MOLNÁR TIBOR, DR. (független)
MOLNÁR TIBOR, DR. (független)
MOLNÁR TIBOR, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Áttanulmányozva a Kormány előterjesztését az Európai Unióhoz való csatlakozásról, az embernek az az érzése támadt, mintha az elmúlt négy évben – a 90-es választások óta – a Kormány és a Parlament egyebet sem tett volna, mint hogy felkészült volna a világgazdaság egyik legjelentősebb és egyedülálló, ma már közel sem csak közös vám- és piacuniót jelentő közösségéhez, az Európai Unióhoz való csatlakozásra; az Európai Unióhoz, amely igaz hogy csak 1994. január 1-jétől nevezi magát annak, és amely korábban a Közös Piac, majd az Európai Gazdasági Közösség, később az Európai Közösség néven vonult be a nemzetközi politikai, jog- és gazdaságtörténetbe.
El kell ugyan ismerni, hogy 1990-ben az akkori választásokon minden lényeges politikai párt az Európai Közösséghez való csatlakozást tűzte zászlajára, és abban a közhangulatban ez teljesen egyértelmű, érthető volt, hiszen Magyarországon az emberek számára az Európai Közösség a jólétet, a demokráciát, a biztonságot jelentette, s nyilvánvaló, hogy amely politikai párt hatalomra akar kerülni, az ezzel a szimbólummal, jelszóval mintegy megtestesítette ezt a törekvést.
Azt is tudnunk kell azonban, hogy az Európai Közösség vagy az Európai Unió mint gazdasági, jogi és sajátos politikai közösség, rengeteg komoly problémával küszködik, és ahhoz, hogy egy tagságra törekvő állam, egy közép-kelet-európai ország felvételt nyerhessen ebbe a közösségbe, rengeteg nagyon-nagyon komoly politikai, gazdasági lépést kell megtenni.
Ha az elmúlt négy évet megvizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, a politikai akarat mindenképpen megvolt, és az előterjesztés szerint megvan arra, hogy Magyarország csatlakozási kérelmét benyújthassa az Európai Unióhoz, ám meg kell mondani őszintén, millió más feltétel nem volt meg 90-ben, és 94-ben sincs meg ahhoz, hogy Magyarországon bárki nyugodtan kimondhassa azt: egypár év elteltével az ország felvételt nyerhet az unió tagjai sorába.
Ezekkel együtt is le kell szögeznem, helyesnek tartom a Kormány azon szándékát, hogy még ha politikai megfontolásból is, de benyújtja a csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz. Erre most valóban a legjobbak a feltételek. Ugyanakkor nem tartom igazából kielégítőnek a határozati javaslatban azoknak az egyéb gazdasági, jogi feltételeknek az ismertetését, amelyek igazán húsbavágó kérdések, és amelyeket meg kellene ismernünk ahhoz, hogy megalapozott és pontos véleményt tudjunk mondani a csatlakozási lehetőségeinkről.
A miniszterelnök úr az előterjesztésben nagyon helyesen hivatkozik azokra a koppenhágai csúcstalálkozón kimondott elvekre, amelyek alapján a közép-kelet-európai országoknak egyáltalán lehetőségük van arra, hogy lássák azt, milyen feltételek teljesítésével tudnak majd csatlakozni egy ilyen politikai unióhoz. Ezek egyrészt politikai, másrészt gazdasági feltételek.
A politikai feltételek között a demokrácia létét, a jogállam, az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását határozzák meg, a gazdasági feltételek között a működő – hangsúlyozom, működő – piacgazdaságot említhetem, de még idetartozik az is, hogy a jogrendszer harmonizáljon az Európai Közösség jogrendszerével. S bizony egy nagyon kellemetlen feltétel is benne van, amit úgy írnak le, hogy az új tagországok csatlakozása semmi esetre sem hátráltathatja az integráció folyamatát. Ez magyarra lefordítva annyit tesz, egy új ország csatlakozása semmi esetre sem jelentheti azt, hogy a közösségi tagállamok eddig kiharcolt érdekeit ez valamilyen módon veszélyeztetné.
Ha megnézzük a politikai feltételeket, azt mondhatjuk, Magyarországon ugyan működik a demokrácia intézményrendszere, ám éppen az elmúlt négy évben ezt sok oldalról sokfajta támadás érte. Azt is el kell mondani őszintén, hogy a politikai intézményekkel és főként az őket megtestesítő személyekkel és politikusokkal szemben nagy ma a bizalmatlanság az országban. Azt is meg kell mondani, hogy ma Magyarországon a politikai kultúra nem feltétlenül éri el azt a színvonalat, amely a közösség tagállamaiban ma már általános. S hangsúlyozottan meg kell említeni a szomszédokkal való jó viszonyunkat, és azt, ha ez az ország nem tud a szomszédokkal olyan politikai viszonyrendszert kialakítani, amely egyértelműen arra mutat, hogy itt békében, megértésben és problémákat rendezve fognak együttélni Közép-Kelet-Európában a nemzetek, akkor azt az országot nem fogják beengedni az Európai Unióba, hiszen az ilyen ország a békétlenséget és a viszályt vinné magával az Unió egészébe.
Ezek a politikai feltételek is nagyon-nagyon fontosak, de azt hiszem, hogy a fő kérdés itt a gazdaságon, a gazdasági kérdéseken, feltételeken van. Ez a legsúlyosabb része az egész Európai Közösségi és Európai Unió-ügynek.
