JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. A Ház elnézését kérem, hogy az imént, amikor szólított elnök úr, nem tudtam válaszolni. Ugyanebben az ügyben szakértőkkel tárgyaltam.
A Parlament plenáris ülésén és bizottsági üléseken is többször szóltam ebben a kérdéskörben, és próbáltam meggyőzni képviselőtársaimat arról, hogy mi az igazi megoldás felé vezető út. Általános vita lévén, szeretném röviden felhívni a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen ami az igazi motorja és a probléma kialakulásának az okozója, az nem egyéb, mint egy gazdasági érdek – nem magyar, nem szlovák, korábban nem csehszlovák, hanem nemzetközi gazdasági érdek. A vízlépcsőépítés ugyanis gazdasági érdek.
A világon több helyen bebizonyosodott, hogy vannak olyan helyek – például Norvégiában és más olyan helyeken, vagy a Duna felső folyásán, ahol nagyobb a víz esése és sziklás a meder, vannak olyan helyek –, ahol lehet, ésszerű, szükséges, gazdaságosan megépíthető és ökológiai károkat nem okoz vízlépcső építése. Ugyanúgy bebizonyosodott, hogy más helyeken viszont tragédia, problémák sorát okozza a vízlépcsőépítés. Ezek az úgynevezett alsó folyású szakaszokon épített vízlépcsők, ahol a meder esése nagyon kicsi, és ahhoz, hogy a víznek kellő mozgási energiája legyen, üzemvízcsatornákat kell építeni, és több tíz méter magasságba fel kell emelni a vizet, hiszen ezeken a szakaszokon a terep esése – mint ahogy a Szigetközben – 30-40 cm kilométerenként.
(17.00)
Ez tehát egy gazdasági kérdés. Az emögött húzódó érdekcsoport különböző formákban jelenik meg, és próbálja elérni a saját szándékait.
A korábbi időszakokban nem is volt probléma, mert a politika és a Kormány is partner volt ehhez. Az a kérdés azonban, hogy ez a Kormány és ez a Parlament is partner kell hogy legyen ebben a kérdésben, vagy pedig nem feltétlenül szűk látókörű gazdasági érdekeket kell hogy kihasználjon.
Elhangzott az, hogy méltatlan dolog összehasonlítani a rendszerváltás utáni magyar Kormányt a rendszerváltást közvetlenül megelőző magyar kormánnyal. Politikai szinten valóban igaz ez, azonban bármennyire is hihetetlen, mind a két kormány emberekből áll. Ha pedig emberekből áll, akkor meg lehet őket győzni. Meg lehet őket győzni egy jó változatról, egy jó megoldásról, és meg lehet őket győzni rossz megoldásról is.
Nézetem szerint amikor a magyar Kormány azt állítja, hogy a Szigetköz vízpótlását egyedül fenékküszöbbel lehet megoldani, tévedés áldozatává vált. Mégpedig egy teljesen érthető módon működő gazdasági érdek által meggyőzve vált tévedés áldozatává.
Miért mondom ezt?
1980-ban, amikor a vízügy szakemberei elénk tárták ennek a ragyogó műszaki megoldásnak, a vízlépcsőnek a terveit, egyedül ők voltak azok, akik emellett érveltek, az összes többi szakterület képviselői: hidrológusok, geológusok, agrármérnökök, erdészek, tájrendezők – azért mondom, hogy tájrendezők, mert én is ott voltam ezen az összejövetelen, és én is érveltem – egy emberként és egyértelműen csak a káros és negatív hatásait sorolták fel ennek a vízlépcsőnek.
Mi a helyzet most, tisztelt képviselőtársaim?
A Szigetköz vízpótlása fenékküszöbbel mint egyedül üdvözítő megoldás a vízügy szakemberei, s mint az elején mondtam, ennek a gazdasági érdeknek a képviselői által számunkra felmutatott és egyedül üdvözítőként bemutatott megoldás.
Mi a helyzet a többi szakterületek szakembereivel? Ugyanaz, mint 1980-ban. Elmondja az agrármérnök, az erdőmérnök is, a tájrendező, a geológus, a botanikus, az ökológus, a szakértői tárgyalásokon Magyarországot képviselő professzor, a Tudományos Akadémiának a tagja, hogy ez a megoldás, a fenékküszöbös megoldás semmilyen szempontból nem jó.
