SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A kérdésre adandó válaszom előtt elsősorban arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a költségvetés számára katasztrofális hatású alacsony fix kamatozású hitelezés helyett kényszerű és átmeneti megoldásként az akkori kormány a változó és piaci szintű kamatozású hitelek törlesztési támogatását rendelte el 1989-ben. E rendszer a kialakításkori követelményeknek eleget tett, de szociális tartalma igen alacsony volt. Főként az általános, 30%-os törlesztési támogatás egyáltalán nincs tekintettel az adós szociális helyzetére, így nagy arányban nem a rászorultakat támogatta.
Az első évben a költségvetést terhelő támogatás összege aránylag csekély volt. Ami változatlan feltételek mellett, az építések számának csökkenése és a kamat mérséklődése ellenére 1993. évben már eléri a 17 milliárdot. 1994-ben 17,8 milliárdos az előirányzat, és a bevezetését követő 7., 8. évben fog tetőzni. Az akkorra már mérséklődő támogatási arányok kiegyenlítik az utóbb nyújtottak támogatási terhét.
A Kormány 136/1993. számú rendelete lehetővé teszi a halasztott kamatfizetés-hitelezési rendszer kialakítását, és ehhez megteremtette a kölcsönök állami kamattámogatását, mely a törlesztési támogatás helyébe lépett.
A lakásépítés mennyiségének erőteljes visszaesése az állami eszközöknek az új építésekre való koncentrálását tette indokolttá, nemcsak a lakáskonjunktúra miatt, hanem politikai okokból is.
A hatásvizsgálat tekintetében elmondhatom, hogy a változás hatását vizsgáltuk, és egyértelmű, hogy a már megszüntetett törlesztési támogatás költségvetési kiadást gerjesztő hatása kisebb lesz az elkövetkezendő években, és az e jogcímen teljesített kiadások csökkenő tendenciája előbb teszi lehetővé a szociális helyzetük alapján rászorultak támogatásának hathatós növekedését.
E módszerek a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett a törlesztés havi összegének növekedéséből eredő nagy kockázat ellenére is lehetővé teszik, hogy az átlagos jövedelmű család jelentősen nagyobb hitelhez jusson, mely a lakásépítés, -vásárlás volumenének növekedését fogja eredményezni. Egymást felváltó rendszerekről van valójában szó, mely célzottabb támogatást tesz lehetővé.
Emellett a közműtársulatok közcélú létesítményeinek megvalósításához nyújtott hitelek kamattámogatása továbbra is változatlanul megmarad. A lakosságnak támogatásra szoruló részéről az önkormányzatok rendelkeznek információval. Így a helyi szabályaiknak megfelelően módjuk van arra, hogy e rétegeknek a különböző építési munkák, így a közművesítés költségeinek megfizetéséhez is segítséget nyújtsanak. Az állami költségvetés különböző lakáscélokra az önkormányzatok normatív állami hozzájárulásaként ebben az esztendőben 11 milliárd forintot irányoz elő a saját pénzeszközei kiegészítésére, amelyből hatékonyabb támogatásban részesíthetik a valóban leginkább rászorultakat.
