ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Csak szeretném pontosítani: nem a szabálytalanság, hanem a szabályozatlanság. (Szórványos derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Öt évvel ezelőtt a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár mindössze 2,7 milliárd forint volt, és mindössze két vagyonőrszervezetről tudtunk. Tavaly az első háromnegyed évben a vagyoni kár már csaknem 29 milliárd forint, az üzleti alapon védelemre szakosodott szervezetek száma 1000 körül volt. A közvélemény mind gyakrabban háborodik fel amiatt, hogy a bűnözők tippadója valamelyik pénzintézet biztonsági őre. A szabályozatlan, de konjunkturális őrző-védő piacon pedig szinte bárki lehet biztonsági vagy vagyonvédelmi őr, testőr, értékszállító vagy futár.
Törvény, jogszabály, írott szakmai vagy morális kritérium nem igazítja el az állampolgárt, a szolgáltatótevékenység alkalmazottját, megrendelőjét és engedélyezőjét. Az alvilág lassan és tudatosan belopja magát a nyakra-főre alakuló hevenyészett szervezetekbe, melyek egyre nagyobb értékekre egyre felelősségteljesebben lennének hivatottak vigyázni. Nem hivatalos becslés szerint az alvilág sikeres akcióinak fele belső információból indul ki.
Ritka az olyan vagyonvédelmi szervezet, amely a megrendelők bizalma megnyeréséért mindenkor erkölcsi bizonyítványhoz, szakmai követelményekhez, rendszeres továbbképzéshez köti az alkalmasságot, és még kevesebb az olyan szakmai tömörülés, amely csak az ilyen igényeket támasztó szervezeteket veszi fel tagjai sorába. Ám a tisztes professzionalizmusnak alapvető akadályai vannak: például csak a fegyveres biztonsági őrség szolgálatban lévő tagja számít hivatalos személynek feladata ellátása során. Mindenki más – egyenruhában vagy a nélkül, kutyával vagy a nélkül, fegyverrel vagy a nélkül – legfeljebb csak pénzkereseti forrásra lelt sétáló civil vagy hobbijának hódoló amatőr.
Miközben a pénzintézetek, a különböző gazdasági társaságok, vállalkozások mind többet költenének biztonságukra olyan korszerű technikai eszközökkel felszerelt, megbízható őrző-védő, szállítószolgálatokra, amelyek tevékenysége törvényileg rendezett és a rendőrséggel jól összehangolt. A lakosság vagyonvédelmi védekezése a romló életszínvonal mellett tömegesen, sajnos, kezdetleges, barkácsszínvonalú, messze van a biztonságos megoldásoktól, ezért meglehetősen kiszolgáltatott a hivatásos bűnözőknek. Ha a tehetősebbek önvédelemre szövetkezve fogadnak vagyonőröket, úgy az előbbiekhez hasonló objektív nehézségekbe ütköznek, még kedvező anyagi helyzetük ellenére is.
Tisztelt államtitkár úr! A jogi szabályozatlanság csak szaporítja az őrző-védő ipar konjunkturális vetélkedésének szabálytalanságait, de nem feltétlenül javítja e munka hatékonyságát, az állam és polgárai vagyonbiztonságát. Nem igazán elfogadható az a magyarázat, hogy amíg nincs rendőrségi törvény, addig ráér a személy- és vagyonvédelem törvényi szabályozása is.
Ezért kérdezem, miként ítéli meg az elmondottakat, mit tehetne a jog, hogy utolérje az életbeli valós viszonyokat, és mit tehet a Kormány, hogy rendezettebb, áttekinthetőbb feltételeket teremtsen az állampolgárok és a gazdálkodószervezetek értékeinek, érdekeinek védelméhez. Várom szíves válaszát. (Taps.)