Az a kérdés, hogy a helyzet mit változott. Semmit. Tavaly, ha emlékeznek rá képviselőtársaim, ugyancsak a magyar Kormány kísérletet tett arra, hogy egy kormányrendelet keretében megoldja a fenékküszöb akkor még részben fenékgátnak nevezett változatának a megvalósítását. Akkor ugyanezeket a kérdéseket végigtárgyaltuk, a bizottságok megkapták a feladatot, hogy érvről érvre járják körül ezt az egész kérdést, üzembe helyezést jelent-e a dunakiliti műnek az alkalmazása, jár-e negatív következményekkel a fenékküszöb építése. Ugyanezek az érvek elhangzottak, működésbe helyezést jelent: hiszen ha úgy hívják a művet, hogy duzzasztómű, és duzzasztásra használom, könyörgöm, akkor ez miért nem üzembe helyezés? Ha pedig ez üzembe helyezés, akkor ellentétes ezáltal az Országgyűlés által megfogalmazott és elfogadott törvénnyel, amelyik azt mondja, hogy a vízlépcső egyetlen főlétesítményét sem szabad a várható károk miatt üzembe helyezni.
A kérdés tehát úgy is feltehető, hogy vajon a Kormány miért és miért az utolsó pillanatban terjesztett elénk egy olyan megoldást, ami a közel egy évvel ezelőtti megoldáshoz képest semmilyen lényegi, érdemi változást nem jelent.
A kérdés tehát a következő: eldönthetjük természetesen, hogy melyik változatot, melyik megoldást alkalmazzuk. Abban mindenki egyetért, hogy szükség van a Szigetköz vízpótlására. Ez sem olyan egyértelmű, mert a vízlépcsőépítésben érdekeltek azt igyekeztek bebizonyítani, hogy akik nem akarnak fenékküszöböt, azok nem tartják fontosnak a Szigetköz sorsát.
Nos, állíthatom, hogy ez nem így van. Szerény személyem és mindazok, akik a vízlépcsőépítés ellen, ennek a vízlépcsőnek a megépítése és működtetése ellen és a Szigetköz érdekében felszólaltunk, nem másfél-két évvel ezelőtt kezdtük ezt a tevékenységet, hanem több mint tíz évvel ezelőtt, mint említettem, már 1980-ban.
Attól tartok tehát, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mi itt az igazi probléma, és mik a vízlépcső üzembe helyezésének valódi következményei. Eldönthetjük tehát, hogy milyen megoldást választunk, csak legyünk tisztában a következményeivel.
Az egész problémát három lépcsőben tudjuk megoldani, amennyiben a jogi eljárás, a tárgyalásos eljárás keretei között maradunk, s azt gondolom, hogy ez kötelességünk.
Első lépése ennek a logikai sornak a legakutabb, a legégetőbb problémák megoldása, a Szigetköz vízpótlása. A következő lépcső az átmeneti vízmegosztásról szóló megállapodás. A harmadik pedig a hágai bíróság döntése.
Ha ezt a három fokból álló lépcsőt tekintem, és ennek az alsó fokát kirántom, összedől a lépcső. Abban is egyetért mindenki, hogy a végső eredmény és a végső cél, hogy a Duna lehetőleg minél nagyobb mértékben az eredeti medrében folyjék. Ez az egyetlen igazi megoldás a Szigetköz, a Csallóköz problémáinak a megoldására.
Ha ezt elfogadjuk és elfogadhatónak tartjuk, akkor azt hiszem, abban is egyetérthetünk, hogy valamennyi lépésünket, valamennyi kimondott és kimondatlan gondolatunkat, valamennyi leírt szándékunkat és valamennyi műszaki beavatkozást ennek a logikának kell alárendelni. Ha nem ezt tesszük, akkor az igazi érdekeinket tesszük tönkre. És itt válik el a bor a víztől, hogy ki az, aki valóban a Szigetköz, az ország érdekeit, a térség érdekeit, az élet, a gazdaság, az erdő, a mezőgazdaság, az élővilág érdekeit nézi, és ki az, aki – fogalmazhatunk úgy is, hogy – egy tál lencséért, de mindenképpen szűk látókörű és rövid távú gazdasági érdekekért föláldozza az ország nagyon komoly politikai, gazdasági és ökológiai értékeit. Ezt kell tisztán látni.
Hogyan érvelnek azok, akik azt mondják, hogy fenékküszöböt kell építeni, mert csak így lehet megoldani a Szigetköz vízpótlását? Azt mondják, hogy nincs más megoldás.
