ZSUPOS LAJOS, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ZSUPOS LAJOS, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ZSUPOS LAJOS, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mielőtt rátérek a törvényjavaslat általános, koncepcionális értékelésére, néhány dolgot előrebocsássak, olyanokat, amelyek az MDF-frakció álláspontjának kialakításánál meghatározó szerepet játszottak. Így elsőként azt, hogy a mi álláspontunk szerint a törvényjavaslat az ország legfontosabb és legnagyobb mértékben rendelkezésre álló természeti kincséről rendelkezik. Igazolásul, úgy gondolom, elég annyit elmondani, hogy Európában egyedülállóan, az ország 9,3 millió km2 területéből 6 millió 54000 ha-t tesz ki a szűken vett – erdő, nádas, halastó nélkül – mezőgazdaságilag művelt területünk, ami több mint 70%-os arányt jelent az egészhez viszonyítva. Összehasonlításul megemlítem, hogy olyan, mezőgazdaságilag fontos országokban, mint Németország, ez a szám 50%, vagy Lengyelországban 60, de Romániában, Hollandiában, Dániában is 60% vagy az alatti.
A második meghatározó jellegű szempont a magyar lakosság termőföld iránti ragaszkodása és földszeretete. Ennek bizonyítására a történelmi példák sokaságát lehetne felhozni. Idő hiányában engedjék meg, hogy csak az 1945 utáni földosztásra emlékeztessek, amikor egy évezredes vágy látszott teljesülni, hogy aztán, még nagyobb csalódást okozva, ismét földtelen bérmunkásokká váljanak az egykori reménykedők.
E két szemponton túlmenően meg kell említeni azt a tényt is, hogy az a kor, amelyben élünk, egy sajátos vonást ad a törvénynek. Ezzel azt kívánom kiemelni, hogy az átmeneti korszak olyan helyzetet teremt, amelyben a változások nagysága és intenzitása messze meghaladja a szokásos mértékeket és azok kihatásait.
Úgy gondolom, természetesnek kell tekinteni ennek eredményeként azt, hogy a törvény egyes rendelkezései csak addig maradhatnak érvényben, míg az átmeneti helyzetet a piacgazdaság váltja fel. A helyes döntések meghozatalához e három szempont együttes figyelembevétele alapvető fontosságú. Az általános vita keretében, úgy gondolom, az első és legfontosabb kérdés, amire választ kell adni, hogy szükség van-e a törvényjavaslatra. Azt hiszem, az elhangzottak részben már meg is válaszolták ezt a kérdést, hisz a tárgy: a termőföld szerepe az ország gazdasági életének meghatározó eleme. Mivel a ma érvényes törvények – az 1987. évi I. törvény – még a szocialista viszonyok közepette születtek, mára, a piacgazdaságra való áttérés negyedik évére, szerepüket vesztették.
A dolog súlyánál és a szabályozás időpontjánál fogva kimondható: a törvényre nagy szükség van, sőt korábban lett volna rá szükség.
A második kérdés az lehet, hogy erre a törvényre van-e szükségünk az adott tárgykörben. A kérdés megválaszolását azzal kell kezdeni, hogy a törvényjavaslat elkészítése megfelelő körültekintéssel történt. Az illetékes tárca felismerte, hogy olyan törvényre van szükség, amely a szűk körű pártérdekeken túlmenően a teljes körű nemzeti érdekeket foglalja magába. Ettől indíttatva a földművelésügyi miniszter egy kodifikációs bizottságot hozott létre, melynek tagjai a parlamenti pártok képviselői és az adott témakört legjobban ismerő szakemberek voltak. Ez a bizottság döntött minden kulcskérdésben, és meg lehet állapítani, hogy a bizottságban hozott döntések tükröződnek az előttünk álló törvényjavaslatban is. Nem túlzás azt állítani, hogy a törvényjavaslat tartalmazza – és többségében helyesen tartalmazza – a tárgykörrel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat.
Nyugodt szívvel megállapítható, hogy a parlamenti viták során a törvényjavaslat teljes értékűvé tehető.
Rátérve a koncepcionális kérdésekre, elsőként azt kell megállapítani: bár a törvényjavaslat a termőföldről szól, ezt nem teljeskörűen öleli fel, mert nem tartalmazza az erdőművelési ágra vonatkozó szabályozást – ahogy már az korábban itt elhangzott –, amit a törvényjavaslattal összhangban mielőbb meg kell hozni.
Bizonyára a törvény legvitatottabb pontjai lesznek a tervezetben szereplő térbeni és időbeni korlátozások a tulajdonlás és a haszonbérlet vonatkozásában.
