LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Miután az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa egy célt tévesztett vagyonkezelői pályázatot íratott ki, ami végül is 1993 őszén kudarcba fulladt, 1993 novemberében interpellálnom kellett ismét Végveszélyben a Csepel Művek utolsó bástyái és a lakossági távhőszolgálatatás címmel.
Mi a helyzet jelenleg? A Csepeli Erőmű adósai fizetésképtelensége miatt maga az erőmű is a szó szoros értelemben életveszélybe került, adósai, beszállítói folyamatosan fojtogatják. Bár van egy úgynevezett – meglehetősen törékeny – egyezmény a fűtési szezon végéig, de azóta is ezek az akciók változatlanul folynak a beszállítók részéről. Ugyanakkor ez igen komoly mértékben veszélyezteti több nagy csepeli vállalat létét, 5-6000 ember változatlanul még szerencsére jelenleg fennálló munkahelyét, és veszélyezteti 35-40000 ember, csepeli lakos távfűtését, ami ezzel a meglehetősen törékeny megállapodással nem került végleges rendezésre. Mindezt alátámasztja, hogy az erőmű decemberben tartalékaival fűtött, és válságmegbeszélések sorozata következett be, aminek egy részén magam is részt vettem. Remélhetőleg a fűtési szezon végéig tehát nem lesz probléma.
Mi lesz azonban ezeknek a vállalatoknak, és főleg mi lesz az erőműnek a sorsa?
(15.30)
Miniszter úr, elismerve a súlyos helyzetet, válaszában valóban biztató képet fest az erőmű, a csőgyár és a fémmű jövőjéről. De mi a teljes csepeli gyártelep és mi a lakosságnak energiát szolgáltató erőmű valóságos sorsa? Miniszter úr leveléből is idézek: sorozatos tárgyalások folytak a fizetési moratóriumot biztosító megállapodás kidolgozása érdekében; a moratórium célja, hogy az erőmű részvénytársaság részvényeinek értékesítésére kiírt nyilvános pályázat lezárásáig a MOL és a Magyar Villamos Művek ne indítson felszámolást az erőmű ellen, és biztosítsa a szükséges energiahordozókat.
Mi a helyzet ezzel a nyilvános pályázattal? Miniszter úr említette, hogy február 28-ig valóban meg kellene születnie; ugyanakkor nem mondta el, hogy, sajnos, ez már a harmadik menet. Az első dátum január 20-a volt, aztán meg lett hosszabbítva február 10-ig, jelen pillanatban gyakorlatilag már február vége, március eleje lesz, amikor erről megtudunk valamit. Meg kell mondani, hogy ez a kezelési mód, ez a folyamatos halogatás bizalmatlanságot és bizonytalanságot üzen az esetleges befektetőknek is. Valószínű, hogy nem ez lenne a célszerű módja a kezelésnek. Egy azonban biztos: számunkra, érintettek számára a legnagyobb bizonytalanságot sugallja ez a módszer. Gyakorlatilag csak márciusban tudhatjuk meg, történik-e egyáltalán, ha történik valamilyen érdemi előrelépés ebben az ügyben. Ha nem, akkor – miniszter úr válaszából kiolvasható – megvan a lehetősége, sőt valószínűsége annak, hogy a MOL és a Magyar Villamos Művek felszámolást indítana az erőmű ellen, hiszen változatlanul nem tud fizetni nekik, és ez a teljes gyártelepet, sőt a lakossági távfűtést ismét veszélyeztetni fogja.
Ezért a választ az erőműpályázat lezárásáig, tehát február végéig semmi szín alatt nem tudom elfogadni, de nem is lehet elfogadni ebben a bizonytalan helyzetben. Javaslom tehát, hogy most ne fogadjuk el, utaljuk vissza ezáltal a gazdasági bizottság elé, és márciusban lehetőségük lesz a képviselőtársaknak is, lehetősége lesz miniszter úrnak is, hogy az akkori ismeretek, az újabb információk birtokában végleges választ adhasson a kérdésre. Köszönöm. Tehát nem fogadom el a választ. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
