyire lehet a földet és a földhasználót védeni, illetve szankcionálni úgy, hogy az visszaélésekre ne vezethessen?
Elsősorban olyan szabályozásra van szükség, amely világosan megkülönbözteti a termelést, a használatot és a föld termőképes állapotban való tartásának kötelezettségét. Ha egy földet – márpedig ez a törvény a termőföldről szól – kivonunk a termelésből, annak minőségét, állagát megváltoztatjuk, azt szankcionálni kell. Ez az előterjesztés fölsorolja azokat a fő szabályokat, amikor az úgynevezett földvédelmi járulék megfizetése alól mentesítés adható. Ezekkel a jogcímekkel egyet lehet érteni.
Az időleges kivonás esetén azonban már nem ilyen jó a megítélésünk. Ugyanis amikor arról beszélünk, hogy az erdők védelmét fokozottan figyelembe kell venni, érthetetlen az olyan szabály, amely azt mondja ki, hogy a rét, valamint az erdő ideiglenes más célú használata legföljebb három évre terjedhet, valamint felújítási és beruházási célokat szolgál – ha ez nem következik be, a három év eltelte után szántóként kell nyilvántartani. Ez szinte katasztrofálisan rossz szabályozása ennek az előterjesztésnek! Ha felújítási célból az erdők legfeljebb három évre más művelési ágba vonom, és a három év után ezt nem pótolom, nem teszek eleget ennek a kötelezettségnek, azért nagyon kemény szankciókat kell bevezetni, amely esetleg még a föld elvesztését is jelentheti. Ugyanez vonatkozik a földvédelmi járulék 50%-kal történő megemelésére abban az esetben, ha szőlőt, gyümölcsöst vonnak ki a művelésből. És miért nincs itt az erdő?! Miért nem írjuk be, hogy ott is 50%-kal magasabb járulékot kelljen fizetni akkor, ha ezt ebből a művelési ágból kivonjuk, és a föld minőségét, illetve nyilvántartásba vett jellegét megváltoztatjuk. Nagyon fontos dolog ez, nagyon kérem, figyeljünk rá oda.
A földvédelmi bírság, amely a közhasználatú kifejezéssel ellentétben felróható magatartás következménye, ebben a szabályozásban nem túl szigorú, és sajnálatos módon nincs is visszatartó ereje. Ha valaki a saját magatartására visszavezethetően nem tesz eleget a föld állagának megóvása iránti kötelezettségének, akkor bizony vele szemben nemcsak a bírságnak, hanem álláspontunk szerint végső esetben – tehát többszöri bírság kiszabása után – akár a kényszerárverésnek is lehet helye. Erre annak idején az előzetes egyeztetés során volt is indítvány és előterjesztés, amit a Kormány elfogadott. Nem értjük, hogy ebből a tervezetből miért maradt ki.
Úgy gondoljuk, hogy a talaj- és földvédelem területén nincs helye liberalizmusnak, nincs helye elnéző magatartásnak. Ha valaki spekulatív céllal tartja a földet tulajdonában és használatában, akkor vele szemben az ilyen jellegű szankciók alkalmazása, úgy gondolom, indokolt, és mindenki, aki komolyan veszi a föld sorsát, ezzel egyet is ért.
Még egy dolog – azt hiszem, ez is nagyon fontos –, ami a föld haszonbérletét illeti. A haszonbérletre az előterjesztés két variációt tartalmaz. Az A variáció szerint a belföldi magánszemélyek földhaszonbérletét liberalizálja, jogi személyeknél ilyen korlátozást nem is tartalmaz, időpontjában harmincéves felső határt szab meg, külföldieknél tizet. Nagyon örülök annak, hogy az MDF vezérszónoka indokoltnak látja – és ez álláspontunkkal teljesen megegyezik – a minimális haszonbérleti idő beiktatását a törvénybe, ami természetesen függ az adott terület művelési ágától és az ültetvénytől is. Bólogat Zsiros Géza elnök úr, ez egyetértésünket is kifejezi, ugyanis a mezőgazdasági bizottság korábban az ÁVÜ felé rögzítette, amikor az állami gazdaságok földjének haszonbérletére kértek javaslatot, illetve indítványt, akkor egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a minimális haszonbérleti idő beiktatása a törvénybe szükséges két okból: egyrészt egyaránt védenünk kell a haszonbérlőt és a bérbeadót is, másrészt védeni kell a talajt, a földet attól, hogy egy rövidebb vagy esetleg felmondási indokkal megszüntetett bérlet után olyan föld kerüljön vissza a tulajdonos használatába, ami már mezőgazdasági művelésre igen nagy jóindulattal alkalmas csak vagy esetleg hosszú távú művelése már nem biztosítható.