(11.30)
Arra nézve, hogy az MDF miért tartja szükségesnek ezeket a kérdéseket, úgy gondolom, a bevezetésben elmondott három szempont eligazítást nyújt.
A korlátozásokhoz annyit feltétlen hozzá kell tenni, hogy csak rövid távon, az EK-hoz való csatlakozás időpontjáig maradhatnak és maradnak is érvényben, hiszen utána törvényeinket is összhangba kell hozni a Közösség törvényeivel.
A nem titkolt cél az, hogy ez alatt az idő alatt kell helyzetbe hozni a hazai polgárt, aki földtulajdont akar, hogy azt meg is tudja szerezni, és ezen túlmenően, amikorra a teljes jogú tagság bekövetkezik, versenyképes tulajdont birtokoljon, és ezzel képes legyen lépést tartani az új versenytársakkal.
Tudjuk, ezek a korlátozások nemcsak előnnyel, hanem hátrányokkal is járnak. Például hogy csak egyet említsek: csökkentik az ágazatba bejutó tőkét, ezen keresztül a korszerű technika alkalmazását. Ez tény. Ettől függetlenül azt is látni kell, hogy a korlátozás fenntartása mellett több és erősebb érvek jelennek meg. Ezek közül itt csak azt említem meg, hogy a külföldi tőkebeáramlás más módon és később is elérhető, míg a megvalósult idegen tulajdonlás megszüntetése a jövőben csaknem reménytelen. Ezért az MDF a törvényben megfogalmazott korlátozásokat el tudja fogadni mind időben, mind térben értelmezve azt.
Kiegészítésül erre nézve csak azt jegyezném meg, hogy a haszonbérletnél megjelenő területi korlátozást ki kell egészíteni a föld minőségét jelző aranykoronaérték-határral, hasonlóan a tulajdonlásnál megállapított 300 ha, illetve 6000 aranykoronaérték-határhoz.
Megjegyezni kívánjuk, hogy a tervbe vett korlátozásoknak csak akkor van értelmük, ha megteremthető az országon belül az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer, amire más vonatkozásban is óhatatlanul szükség van.
További meggondolás tárgyát kell képezze a haszonbérlet esetén a minimális időtartam meghatározása. Ez az elem korlátozná azt a veszélyt, hogy a talajt a bérlő kizsarolja, mert minden évben új haszonbérlő műveli azt, aki nem érdekelt a megfelelő talajerő-fenntartásban.
A törvényjavaslat további részében megfogalmazott tulajdoni rendezés, tagosítás szempontjaival egyet lehet érteni. Talán bővíteni lehetne az önkéntes földcserére vállalkozók körét azáltal, ha a költségvetés legalábbis a költségek egy részét magára vállalná. A hatékonyan üzemeltethető birtoknagyság ugyanis nemcsak a tulajdonosnak, hanem a költségvetésnek is jól felfogott érdeke.
Ugyanitt kell megemlíteni, hogy nem szól a törvényjavaslat a kialakult birtokméretek megőrzéséről, illetve annak szabályozását nem tartalmazza. Nevezetesen arra gondolok, hogy a birtoktestek elaprózódását megakadályozandón, az örökösödés intézményét újra kellene szabályozni. Talán érdemes lenne elgondolkodni a Nyugaton már ismert törzsörökös intézményrendszer bevezetésén, vagy hozzá hasonló módszert kidolgozni.
A törvényjavaslat utolsó fejezetei foglalkoznak a talajvédelemmel – megállapításaink szerint átgondoltan és részletességgel.
A talajvédelemnél számításba vett szempontok köre teljes értékű, míg a járulékok és bírságok mértékéről azt kell mondani, hogy nem elég riasztóak. Kétségtelen, a korábbi méreteknél lényegesen nagyobbak, de úgy tűnik, nem elég magasak ahhoz, hogy az elkövetett károkat általuk jóvá lehessen tenni.
A földvédelem körében meggondolandónak tartjuk a földvédelmi járulék megfizetése alól mentesítést nyújtó jogcímek körének szűkítését. Véleményünk szerint ebbe a körbe nem tartozhat más beruházás, csak olyan, mely közvetlenül a talajvédelmet és a termőföld hasznosítását szolgálja.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Összefoglalva az elmondottakat, az a véleményünk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat annak a kettős feladatnak, hogy egyrészt a termőföld hasznosítását és védelmét piaci körülmények között szabályozza, másrészt segítse a hazai tulajdonosi réteg megteremtését, az elfogadást követően meg fog felelni.
Kérem képviselőtársaimat, észrevételeikkel segítsék a törvény minél teljesebbé, minél jobbá tételét. Köszönöm szépen.
