DÉNES JÁNOS (MIÉP)
DÉNES JÁNOS (MIÉP)
DÉNES JÁNOS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Jegyzőkönyvvezetés! Mélyen tisztelt utókor! (Derültség.) Amikor a magyar Országgyűlés készül, hogy országgyűlési határozatot hozzon a Bo-ross Péter miniszterelnök úr által benyújtott kérelemről – amelyet a magyar Kormány nevében nyújtott be, mely szerint kéri, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat a magyar Parlament határozattal erősítse meg –, amikor erről tárgyalunk, akkor feltétlenül tudnunk kell, hogy ez egy folyamatban van, egy állandóan hömpölygő folyamatban, és azok a dolgok, amelyek itt a Ház két oldalán pró és kontra elhangzottak, tulajdonképpen majdnem idegenek ettől a folyamattól. Idegen ettől a folyamattól például a Palotás képviselő úr által benyújtott népszavazás-elképzelés, mert most nincs miről népszavazni.
(11.40)
De ezt Palotás úr sokkal jobban tudja, mint én. Palotás úr nyilván valami népszerűségi propagandaakciónak, eszköznek tekinti ezt a javaslatot, amiről pedig ő mindenkinél jobban tudja, hogy értelmetlen.
Tulajdonképpen arról van szó és nem kevesebbről, hogy a Szent István-i államalapítással, a Szent Korona Magyarországával Magyarország tagja lett az európai nemzetek közösségének. Történelmünk folyamán ebben a kérdésben számos esetben jelesül vizsgáztunk. Jelesül vizsgáztunk a tatárjárás idején is, amikor a magyarság európai népként védte Európát. Jelesül vizsgáztunk Mátyás király idejében is, amikor Magyarország Európa központja volt, és a ködös Albion periferikus jelenség volt.
Történelmi tragédiánk, hogy ebből a helyzetből, európaiságunkból gyakran igyekeztek kitaszítani bennünket. A 150 éves török megszállás, az ország három részre szakadása olyan körülmények közepette történt, amikor Európa közepe áttolódott Budáról Európa nyugati tengerpartjára. E 150 év alatt tulajdonképpen ki voltunk rekesztve Európából. Az akkori európai politika annyira mostohán kezelt bennünket, hogy 150 éven keresztül az itt lefolyt háborúknak nem volt célja, hogy Magyarországról a törököt kiűzze, hanem a Habsburgok kényelmesen hadműveleti területnek használták, hogy mögötte békésen építgethessék európaiságukat.
Azonban e mostoha sors ellenére – amely majdnem népünk pusztulását jelentette – magyarságunkat, európaiságunkat bizonyítandó 150 év alatt nem váltunk törökké, és megmaradtunk európainak. A többi aztán mind ebből következik.
Magyarországért mohón kinyúlt a nem európaiság 1919-ben, amikor ismételten ki akarták szakítani Magyarországot az európai közösségből. Jóllehet ez a mohóság Trianonnal toroltatott meg, a csonka Magyarország 1938-ban bizonyította európaiságát, bizonyította életrevalóságát. Hiszen ez alatt a közel 20 év alatt az ország népe, társadalma, kormányzata bizonyított, a csonka ország területén a magyar lakosság 1938-ig, az utolsó békeévig szaporodott, aktív fizetési mérlegünk volt, és a magyar pengő pengett a világ valutapiacán.
A szörnyű háborúvesztés után ismételten kitaszítottak bennünket Európából. 1945-ben a győzők demokráciát és félelem nélküli életet ígértek még a háborút vesztett Magyarországnak is. Helyette azonban kaptunk egy vasbeton kemény diktatúrát, 301-es parcellát, tízezrek elhurcolását, az egész nemzet és társadalom meggyalázását.
