JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Király B. Izabella Képviselő Asszony! Sajnos nem áll módomban Boross Péter válaszát elmondani, fizikailag képtelen vagyok őt helyettesíteni. Engedje meg, hogy a Belügyminisztérium vezetése nevében adjak választ a feltett kérdésre.
Nem először tapasztalható az, hogy a belügyminiszter szavait, kijelentéseit megmásítják, rosszul idézik, s így mondandójának más értelmet adnak. Bizonyára valamennyi képviselőtársam elfogadja hiteles okmányként az Országgyűlés üléseiről készült jegyzőkönyvet, abból ugyanis ellenőrizhető, hogy mi hangzott el és mi nem az Országgyűlés 1993. február 1-jei ülésén.
Válaszomban éppen ezért csak a konkrét tények és objektív megállapítások ismertetésére szorítkozom, és az abból adódó következtetéseket mindenki levonhatja önállóan.
Mi történt a Döbrentei téren? 1993. január 23-án 23 óra 40 perckor a 18-as villamos megállójában heves szóváltás keletkezett egy szakállas fiatalember és négy másik személy között. A vita tartalmáról, indítékairól nincsenek ismereteink. Ez a vita fajult azonban verekedéssé. A szakállas férfit kezdetben hárman rángatták, lökdösték, rugdosták, majd többen is bekapcsolódtak a szerencsétlen ember és a segítségére siető járókelők bántalmazásába. A cselekmény elkövetésével gyanúsítottak közül többen horogkeresztes karszalagot, illetve halálfejes egyenruhát viseltek. A nyomozás során megtartott házkutatások alkalmával két gyanúsított lakásán különböző lőszereket is lefoglalt a rendőrség.
Egyértelmű bizonyíték nincs arra vonatkozólag, hogy a szakállas férfit származása miatt bántalmazták-e. Maga a sértett ugyanis ismeretlen, inkább az anonimitást választotta, és nem óhajtott közreműködni, talán a következményektől való félelmében, az ügy feltárásában. A garázdaság és a lőfegyverrel való visszaélés azonban így is bizonyított tény. A bírósági eljárás folyamatban van, ítélet még nem született. Meg kell jegyeznem, hogy a fasiszta jelvények viselése büntetőjogi szempontból értékelhetetlen, az önkényuralmi jelképek használata ugyanis akkor még, sajnos, nem minősült bűncselekménynek.
Mi történt Kőbányán? 1993. január 27-én 22 óra 30 perc körül egy 17 éves leányt, akit korábban már bizonyíthatóan fenyegettek zsidó származása miatt levélben, ismeretlen tettesek a lakóhelyétől néhány méterre bántalmazták, majd egy éles tárggyal az oldalán megszúrták. A leány elmondása szerint a támadók 18-20 év körüli, szkinhed külsejű fiatalok voltak, akik őt lezsidózták, megverték, majd megszúrták. Az elkövetőket korábban többször látta a környéken és jellegzetes külsejük miatt felismerné őket – így nyilatkozott.
(16.00)
Sajnos, a tettesek utáni nyomozás nem vezetett eredményre, ezért a nyomozó hatóság az eljárást 1993. május 28-án megszüntette. Azonban azt gondolom, hogy minden józanul gondolkodó magyar állampolgár mélységesen el kell hogy ítélje ezt az esetet.
Mi történt Kecskeméten? Kedves képviselő asszony! Nekem különösen szomorú, mint kecskeméti országgyűlési képviselőnek erről az esetről szólnom, de nézzük a tényeket.
1993. augusztus 23-án 19 óra tájt a Fortuna presszóban négy fiatalember poharazgatott. Egyikük, egy 16 éves fiú, talán az elfogyasztott ital hatására is, provokálni kezdett egy háromfős cigány társaságot, származásukat elítélő, sértő megjegyzéseket tett rájuk. A heves szóváltás az utcán is folytatódott, majd verekedéssé fajult. A dulakodás azzal zárult, hogy az egyik férfi a járda mellé telepített facsemete mellől kihúzott, körülbelül kétméteres fenyőrúddal több ütést mért a 16 éves fiúra, aki a helyszínen az életét vesztette. Az elkövetőket a rendőrség elfogta és előzetes letartóztatásba helyezte.
A kecskeméti tragikus eseménynél, amely végül egy fiatal emberélet kioltásához vezetett, egyértelműen kimutatható, hogy a verekedés oka a faji gyűlöletre vezethető vissza.
A nyomozó hatóság az eljárást befejezte, és a nyomozás iratait halált okozó súlyos testi sértés bűntettének elkövetése miatt – ahogyan ezt képviselő asszony is idézte – 1993. december 20-án vádemelési javaslattal küldte meg a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségnek.
Őszintén remélem, hogy társadalmunk döntő többségétől, így a tisztelt képviselőnőtől is idegen a faji megkülönböztetés, a származási vagy vallási okokból eredő gyűlölködés, az egymást gerjesztő indulatok fenntartása. A mi hazánkban éppen az alkotmányos rendelkezésekből eredően semmiféle faji vagy vallási természetű megkülönböztetésnek nincs létjogosultsága, e jelenségekkel szemben ezután is a leghatározottabban fel fogunk lépni. Látszatösszefüggéseket nem keresünk, ideológiákat nem gyártunk, de tesszük a dolgunkat, amelyet számunkra a bűnüldözés meghatározó jogszabályai előírnak. Tisztelt Országgyűlés! Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