Valószínűleg politikai félelem motiválja azt a döntést, hogy külföldiek legfeljebb tíz évre szerezhetnek haszonbérletet. Kérem szépen, ha valaki csak ilyen rövid időre vehet bérbe földet, akkor attól ne várjuk el, hogy komolyabb beruházást végezzen! Attól ne várjuk el, hogy esetleg ezen a területen olyan üzemet létesítsen, amely a mezőgazdasági termékek feldolgozását is elvégzi. Azt viszont elvárhatjuk, illetve attól félhetünk, hogy az ilyen rövid távra kötött szerződés végén ugyancsak – ahogy az előbb említettem – egy kizsarolt földet kapunk vissza.
A Kormány B változata, amely a haszonbérlet területi korlátait jelentené, szinte tárgyalásra sem alkalmas. Az, hogy 2500 ha-ban jelölné meg a haszonbérelhető föld fölső határát szövetkezetek esetében, azt jelentené, hogy jelenleg a kistulajdonosok mintegy fele kénytelen lenne áron alul a földjét eladni, mert haszonbérlő hiányában nem tudna vele mit kezdeni. Ez kiknek segítene? Azoknak a spekulánsoknak, akik természetszerűen ennek a törvénynek a szabályozórendszerét is kihasználva, föl fognak lépni és meg fognak jelenni, mert mint tudjuk, hiába tiltottak itt bármit is az elmúlt 45 évben, azt mindig ki lehetett játszani – egy család egy telek, egy család egy ház, három éven belül vásárolt autók eladási tilalma, hogy csak a legnépszerűbb korábbi tilalmakat soroljam föl. Ez mind élt és virágzott, és a rendszer nem volt szabályozható, nem volt átlátható. Nekünk arra kell törekedni, hogy a későbbiekben az egész földforgalom, az egész földszabályozás abba az irányba menjen el, hogy helyben ellenőrzött keretekkel, a helyi hatósági jogkörök gyakorlásával biztosítható legyen a földtulajdon megszerzése és birtoklása, elsősorban azok számára, akiknek ez létfeltétele, lételeme és egyetlen megélhetési forrása.
Tisztelt képviselőtársak! Mindezek után annyit szeretnék önöktől kérni, hogy ezzel a törvénnyel, amivel hosszú távon is nagymértékben meghatározzuk a vidék Magyarországát, búcsúzzunk úgy a választópolgároktól, hogy bizalmukat az elkövetkező választások után is élvezhessék pártjaink. Mi április 19-én egymással kezet fogunk és távozunk ebből a teremből, de a mezőgazdaságban dolgozó paraszttól ne búcsúzzunk el. Tartsuk meg azt a kapcsolatot, amelyre a törvényhozásnak elengedhetetlenül szüksége van azokkal, akiknek élete és sorsa múlik ezen. Ez a törvény ilyen, ezért ennek tárgyalását, a módosító indítványok elfogadását vagy elvetését a kellő komolysággal szíveskedjünk kezelni.
Egyebekben ismételten megköszönöm az előkészítő bizottságban részt vett valamennyi kolléga egyéves munkáját, s úgy gondolom, mindenkinek olyan sikeres évet kívánhatunk, ha ez a földtörvény olyan szabályozással kerül megalkotásra, mint amilyenre vágyunk, amilyet kívánhatnak nekünk azok, akikre nézve ez a törvény egy meghatározó, hosszú távú szabályozást fog tartalmazni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)
