VONA FERENC, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
VONA FERENC, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
VONA FERENC, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéjában elmondta, hogy 1990-ben az ország több mint 8 millió ha termőföldjéből mintegy 27% állami tulajdonban, 42% szövetkezeti tulajdonban, 24% a szövetkezeti tagok egyéni tulajdonában volt, és csak 7% állt úgynevezett magántulajdonban. Azóta a különböző, általunk meghozott törvényekkel a magántulajdon aránya mintegy 70-75%-ra nőtt.
A földről szóló 87. évi I. törvénynek, amely még ma is hatályos, a szabályozórendszere a nagyüzemi prioritásokat tükrözte, az állami és a szövetkezeti tulajdon elsődlegességét hangsúlyozta, ezért nem alkalmas a termőföldek tulajdonával, használatával és hasznosításával kapcsolatos piacgazdasági intézmények működtetésére.
Ezért vette nagy örömmel a Parlament mezőgazdasági bizottsága, hogy a beterjesztés megtörtént, és megtárgyalhatta végre a bizottság ezt az általunk nagyon fontosnak tartott törvényt.
Azt a gesztust pedig, hogy az illetékes tárca egy kodifikációs bizottságot állított fel a törvényjavaslat lényegi kérdéseinek megtárgyalására, mind az ellenzék, mind a kormánykoalíció méltányolta és elismeri.
Lényegében ez a bizottság, amelynek tagjai a hat parlamenti párt és a szakma legjobb képviselői voltak, a politikai és a szakmai kérdésekben alapos vitát követően hozta meg döntéseit. A bizottság megállapításai szerint ezek a döntések majd tükröződnek a törvényjavaslatokban is.
Ezek előrebocsátása után szeretnék számot adni arról, hogy a bizottságban lefolyt vita mely főbb kérdések körül koncentrálódott.
Elsőként úgy gondolom, arról kell szólnom, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott korlátozások a térbeni és időbeni korlátok alkalmazásával kapcsolatban milyen nézetek is jelentek meg a mezőgazdasági bizottságban és a vitában.
(11.10)
Az időbeni korlátozással kapcsolatban, mely a haszonbérletnél jelenik meg, az ellenzéki oldalról felvetették, hogy nem tartják reálisnak a különbségtételt a hazai és a külföldi haszonbérlők között. Ugyanis a haszonbérlet időtartama vonatkozásában – mint ismeretes – a törvénytervezet szerint egyik esetben 30 év, a másik esetben 10 év lenne. A területi korlátozások vonatkozásában pedig a termőterületből csak magyar állampolgár vásárolhat földtulajdont.
Az ellenzék egy része ezt a megoldást erőteljesen ellenezte és azt hangsúlyozta, hogy ezzel a külföldi tőke beáramlását akadályoznánk meg.
A belföldi tulajdonlás birtokhatárait – a miniszter úr által említett 300 ha-t – már sokkal többrétűen ítélte meg a bizottság a vita során. A kormánykoalíció alapjában véve mind a tulajdonlás, mind a haszonbérlet vonatkozásában elfogadta a területi korlátozás mértékét; azzal a kiegészítéssel, hogy a haszonbérlet esetén a kizárólagos területi korlátozást ki kellene egészíteni az aranykorona-értékekkel is.
A belföldi tulajdonlást és tulajdonszerzést illetően nagy örömére szolgált a kormánypárti képviselőknek, hogy a FIDESZ is megváltoztatta korábbi álláspontját, és helyeselte, hogy csak belföldi állampolgárok szerezhessenek földtulajdont.
Az ellenzéki oldalról több vélemény jelent meg. Ezek közül az egyik az volt, hogy szükségtelenek a területi korlátozások, és szabadon kell engedni a birtoknagyság növekedését egészen az amerikai nagyságú farmméretekig.
A másik vélemény szerint a jogi személyek által bérelt terület felső határát kell megemelni, mert az – a jelenlegi 2500 ha – a szövetkezetek működését gátolja. Ezt főleg az MSZP képviselője forszírozta.
Szintén ellenzéki oldalról vetődött föl az a vélemény, hogy az elővásárlási jogot a törvényben foglaltakon túlmenően nemcsak a haszonbérlő, de a részesművelés esetén is alkalmazni kellene. Ugyancsak ők javasolták, hogy a területi korlátokat ne a törvény fogalmazza meg, hanem rá kell bízni a helyi önkormányzatra, akik esetleg az összterület bizonyos százalékában szabhatnák meg majd a családi birtok nagyságát.
Kormánypárti oldalról ellenezték a törvényjavaslatnak azon rendelkezését, mely szerint az elmaradott térségben fel lehetne oldani a szerzési korlátokat. Ezzel – úgymond – azt érnénk csak el, hogy a legveszélyeztetettebb területen, ahol a legkisebb a lakossági vásárlóerő, alakulnának majd ki nagybirtokok, latifundiumok, és a lakosság csak bérmunkásként tengődhetne itt. Úgy gondolom, hogy a részletes vita és a módosító javaslatok során ez még igen nagy vitát fog kiváltani bizottságunkban.
A birtoktagok nagyságával kapcsolatban az ellenzék és a koalíció egyaránt helyeselte az önkéntes földcsere intézményét, a polgári tagosítást, ahogy miniszter úr mondta. S bizottságunk javasolta, hogy a lehetőségektől függően a költségvetés adjon segítséget anyagilag is a birtokegyesítés költségeihez.
A törvényjavaslat földvédelemmel kapcsolatos rendelkezései általában – úgy az ellenzék, mint a kormánypárt részéről igen nagy helyeslésre találtak. De többen felvetették, hogy a mellékletben meghatározott járulék és bírság mértéke nem elég magas és nem elég visszatartó, elrettentő hatású, ezért azokat emelni szükséges. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy legalább kétszeresére kellene emelni a bírság mértékét.
A területi korlátozásokkal kapcsolatban elhangzott a vitában, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha a jelenlegi infrastruktúra – mely erre rendelkezésre áll – lehetővé teszi azt, hogy egyénenként nyilván lehessen tartani az ingatlant.
A vitát követő szavazáson a törvényjavaslat általános vitára bocsátása mellett hat képviselő szavazott, ellenszavazat nem volt, míg öten tartózkodtak az általános vitára bocsátástól.
Úgy gondolom, ezek után bizottságunk nevében kérhetem azt, hogy a Parlament mielőbb vitassa meg és fogadja el a termőföldre vonatkozó törvényjavaslatot, ugyanis ez a vidéki ember számára – ahogy miniszter úr is elmondta – egy életforma, tehát nagyon várják már vidéken ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
