PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt)
PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt)
PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt is köszönöm, hogy az egyetlen módosító indítvány beadójának van lehetősége egyáltalán elmondani a gondolatait, hát még hogy a két perc helyett négy percben, ez egy borzasztó megtiszteltetés.
Szeretném elmondani – és felvezető gondolatként hozzátenni –, hogy a Köztársaság Párt gazdasági és társadalmi programja az itt elhangzottnál lényegesen intenzívebben épít az egyértelműen látható európai piaci és gazdasági integrálódásra, amelyből következik, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozás számára egy követendő, megoldandó kihívás és feladat.
Saját gondolkodásmódom és saját meggyőződésem, szakmai hitvallásom szerint erre sokkal gyorsabban sor fog kerülni, mint ahogy ma itt a politikai pártok elmondták. A gazdaság és a társadalom fejlődése ugyanis át fogja törni azt a politikai lassúságot, amely az évezred utolsó éveire vagy az évezred fordulójára teszi mondjuk Magyarország teljes jogú csatlakozását.
Ezért módosító indítványom szándéka semmiképpen nem e folyamat lassítására kívánt volna utalni, sőt egyértelműen egy erősítő határozat került javaslatomban a tisztelt Ház elé. Vannak azonban benne a népszavazástól jelentős mértékben eltérő egyéb utalások is.
A Kormány előterjesztése összesen háromsoros, egymondatos megfogalmazás, melyben azt írja, hogy a Kormánynak van egy remek gondolata: beterjeszteni a csatlakozást az Európai Unióhoz, és ez a Parlament adja meg a jóváhagyását.
Az általam javasolt fogalmazás az európai parlamentekben szokásos, és a Kormány arroganciájától és erőszakosságától eltérően egy szolgáló kormány mondatait fejezi ki, amely úgy fogalmazódik meg, hogy a Parlament szólítja fel és adja a feladatot a Kormánynak, hogy nyújtsa be, mert ez egy társadalmi igény, ez egy szakmai kihívás, a magyar társadalomnak és gazdaságnak ebbe az irányba kell haladnia.
Nem mindegy, hogy jóváhagy-e egy parlament valamit, vagy feladatot határoz meg a kormány számára.
Szeretném azt is elmondani, hogy itt minden felszólaló parlamenti párt elmondta most már, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egy olyan témakör, amely népszavazást igényel. Mindegy, hogy előtte, tehát a mostani pillanatban, a benyújtás előtt, vagy közvetlenül az aláírási dokumentumok megadása előtt igényel-e népszavazást, de népszavazást igényel.
Úgy gondolom, hogy egy társadalomban, ha fontos számunkra a társadalom megszólítása és feléje üzenetek küldése, akkor ebből az anyagból, amit a Kormány előterjesztett, mindenképpen hiányzik az, hogy egyébként a végső döntést népszavazás fogja kimondani. Tehát el lehet itt, a Parlamentben vitatkozni a népszavazás időpontjáról, de hiányzik az előttünk lévő dokumentumból, hogy népszavazáson kell ebben a kérdésben az utolsó szót, akár csak az aláíráskor is, megfogalmazni.
A harmadik dolog, amely indítványom tartalmában a népszavazásra utal: itt szeretném elmondani, hogy a parlamenti határozati javaslat, amelyet indítványoztam, egyértelműen nem a népszavazás kiírását írja elő először, mint kötelezettséget, hanem előbb a társadalom tájékoztatását.
Azt gondolom az elmúlt hetek tapasztalatából, hogy a Kormánynak remek háttere, apparátusa és pénze is van ebben a pillanatban arra, hogy egymillió példányban hasonló tájékoztató anyagokat tudjon készíteni.
Arra az indoklásra, hogy ebben a pillanatban nem lehetne miről tájékoztatni az embereket, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozás mit jelent, azt szeretném mondani, hogy ha Dénes János nem tudja, hogy miről, az engem nem zavar, nem is tételeztem fel róla. (Az elnök megkocogtatja mikrofonját.)
Az azonban nagy baj lenne, ha a magyar Kormány és a magyar Parlament nem tudná jelen pillanatban – amikor a csatalkozási indítványt kívánja benyújtani – megmondani, hogy hatástanulmányában, feladataiban hány jogszabály módosítását érinti, körülbelül milyen költségkihatásokkal jár, reálisan mennyi idő alatt lehet felkészülni a csatlakozásra, tehát ha nem tudna felkészülni, nem rendelkezne azokkal az információkkal, amelyek a népszavazás kiírásához szükségesek, amelyek a népszavazás előtt az emberek tájékoztatásához alapvetően szükségesek.
