JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ilkei Csaba Képviselő Úr! Mielőtt a válaszom részletes taglalására rátérnék, engedje meg, hogy a válaszom kezdetén biztosítsam önt arról, hogy ebben a kérdésben teljes a nézetazonosság közöttünk.
Kétségtelen tény, hogy az utóbbi években nagymértékben nőtt a bűncselekmények elkövetésével okozott vagyoni kár, miközben a személy- és vagyonvédelemre szakosodott szervezetek száma is egyre több. A felderített, különösen a pénzintézetek kárára elkövetett bűncselekményekben lefolytatott nyomozások némelyike valóban bizonyította, hogy az elkövetők összejátszottak a pénzőrzéssel megbízott személyekkel, lehetővé téve ezzel a rablás, betöréses lopás viszonylag veszélytelen és sikeres elkövetését. Annak ellenére, hogy az ilyen esetek nem gyakoriak, valóban alkalmasak arra, hogy a különböző őrző-védő szervezetek személyi kiválasztási és ellenőrző munkáját, tevékenységét megkérdőjelezhesse ennek nyomán a közvélemény.
A rendőrség jelenleg a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991-es kormányrendelet alapján vizsgálja az egyes személyek alkalmasságát-alkalmatlanságát a fegyverek megszerzésére, illetve tartására. Ennek alapján szűrhetők ki azok a személyek, akik korábban bűncselekményt követtek el, de ezek a szabályok tulajdonképpen lehetőséget teremtenek arra, hogy – képviselő úr szavaival éljek – szinte bárki biztonsági vagy vagyonvédelmi őr, értékszállító lehessen. A rendőrség 1992 decemberében komplex ellenőrzést hajtott végre a mások vagyonát őrző jogi személyek működése kapcsán, amelynek során országosan 218 ilyen szervezet tevékenységét vizsgálta meg. E vizsgálat kiterjedt az alkalmazottak által fegyveresen ellátott őrző-védő helyszíni tevékenységre is. A fegyverrel rendelkező, más vagyonát őrző jogi személyek alkalmazottainak igen szigorú követelményeknek kell megfelelniük, munkájuk rendőrhatóságilag is ellenőrzött. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a bűnözők tippadójává váljanak.
(14.10)
Ugyanis gyakorlatilag a munkavégzés során merül fel ennek a lehetősége, és maga a munkavégzés teremti meg erre az alkalmat. A büntetlen előélet nem nyújthat teljes garanciát arra, hogy a jogi előfeltételeknek megfelelt biztonsági őr később ne lépjen a bűn talajára. A legszigorúbbb, a kvázi feddhetetlenséget megkövetelő jogi feltételrendszernek való megfelelés sem zárja ki biztonsággal az addig makulátlan múltú biztonsági őr későbbi botlását. A jog önmagában – és szeretném hangsúlyozni, képviselő úr, hogy önmagában – nem bizonyul elégséges eszköznek az ilyen jelenségek kiszűrésére és megelőzésére.
Tájékoztatom képviselő urat és az ország közvéleményét, hogy a rendőrség 1993. november 23-án ötven jelentősebb pénzszállítást végző jogi személy képviselőinek részvételével konzultációt tartott, amelynek során megállapították, hogy indokolatlanul nagy az alkalmazottak fluktuációja. Profi munkát csak nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező, állandó személyzettől lehet elvárni. Az alkalmazottakat úgy kell kiválasztani, kiképezni, rendszeresen ellenőrizni és anyagilag megbecsülni, hogy ne legyenek megvesztegethetők. Mindez természetesen csak a rendőrséggel együttműködve lehetséges.
Tájékoztatom képviselő urat arról, hogy a Belügyminisztérium közbiztonsági koncepciójának kidolgozása előkészítő fázisban van. Ennek lényeges csomópontját képezi mindaz a kérdés, amelyet ön most felvetett. E koncepcióban a közeljövő jogalkotási feladataként jelöltük meg a személy- és vagyonvédelemre, a magánnyomozásra, valamint a gazdálkodószervek e tevékenységének vizsgálatára, illetve feladataik újraszabályozására vonatkozó jogszabályok tervezetének elkészítését, előkészítését. Véleményünk szerint az új szabályozásnak támogatni kell a biztonsági vállalkozások létrejöttét és a személyiségi jogok követelményét nem sértő magánnyomozói tevékenységet. A kodifikációs munkálatok során törekedni kell olyan, a személyi és a szakmai alkalmasságot megalapozó jogi feltételrendszer kialakítására, amely a biztonsági őrök személyében rejlő kockázatot a minimumra csökkentheti. Abban az esetben, ha a kodifikációra az általunk tervezett időben nem kerülhetne sor, akkor – egyébként képviselő úr által jól ismert módon – a rendőrségi törvény majdani felhatalmazó rendelkezésének birtokában a kormányzat fogja erre a szükséges jogi lépéseket megtenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