Ha csak azt nézzük meg, hogy 1991 decemberében Maastrichtban az Európai Unió csúcstalálkozóján milyen feltételeket határoztak meg maguknak a tagállamok gazdasági, pénzügyi szempontból, akkor világosan látjuk a realitásokat, és tudunk viszonyítani, hogy Magyarország hol áll ahhoz képest, amit ebben a feltételrendszerben meghatározott az Európai Unió.
A maastrichti szerződés lényege az, hogy 1994. január 1-jétől az Európai Közösség nemcsak gazdasági közösségként fog működni, hanem politikai és teljes gazdasági uniót akarnak és szándékoznak létrehozni. A gazdasági unió leglényegesebb eleme pedig a monetáris, azaz a pénzügyi unió, amelyet Maastrichtban három, illetve négy szakaszban képzeltek elérni, mégpedig úgy, hogy az első szakasz már 1990 júliusában elkezdődött, s ha minden igaz, a második szakasz 1994-től elkezdődött. A harmadik szakaszt illetően pedig 1996 végéig fogják megvizsgálni, hogy a tagállamok teljesítették-e azokat a bizonyos feltételeket. Éppen itt látszik az, milyen bizalmatlanok azzal kapcsolatban, hogy fogják-e tudni teljesíteni, mert azt mondják, hogyha 1996 végéig nem teljesítették, akkor megvizsgálják, 1997 végéig teljesültek-e, és hogyha ekkor sem teljesültek ezek a feltételek, akkor mondják azt, 1999. január 1-jétől már mindenképpen teljesülni kell. Ekkor létre fog jönni a monetáris unió, azaz az egységes valuta ettől kezdve önálló életet fog élni.
Ahhoz, hogy ezt a tagállamok elérjék, nagyon komoly és szigorú konvergenciakritériumokat fogalmaztak meg a maguk számára, és ezeket nagyon érdemes megemlíteni.
Az első az, hogy a tagországoknak magas fokú árstabilitást kell elérniük, vagyis az infláció, a fogyasztói árindex a vizsgált egyéves időszakban nem térhet el több mint másfél százalékponttal a három legjobb inflációs teljesítményű ország színvonalától.
A másik feltétel: a költségvetési deficit, a GDP, a bruttó hazai termék 3%-át, valamint az államadósság a GDP 60%-át nem haladhatja meg. A kamatok tekintetében azt mondják, hogy a vizsgált egy évben az átlagos nominális hosszú lejáratú kamatráta nem térhet el 2%-nál többel a három legjobb teljesítményű országétól.
(11.10)
Végül az árfolyamrendszerben az a kötelezettség, hogy a tagállami valutát két éven belül nem szükséges leértékelni egyetlen más tagország valutájával szemben sem.
Hihetetlenül komoly feltételek ezek. Maga a közösség is tudatában van ennek, és éppen ezért hozták létre – még 1993 végén – az úgynevezett Kohéziós Alapot, amelynek éppen az a feladata, hogy a gazdaságilag elmaradt térségeket, országokat – a fejlődés érdekében – regionális, környezetvédelmi és infrastrukturális programokkal finanszírozzák, fejlesszék azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem kevesebb, mint a közösségi átlag 90%-a.
Tisztelt képviselőtársaim! Amit említettem, az ma az Európai Unió tagállamainak is nagy kihívást jelent, s maguk sem biztosak abban, hogy a tagállamok mindegyike fogja-e tudni teljesíteni ezeket a feltételeket. Éppen ezért vezették be nemrégen azt a fogalmat, amelyet leginkább a többsebességű integráció kifejezéssel lehetne megmagyarázni, ami azt jelenti, hogy valószínűleg 2000-ig a tagállamok közül sem mindegyik fogja tudni elérni és teljesíteni az egységes valutának a bevezetését, tehát a monetáris uniót.
Ezeknek a feltételeknek, ezeknek a gazdasági feltételeknek – mint látszik – igen nehezen fog tudni Magyarország megfelelni. Ott pedig, ahol igazán komoly gazdasági teljesítményre lenne képes az ország – ez a mezőgazdaság –, már most nagyon komoly versenytársak vagyunk. Nagyon aggódnak a tagállamok, hogy ha olyan országokat felvesznek, mint Magyarország, amely mezőgazdaságban komoly gazdasági teljesítményre képes, akkor az az ottani parasztok lehetőségeit fogja csökkenteni.
De ez az Európai Közösség, amely egy agyontámogatott, nagyon kemény, protekcionista mezőgazdaságot épített ki, bizony ezt nehezen fogja fogadni. Ugyanakkor természetesen itt, ezen a területen nagyon komolyan oda kell figyelni a megállapodásra.
Természetesen még lehetne említeni a jogharmonizáció kérdését, azt a kérdést, hogy mi van akkor, ha az Európai Közösségben az integrációs folyamat is megakad, ez mit fog jelenteni. De ezekre itt már nincs idő.
Tisztelt képviselőtársaim! Ezzel együtt úgy gondolom, támogatható a Kormány azon törekvése, hogy a csatlakozási kérelmet benyújtsuk. Csak éppen arról is beszélnünk kell, hogy ez milyen nehézségeket fog jelenteni az országnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
