BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett határozati javaslattal a Kormány kéri önöket, értsenek egyet azzal, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmét benyújtsa.
Ahhoz, hogy döntésüket kellően mérlegelni tudják, három kérdésre kell válaszolnom. Mihez csatlakozna Magyarország, mi az Európai Unió, miért akarunk az Európai Unió tagállama lenni, miért most nyújtjuk be csatlakozási kérelmünket?
Az Európai Unió az európai egység megvalósítására hivatott intézmény. Az Európai Unió magját három közösség: az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség, illetőleg az Európai Atomenergia Közösség alkotta, alkotja.
1993. november 1-jétől a maastrichti szerződés hatálybalépése folytán az Európai Gazdasági Közösség elnevezése Európai Közösségre változott. Ez a három közösség továbbra is él és működik, társulási szerződésünket is velük kötöttük.
Az Európai Közösség megalkotói, bár mindvégig a demokrácia közös értékei alapján cselekedtek, és sosem tévesztették szemük elől a távlati politikai célokat, erőfeszítéseiket kezdetben a gazdasági integráció létrehozására összpontosították. Mindannyian emlékszünk rá, hogy korábban az Európai Uniót és az Európai Közösségeket egyszerűen csak Közös Piacnak hívtuk, hiszen ennek a gazdasági integrációnak az alapja egy olyan közös piac volt, amelyben az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabadon mozog.
Az 1992. február 7-én aláírt és 1993. november 1-jén hatályba lépett, említett maastrichti szerződés minőségileg új szakaszt kezdett a 12 tagállam integrációjában. Egyrészt meghatározta a gazdasági és pénzügyi unió kiépítésének eszközeit és menetrendjét, másrészt előirányozta a közös kül- és biztonságpolitika kialakítását, valamint a belügyek és az igazságügy területén történő együttműködést.
Az ily módon új dimenziókkal kibővített integráció az alkotók szerint már indokolttá tette az Európai Unió elnevezést. Az Európai Unió tevékenységét intézményrendszerén keresztül fejti ki, amelynek fő elemei az Európai Parlament, a tanács, a bizottság és a bíróság.
Az Európai Unió egyedülálló, sajátos konstrukció. Nem hagyományos értelemben vett nemzetközi szervezet, mint például az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank vagy az Európa Tanács. Ugyanakkor nem is szövetségi állam, bár tudjuk, hogy vannak, akik szeretnék, ha fejlődése ilyen irányba indulna el.
Sokan említést tesznek az Európai Közösségek, illetőleg most az Európai Unió nemzetek feletti jellegéről.
(9.20)
Ez annyiban megfelel a valóságnak, amennyiben a közös politikák körében sajátos döntéshozatali mechanizmus érvényesül, amely lehetővé teszi a többségi szavazást is. A második világháború után az európai fejlődés fő iránya az Európai Közösségekben testesült meg. Az e keretekben megvalósuló integráció – bár időnkénti megtorpanásokkal és válságokkal, de – előrehaladt, és alapvető céljait elérte. Hozzájárult a tagállamokban a demokratikus rend megőrzéséhez és megerősítéséhez, az emberi jogok mind szélesebb körű érvényesüléséhez, a gazdaság konszolidációjához, majd fejlődéséhez, a jólét fokozásához.
Az egyesült Európa a világ egyik legfontosabb hatalmi tényezőjévé vált. Az integráció sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint annak vonzereje. Az eredetileg 6 tagállamot magába foglaló közösségnek ma már 12 tagállama van, és az EFTA-országokkal folytatott tárgyalások eredményeként 1995-ben már 16 tagállamot ölelhet fel.
Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Közösségek, illetve az Európai Unió ennél is részletesebb bemutatása természetesen most nem lehetséges. Úgy gondolom, hogy ettől azért is eltekinthetek, mivel a képviselők többsége már széles körű ismeretekkel rendelkezik. Ezért engedjék meg, hogy rátérjek a következő kérdésre, nevezetesen: miért kíván Magyarország az Európai Unió tagja lenni? Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a Kormány, de meggyőződésem szerint az Országgyűlés és az egész nemzet osztja az Európai Unió végső célját, az európai népek és nemzetek egységét.
