ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Idő híján nincs lehetőségem felidézni annak az elhúzódó bérvitának a részleteit, melynek eredendő oka az, hogy az egészségügyi dolgozók nem kapták meg január 1-jétől a közalkalmazotti törvény alapján járó tisztességes alapbért és a munkakörükhöz méltó pótlékokat.
Önt személy szerint az a bírálat is érte, hogy mások kontójára ígérget pénzeket, olyanokat, amelyek nem a Népjóléti Minisztériuméi. Más szóval: az egészségügyi intézmények működési költségeit finanszírozó biztosító azt mondja, nem ő az egészségügyi dolgozók munkáltatója. A fejlesztési forrásokat kétségtelenül a tulajdonosok adják: az államigazgatás, illetve a települési önkormányzatok. A költségvetési forrás állapota, deficitje, támogatási lehetősége közismert.
A szakszervezet két irányban is verekszik érdekek védelmében és képviseletében, de itt már régóta nem egyszerű munkaügyi vitáról van szó. A tulajdonosi viszonyok többszektorúsága és a kétcsatornás finanszírozás bizony alaposan összekuszálta az érdekegyeztetés szálait, sajnos, lehetőséget adva a felelősség áthárítására, a végtelen vitákra. A korlátozott bérfejlesztés, a gyorsan növekvő intézményi fenntartási költségek és a robbanásszerűen dráguló gyógyszerek kiélezték a korábban is megvolt feszültségeket.
Az ellátás tekintetében az alapvető feladatok is veszélybe kerültek, sokak véleménye szerint az elmaradás ma olyan mértékű, amit képtelenség önerőből, úgymond, kigazdálkodni. A következmények pedig egyaránt sújtják az egészségügyi dolgozókat és a betegeket.
Az ápolónők átlagos havi bruttó bére 12-14000 Ft, az orvosoké 20-22000. A nővérhiány országosan 20-30%-os, egyre több kórházi osztályt zárnak be, műtéteket halasztanak el, nemcsak programozottakat, hanem helyenként már-már életveszélyes műtéteket is.
Ismert az az általános állapot, hogy a kórházak mindinkább olyan betegmegőrzővé válnak, ahol a betegek élelmezését, és időnként sajnos részleges gyógyszerellátását is a látogató családtagok, barátok, ismerősök biztosítják.
Mindezért kérdezem tisztelt miniszter urat, lát-e hatásos gyógymódot rövid távon ezen súlyos kórkép orvoslására? Megelőzendő a két évvel ezelőttihez hasonló demonstrációt, beválthatók-e az ígéretek, vagy reménytelen az érdekeltek konszenzusa, kompromisszuma az új kormány megalakulásáig. Várom szíves válaszát.