Egy pillanat alatt be tudom bizonyítani, mert a környezetvédelmi minisztérium megrendelte az egyik nagyon magas színvonalú és nemzetközi elismertségnek örvendő vízügyi tudományos kutatóintézettől azt a szakértői anyagot, amelyik a szivattyús vízpótlás kérdéseit tagalja, és egyéb más vízpótlás technikai megoldásait taglalja.
A helyzet tehát az, hogy nem igazán állítottak valós dolgokat azok, akik azt állítják, hogy nincs ilyen megoldás.
A következő: elismerik, hogy igen, valóban, tényleg van megoldás, de nincs elég részletesen kidolgozva. Nem kell semmi mást tenni, tisztelt képviselőtársaim, mint megnézni ezt a tanulmányt, és kiderül, hogy részletesen ki van dolgozva.
Ezek után mi következik? Zavart krákogás és pislogás, és azt mondják, hogy valóban, tényleg ki van dolgozva részletesen, de nagyon drága. Ugyanez a tanulmány pontosan arra ad bizonyítékot, hogy egyáltalán nem drága. Egyébként pedig nagyon ravasz érv, hogy mi az, hogy drága, és mi az, hogy nem drága. Ugyanis ha csak a vízi közműre fordított, a címzett és céltámogatásból odaítélt 3,3 milliárd Ft-ot tekintem, akkor ahhoz képest néhány százmillió forint vagy egy-két milliárd forint, amivel megoldom az ottani vízpótlást, nem tekinthető drágának. De ha az ország érdekeit, a Duna visszaszerzésének esélyeit nézem, és azt, hogy mit veszítünk, akkor is kiderül, hogy egyáltalán nem biztos, hogy megállja a helyét az az érvelés, hogy drága.
Tehát van másik megoldás, részletesen kidolgozott megoldás, és elfogadható áron megvalósítható megoldás.
Ezek után megkérdezheti bárki, hogy akkor miről vitatkozunk.Továbbmegyek: ha elfogadható az, amit az elején érvelésként mondtam, tehát hogy az igazi érdek, hogy a Dunát visszaszerezzük, ezt pedig csak a hágai tárgyalásokon keresztül tudjuk elérni, akkor, azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy ez egy jogi procedúra. Ha pedig jogi procedúra, akkor a szakemberei, a mérvadó szakemberei ennek a jogi procedúrának a jogászok, mégpedig a nemzetközi jogászok.
(17.10)
Éppen ezért – teljesen logikusan – az volt a következő vagy az egyik lépés, hogy a minket Hágában képviselő külföldi nemzetközi jogászokat és a nemzetközi jog hazai prominens képviselőit megkérdeztük ebben az ügyben: vajon hogyan hat Magyarország hágai érdekeire a jogi eljárásban, ha mi most fenékküszöböt építünk.
Nem fogják elhinni, kedves képviselőtársaim, tavaly nyáron, tavaly ősszel, az idén tavasszal és tegnapelőtt azt mondták, hogy kifejezetten káros, ezt a megoldást ellenzik.
Ezek után természetesen még sok mindenről lehet vitatkozni, csak azt nem tudom, hogy mi az értelme.
Tekintsük át végezetül a Kormány határozattervezetét.
Mi ennek a tartalma, a lényege, a pozitív elemei? Azt gondolom, ha kiragadjuk a pozitív elemeket, és megkíséreljük támogatni, akkor jó úton járunk.
Vannak ennek a tervezetnek pozitív elemei. Elismeri, hogy szükség van kárenyhítésre, és kárenyhítésként a Szigetköz vízpótlását javasolja.
A bizottság – értem ez alatt a dunai vízlépcső kérdésével foglalkozó ideiglenes bizottságot – több képviselőtársunk módosító javaslatait ötvözve egy olyan módosító indítványt tár a Ház elé, amely egyezik a Kormány határozattervezetének szellemével és lényegével. Elfogadja tehát, hogy szükség van a kárenyhítésre, s ezen belül meg kell oldani a vízpótlást.
Mindössze egy apró technikai kérdésről van szó, amiben eltérés van közöttünk. Egyfelől az egyik oldalon ugyanis azt állítják, hogy fenékküszöbbel oldjuk meg ezt a vízpótlást, mi pedig a másik oldalon azt állítjuk, hogy van másik elfogadható megoldás, amiből messze nincsenek olyan káros következmények, s a kívánt célt ugyanígy el tudjuk érni.
Azt gondolom, hogy ezek után nyugodt lelkiismerettel kérhetem azt képviselőtársaimtól, hogy ebben a szellemben, ilyen tartalommal támogassák a bizottság módosító indítványát. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