Ugyancsak magunkénak valljuk azt a demokratikus értékrendet, amelyen az Európai Unió nyugszik. Az ország állampolgáraiban sosem volt kétséges, hogy Európához tartozunk, de ennek gazdasági és politikai megvalósítása a rendszerváltoztatás előtt ismert akadályokba ütközött. Az első szabad választások után Antall József vezetésével hivatalba lépő magyar Kormány azonnal elkötelezte magát az Európai Közösségekben való tagság mint cél mellett. Ebben Antall József személyes közreműködése meghatározó volt.
A cél elérése érdekében az első lépéseket megtettük, létrehoztuk a társulási szerződést, amelyet az Országgyűlés csaknem egyhangúlag megerősített, majd törvénybe iktatott. A társulási szerződést annak elismerése mellett, hogy ez önmagában is döntő minőségi változást jelentett a közösséghez fűződő kapcsolatainkban, mi mindenkor csak eszköznek tekintettük a tagság mint cél eléréséhez.
Gyakran hallottuk már, de azért most is szeretném megerősíteni: mi most Európába nem belépünk, hanem visszatérünk. Igaz – és ezt is hozzá kell tennünk –, ma már ez nem pontosan az az Európa, amelytől korábban elszakadtunk. Az a gazdasági és politikai integráció, amely az elmúlt három évtizedben Európában végbement, történelmileg új jelenség, és természetesen új kihívások elé állítja az oda belépni vagy visszatérni kívánó országokat.
Mit várunk az Európai Uniótól? Bár mint rámutattam, az Európai Unió jelenleg elsősorban még gazdasági integráció, első helyen mégis az ország fokozottabb biztonságát említem. Az Európai Unió célja közös biztonsági politika kialakítása, ideértve végső soron értelemszerűen a közös védelmet is. Úgy véljük, hogy hosszú távon az Európai Unió szüntetheti meg azokat az aggodalmainkat is, amelyeket most a szomszédos országokban élő magyarság iránt érzünk.
Az Európai Unió feltétlen alkalmazást parancsoló alapelve az áruk, a szolgáltatások, a tőke – és hangsúlyozom –, a személyek szabad mozgása. Az Európai Unió elkerülhetetlenül kiváltja a határok általunk kívánatosnak tartott átjárhatóságát, a szomszédságban, illetőleg a közelségben élő népek szoros, közvetlen kapcsolatát. Emellett az Európai Unió hatékony jogrendszerrel rendelkezik az emberi jogok érvényesülésének biztosítására.
Az Európai Unió meghirdetett célja, hogy az nemcsak a nemzetek, hanem a régiók Európája legyen. Ezzel teljes mértékben egyetértünk. Magyarország a gazdaságilag fejlett nemzetek sorába csak az unióbeli tagsága révén juthat el. Minden bizonyíték amellett szól, hogy az integráció a kor parancsa. Az az ország, amely ezt nem teljesíti, kiteszi magát a leszakadás veszélyének.
Magyarország teljes gazdasági integrációját csak a tagság biztosíthatja. A társulási szerződés ebbe az irányba jelentős lépést tett, így például a kétezredik év végére megvalósítja a teljes szabad kereskedelmet az ipari termékek körében.
Ugyanakkor emlékeztetnem kell a tisztelt Országgyűlést arra, hogy a társulási szerződés a mezőgazdasági termékek teljes szabad kereskedelmét és a mezőgazdasági integrációt nem irányozza elő, holott úgy véljük, hogy az ország e területen komoly potenciállal rendelkezik.
Csak nagyon szerény lépéseket tett a társulási szerződés a munkaerő szabad mozgásának biztosításában is.
Végül pedig – bár Magyarország kedvezményezettje az úgynevezett PHARE-programnak, és ily módon évente mintegy 100 millió ECU nagyságú segítséget kap – Magyarország kívülálló országként nem juthat hozzá a közösség úgynevezett szerkezeti alapjaihoz, amelyek a gyengén fejlett országok és régiók felzárkóztatására hivatottak.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a közösség tagállamainak 1992 decemberében tartott csúcsértekezlete e szerkezeti alapok évenkénti kumulatív nagyságát 1999-ig átlagban 25 milliárd ECU-ban határozta meg azzal, hogy növekvő értékeket terveztek, mely szerint a szerkezeti alapok teljes összege a század végére már 30 milliárd ECU lesz.