Megszólíttattam, és csak a megszólításon szeretnék túlnyúlni, ennyi az anyag, amelyhez hozzá szerettem volna szólni vagy amit fontosnak tartanék.
A megszólíttatás területén azonban azt is szeretném elmondani, hogy ma itt, ebben a Parlamentben örömömre majdnem minden – gyakorlatilag minden – politikai párt és minden felszólaló az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett szólt. Szeretném elmondani, hogy az itt felszólalók közül nagyon sok párt programja ellentétes az Európai Unióhoz való csatlakozással. Úgyhogy az az aggódás – amelyet, ha úgy tetszik, az indítványom sugall, hogy előbb tájékoztassuk az országot, előbb írjunk ki egy népszavazást, és a társadalom mondja meg, hogy igenis elfogadja, hogy az Európai Közösséghez, az Európai Unióhoz kíván csatlakozni –, például azt az utalást is meghatározza, hogy a jövőben e politikai pártok, amelyeknek programjai mostani állításuknak alapvetően ellentmondanak, de tudjanak kifejteni gátló hatást a felkészülés szakaszában, ne kérdőjelezzék meg azt a társadalmi irányt és mozgást, amilyen irányba ebben a pillanatban haladunk.
Szlogenekben nagyon jók vagyunk, abban, hogy Európai Közösség, …sajnos, a programok teljesen más tartalmi vonatkozásokat mutatnak be.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nagyon fontos. Igenis azt gondolom, ismerni lehet a politika lélektanát a nagyvilágban is, és bizony, egy ország népszavazással megerősített csatlakozási kérelmének komolysága olyan, hogy kénytelen rá odafigyelni a fogadó fél. Rengeteg saját belső problémája van, mint amire a felszólalások utaltak is, és most kisebb gondja is nagyobb annál, …most mit csináljunk kifelé?
De ha egy országnak nemcsak kormánya és nemcsak a parlamentje nyújtotta be a kérelmet, hanem egy ország ezt népszavazással megerősítve nyújtotta be, akkor bizony – ilyen a politika lélektana, én őszintén hiszem, hogy ilyen – ennek az országnak az akaratát komolyabban veszik, és esetleg a saját érdekeinknek megfelelően felgyorsulnak, megerősödnek, hitelesebbé válnak ezek az utalások, hitelesebbé válik itt ez a szándék. Tehát körülbelül ez vezérelt.
Meggyőződésem, hogy a népszavazás most is megvalósítható, és megvalósítható a csatlakozás pillanatában is. Azért, hogy egy irányba menjünk, azért, hogy ne gátolódjon a feladat, azért, hogy ne korlátozódjon, ne legyenek a társadalomban ellenakciók, mint számos más közös érdekünkben – ez az elmúlt négy évben megfogalmazódott –, én ezt ezért tartottam fontosnak.
Nem bánt és nem másképpen reflektálva, de Szabad György házelnök úr hozzászólóként mondta el, hogy most már a jogalkotási törvényünk is előírja: minden beterjesztett javaslat mellékleteként ott kell lennie annak, hogy ez hogyan harmonizál az Európai Közösség jogrendszerével. Én az elmúlt két évben körülbelül harminc parlamenti felszólalásomban mondtam el egy előterjesztésről, hogy miért tartom jónak vagy rossznak, mit kellene mellé tenni, és hiányoltam az európai jogrendszerrel való harmonizálás záradékát. (Az elnök mikrofonja kocogtatásával figyelmezteti a képviselőt, hogy túllépte az időt.)
Húsz, …tíz másodpercet kérek! Harmincszor mondtam el, mindig hiányzott. Azt gondolom tehát, hogy a jogalkotási törvényben megfogalmazott lépésünk fontos volt, de a Parlament hátralévő hét munkanapján körülbelül még 30-50 törvényről fogunk döntést hozni. Egyetlenegy mellett sincs ott az európai jogharmonizációs melléklet, azok közül, amik megalkotása kötelezettség lenne a hátralévő hét napban. Köszönöm, hogy meghallgattak.