1956-ban egy igazságrobbanás történt Magyarországon, mely igazságrobbanás toxikus mérge megfertőzte a megszálló kolosszust és 1991. június 30-án, illetve ahogy itt, a Parlamentben utólag megtudtuk, június 19-én lerohadt rólunk a megszálló. 1956-ban elhitették velünk, hogy Trianon után leszállhatunk a keresztről, de november 4-e után a szétdarabolt ország testét ismételten megtaposták és darabjaiban szögezték fel a keresztre. A magyar nép élni akarását, életrevalóságát mutatja az, hogy felmérte, a világ cserben hagyta és képes volt céljai elérésére. A gulyáskommunizmus hosszú évtizedei, a szakadék után azt, amit 1956-ban egy merész ugrással óhajtott átívelni és európai módon az európaiság partján partot érni, azt szívós munkával, akarattal és élni akarással teljesítette.
1988–89-re átfúrta magát az alagút alatt, és ott állt Európa küszöbén. Igaz, hogy vaksin és vérszegényen! Ebben a helyzetben Magyarországot mindenféle szempontból támogatni kellett volna, hiszen Magyarországnak nem vágya az Európához tartozás… (Az órájára mutató Szent-Iványi Istvánhoz fordul.) …Kérem a türelmét, uram, van még három percem. …Nem vágya az Európához való tartozás, hanem történelme és 1956 igazsága alapján jussa. Magyarországnak tehát a vágya mellett a jussa is megvan az európai nemzetek közösségéhez való tartozáshoz.
Az Európához való tartozást végső soron szellemi életünk, irodalmunk, művészetünk, politikánk, történelmünk mindig kifejezte. De kifejezik a magyar nép vágyai és óhajai is, mégpedig úgy, hogy egységes nemzetként, társadalomként igenis Európához kívánunk tartozni. Nincs kevesebb jogunk ahhoz, hogy Európához tartozzunk, mint Európa más népeinek. Nincs semmi okunk arra, hogy kisebbségi érzetünk legyen.
A magyar politikának, a magyar külpolitikának és diplomáciának az a feladata, hogy kihasználja azt a lehetőséget, amelyet a történelem futószalagon hoz számunkra, még akkor is, ha gazdaságilag, katonailag és minden egyéb szempontból legyengült állapotban van az ország. Azonban történelme és 1956 igazsága révén olyan erkölcsi állapotban van, hogy Európa népeitől, nemzeteitől igenis elvárhatja a csatlakozási kérelem támogatását, amely most általam is, és az egész Ház által javasolt.
Meggyőződésem szerint a magyar Országgyűlés 99%-ig támogatni fogja és megadja a felhatalmazást a magyar Kormánynak, illetve a magyar Kormány miniszterelnökének arra, hogy ezt a csatlakozási kérelmet benyújtsa.
Ez az igény nem kétnapos "csirke", hanem már 1988. június 16-án keltezett, amikor a Pére Lachaise-ben történt Nagy Imre világra szóló kegyeleti ünneplése. Akkor még Budapesten gumibotoztak és sokunkat letartóztattak, Antall József, a későbbi miniszterelnök úr már akkor jelét adta számos tekintélyes, közismert politikus és üzletember előtt ez irányú elképzeléseinek.
Tehát amikor a túlsó oldal helytelenül számon kéri a Kormánytól, hogy kihagyta őket a tájékoztatásból, az nem felel meg a valóságnak. El kellett volna olvasni Antall József néhai miniszterelnökünk írását az Európa Szemlében, valamint Szalay Gábor úr is beszerezhette volna az információkat az SZDSZ-től, de Szalay Gábor úr saját magától is beszerezhette volna az információkat, és akkor nem lett volna szükség erre a megjegyzésére.
A magam részéről teljes egészében egyetértek a miniszterelnök úr és a Kormány igényével, amelynek alapján kéri a határozati javaslat támogatását a Parlamenttől. Ugyanakkor a népszavazás kérdésében csak akkor lehet dönteni, ha majd lesz miről dönteni. Elnök úr, köszönöm a szót. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