Rögtön szeretném azonban kijelenteni, hogy Magyarország nem a nagyobb segélyek miatt kíván csatlakozni. Nem tudhatjuk azt sem, hogy ezeknek a szerkezeti alapoknak a költségvetési ellátottsága később hogyan alakul. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szolidaritás és a gazdasági kohézió elve az Európai Unióban Magyarország csatlakozása után is érvényesülni fog.
A potenciális előnyök felvázolása mellett nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a csatlakozás Magyarországot kemény kihívás elé állítja. Itt rögtön szeretném megjegyezni, hogy az ipari termékek körében a közösségi vállalatok, illetve a termékek által támasztott verseny Magyarországon már a társulási szerződés alapján is elkerülhetetlenül megjelenik. E tekintetben a tagság már nem jelent minőségi változást. A tagság merőben új alkalmazkodási feladatot a mezőgazdaságban és a szolgáltatási szektorban, így például a bank- és biztosítási ágazatban, a szállításban és a távközlésben jelent.
A szabad tőkemozgás megvalósítása értelemszerűen feltételezi a teljes vagy majdnem teljes körű konvertibilitás bevezetését. A gazdasági és pénzügyi unió kritériumának elérése Magyarországtól szigorú gazdasági és pénzügyi politika folytatását fogja megkövetelni. Igen jelentős feladataink lesznek a jogharmonizáció terén is.
Tisztelt Országgyűlés! Végül engedjék meg, hogy most válaszoljak az általam felvetett harmadik kérdésre: miért most kell lépnünk? A Kormány már számos alkalommal kinyilvánította, hogy úgy fog cselekedni, hogy Magyarország az évtized vége előtt az Európai Közösségek, illetőleg az Európai Unió tagja legyen. A helyzetet reálisan felmérve most hozzátehetjük, esélyünk van arra, hogy közvetlenül az évtized vége előtt vagy az évtized végén legyünk tagok. Ez jelenleg távoli időpontnak tűnik, de nem az.
A cél eléréséhez menetrend tartozik, és annak betartása már most lépést követel. Fordítva: ha nem lépünk, az említett cél elérését lekéshetjük. Más országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a csatlakozási kérelem beadása és a csatlakozás között hosszú évek telnek el.
(9.30)
A felvételi eljárás első szakasza az, hogy a bizottság kidolgozza a felvételi kérelemről a véleményét. Ez számításunk szerint mintegy két évet vesz igénybe. Az Európai Unió pozitív döntése nyomán a csatlakozási tárgyalásokat 1997-ben kezdhetnénk meg. A tárgyalások egy-két, a ratifikációs eljárások további egy-két évet vehetnek igénybe. Emlékeztetek arra, hogy a társulási szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokat 1990 decemberében kezdtük, a szerződést pontosan egy esztendőre rá írtuk alá, és 1994. február 1-jén lépett hatályba. Ily módon, ha minden zökkenőmentesen megy, Magyarország 1999-ben vagy 2000-ben lenne az Európai Unió teljes jogú tagja.
1996-ban a maastrichti szerződés szerint az Európai Unió tagállamai kormányközi, úgynevezett felülvizsgálati konferenciát tartanak, amelyen várhatóan korszerűsítik és hatékonyabbá teszik az Unió működési és döntéshozatali mechanizmusát, többek között azzal a céllal, hogy alkalmassá tegyék új tagok befogadására. Magyarország e konferencia előtt már hallatni kívánja szavát, véleményét, amit csak akkor tehet meg, ha jelöltségét már deklarálta. A felvételi kérelem benyújtása, úgy érezzük, lehetővé teszi azt, hogy az Unióval együtt olyan csatlakozás előtti gazdasági integrációs programot dolgozzunk ki, ami Magyarországot a tagságra ténylegesen felkészíti. Természetesen ettől függetlenül a társulási szerződés adta lehetőségeket is teljes mértékben ki kívánjuk használni.
A felvételi kérelem benyújtásának időzítése számos körülmény függvénye. Ez nem jöhetett szóba, amíg a társulási szerződés ratifikációja be nem fejeződik, hiszen a 12 tagállam nemzeti parlamentjeinek alkalmat kellett adni arra, hogy először az integrációnak erről a kezdeti szakaszáról alkossanak ítéletet. Mint ismeretes, a társulási szerződés csak ez év február 1-jén lépett hatályba. Csatlakozási kérelmet illetően nem igazán fogadóképes az Unió akkor sem, amikor saját belső gondjainak megoldásával küszködik, vagy amikor számára meghatározó külső tárgyalásokkal van elfoglalva. Ebből a szempontból a helyzet most kedvező. A maastrichti szerződést a 12 tagállam ratifikálta, és ez a szerződés 1993. november 1-jén hatályba lépett. Lényegében sikerült az Uniónak az EFTA-országokkal a bővítési tárgyalásokat lezárni vagy majdnem lezárni. Ezeknek a tárgyalásoknak a befejezése egyébként szinte automatikusan azt jelenti, hogy az Unió tagállamai most tekintetüket a kibővítés következő hullámának országaira vetik és vethetik.
A Kormány a maga diplomáciai eszközeivel mindent megtett, hogy a magyar kérelem kedvező fogadtatását az Európai Unió tagállamainál és intézményeinél biztosítsa. Minden okunk megvan arra a feltételezésre, hogy partnereink ezt a lépést kedvezően fogadják.
A helyzetet azzal kívánom összegezni, hogy Magyarország számára most a csatlakozási kérelem benyújtására megfelelő történelmi alkalom nyílt. Hibát követnénk el, ha ezt az alkalmat nem használnánk ki. A csatlakozásra való felkészülés a magyar gazdaságtól és a társadalomtól erőfeszítéseket, sőt esetenként áldozatokat kíván. Úgy vélem, ezeket az erőfeszítéseket csak akkor várhatjuk el, ha a társadalomnak a tagságot illetően világos perspektívát tudunk nyújtani. Ennek első lépése a tagsági kérelem benyújtása.
Tisztelt Országgyűlés! A csatlakozási kérelem benyújtása a magyar Kormány és az Országgyűlés szuverén döntése. Erről az Unió tagállamaival és a visegrádi csoport országaival konzultáltunk és konzultálunk, de a döntést nekünk kell meghozni. Most a cselekvés ideje elérkezett. Sokszor hallottuk – és nemcsak a Kormány részéről –, hogy Magyarország számára az európai integrációnak, az Európai Unióban való tagságnak nincs alternatívája. Most ennek az elméleti tételnek a gyakorlati konzekvenciáit kell levonni.
Tudjuk, hogy a csatlakozási folyamat nem könynyű, nehéz tárgyalásoknak nézünk elébe. Esélyünk csak akkor lehet, ha az Országgyűlés és a társadalom döntő többsége szilárdan e gondolat és cél mögött áll. Remélem, szavazataikkal meg fogják erősíteni e cél és e politika helyességét, határozott támogatást fognak adni ahhoz, hogy a kitűzött célt emberileg előrelátható jövőben valóban elérjük. A Parlament kormánykoalícióhoz és ellenzékhez tartozó pártjaival folytatott előzetes konzultáció biztatást ad arra, hogy ez az egyetértés teljes körű vagy majdnem teljes körű lesz.
Szükségesnek tartom azonban egy kérdésre felhívni a figyelmet, amit a televízióban, rádióban hallhattunk, újságokban olvashattunk, hogy az európai unió-beli tagságot népszavazással kötik össze különböző országokban. Ezekre a népszavazásokra akkor kerül sor, amikor elérkezett a belépés időpontja, amikor ismertek azok a feltételek, amelyek alapján egy ország lakossága jogosult mérlegelni azt, hogy vállalja-e az előnyöket, illetve kötelezettségeket, amelyek az unióbeli tagsággal járnak.
Kérem a tisztelt Országgyűlést annak megértésére és tudomásulvételére – Palotás János képviselő úr beterjesztett javaslata kapcsán –, hogy most nincs miről népszavazást tartani. Most egy szándékot jelentünk be, és népszavazást tartani akkor kell – és a Kormány ezzel lényegében egyetért –, amikor ismeretesek azok a feltételek, amiről valóban és ténylegesen dönteni kell, hiszen nem akármiről, hanem egy ország, egy nemzet életében rendkívüli jelentőségű lépésről van szó. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
