SZALAY GÁBOR, az európai közösségi ügyek bizottságának alelnöke:
SZALAY GÁBOR, az európai közösségi ügyek bizottságának alelnöke:
SZALAY GÁBOR, az európai közösségi ügyek bizottságának alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg nekem, mielőtt beszámolnék az Európai Unióhoz történő csatlakozási kérelmünk benyújtásáról szóló, előttünk fekvő kormány-előterjesztés bizottságbeli vitájáról, egy pár mondat erejéig beszámolhassak bizottságunk, az európai közösségi ügyek bizottságának eddig elvégzett tevékenységéről, hogy azután ebbe a keretbe jobban beilleszthető legyen mindaz, amiről most beszélünk, azaz csatlakozási kérelmünk ügye.
A magyar Országgyűlés közel két esztendővel ezelőtt, 1992 júliusában hozta létre azt a bizottságot, az európai közösségi ügyek bizottságát, melynek feladatául európai integrációs törekvéseink törvényhozási teendőinek előkészítését, gondozását, valamint a plenáris ülések részére történő javaslattételt jelölte meg. Így készítettük elő többek között a társulási szerződés 1992. novemberi parlamenti ratifikációs vitáját, a társulási megállapodás előrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési tervről szóló országgyűlési határozatot, majd a társulási szerződés kihirdetéséről, vagyis a hatálybaléptetésről szóló 1993. decemberi törvényt, s végül a társulási szerződés kereskedelmi, úgynevezett interim részének továbbfejlesztését jelentő, a bormegnevezések kölcsönös védelméről és a borkereskedelem fejlesztéséről szóló szerződés hatálybaléptetéséről szóló országgyűlési határozatot.
Ezzel az európai integrációs törekvéseinkből fakadó parlamenti és bizottsági teendők első fejezete nemrég lezárult. Tudvalévő azonban, hogy a társulási szerződés megléte önmagában még nem vezet el automatikusan a tagsághoz – a teljes jogú tagsághoz.
(9.40)
A következő lépést az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmünknek az Európai Unió tanácsához történő beterjesztése jelenti, mely lépés megtételére a Kormány az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat által kér felhatalmazást az Országgyűléstől.
Bizottságunk minden tagja jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy még részese lehet az integrációs teendők második generációs feladatai kezdetének, vagyis a csatlakozási kérelem benyújtása megvitatásának is. Az európai közösségi ügyek bizottsága így meghallgatta és lényegében elfogadta a csatlakozási kérelem mielőbb történő benyújtásának szükségességét megindokló kormányzati érvrendszert, mely alapvetően egy négyes feltevésre épül.
Ezek szerint: a kérelem benyújtására a kormányzati érvrendszer szerint azért most van szükség, mert a mostaninál kedvezőbb nemzetközi helyzet később sem várható, viszont nem zárható ki, hogy esetleg kedvezőtlenebb helyzet állhat elő a későbbiek során.
Továbbá: ahhoz, hogy teljes jogú taggá válhasson hazánk az Európai Unió közösségén belül az évezredforduló táján úgy, ahogy ezt nagyjából konszenzussal ma Magyarországon mindenki elképzeli, tehát mindehhez figyelembe véve, hogy csatlakozásunk előkészítése igen időigényes, szintén a mostani benyújtás látszik szükségesnek.
Továbbá: figyelembe véve, hogy az EFTA-tagországok csatlakozási tárgyalásai lezárultak, kizárható az a körülmény is, hogy csatlakozási kérelmünk mostani benyújtását bárki is zavaró tényezőnek érzékelje és minősítse, sőt egyes vélemények szerint csatlakozási kérelmünk jelenlegi benyújtása akár még húzóerőt vagy biztatást is gyakorolhat azon EFTA-országokban, ahol a csatlakozást előzetes népszavazáshoz kötik.
Továbbá és végül, ez a kormányzati érvrendszer negyedik, azaz utolsó eleme: az Európai Unió intézményi átalakításáról döntő 1996. évi kormányközi konferencia során csak így van esélyünk arra, hogy már mint leendő tagországét, hazánk véleményét is meghallgassák, és azt fontolóra vegyék, vagyis hogy az intézményi átalakításra is gyakorolhassunk valamelyes befolyást.
A Kormány ezen érvrendszere meglehetősen kerek és egész, meggyőzőnek hat. De természetesen bizottságunk nemcsak a kormányzati érvrendszerre figyelt oda, hanem az elmúlt jó pár hónap során meghallgatott, pontosabban konzultált jó pár mérvadó személyiséggel, akinek a véleménye a csatlakozási kérelmünk beadását illetően nyilvánvalóan döntő lehet, és döntő mértékben befolyásolta bizottságunk tagjainak véleményalakítását is. Így szerencsénk volt konzultálni, tárgyalásokat folytatni többek között Jacques Delors úrral, az Európa Bizottság elnökével, Henning Christophersen úrral, az Európa Bizottság alelnökével, Egon Klepsch úrral, az Európai Parlament elnökével, valamint természetesen nagyon sokszor Habsburg Ottó úrral, az Európai Parlament magyar ügyek bizottságának elnökével.
Ezen tárgyalások mind azt a vélekedést támasztották alá, hogy csatlakozási kérelmünk mostani beadásának tulajdonképpen nincs akadálya, és azt a brüsszeli bizottság vélhetően kedvezően fogja fogadni.
Mindezek alapján az európai közösségi ügyek bizottsága eddigi határozatainak legtöbbjéhez hasonlóan ezúttal is konszenzussal hozta meg azon döntését, miszerint elfogadta és a Parlamentnek is elfogadásra javasolja a csatlakozási kérelem közeli benyújtását illető kormányzati elképzelést.
Befejezésül engedtessék meg, hogy egy gondolat erejéig még kitérjek a parlament integrációs ügyekben várható jövőbeni szerepére. Miként a társulási szerződést megkötő kelet-közép-európai országok parlamentjei közül a mienkben alakult meg elsőként az európai közösségi ügyek bizottsága, úgy az Európai Közösségek és Magyarország közötti megállapodás életbeléptetését követően is a társulás intézményrendszerének parlamenti vetülete, vagyis a társulási parlamenti bizottság alakult meg elsőként, melynek magyar oldalát az európai közösségi ügyek bizottsága adja, európai uniós részét pedig az Európai Parlament magyar kapcsolatok vagy magyar ügyek delegációjának tagjai képezik. Mindez jelképesen azt is alkalmas jelezni, hogy az integrációs ügyekben várhatóan mindkét oldalon növekedni fog a parlamenti dimenzió szerepe. Ez csak javára szolgálhat ugyanis az ügynek.
A társulási parlamenti bizottság fontos tényezője kell, hogy legyen a közösségi politizálásnak, s a döntéshozatalok demokratikus ellenőrzésében összetett és felelősségteljes feladat fog egyre inkább ráhárulni.
A leköszönő Parlament leköszönő európai közösségi ügyek bizottságának nevében kívánom az új parlamentnek és az új európai közösségi ügyek bizottságának, hogy még több dolga legyen az európai integrációs ügyekben, mint a mi bizottságunknak volt, és hogy legalább ugyanolyan konszenzusközeli felfogásban tarthassa ülései nagy részét, hozhassa meg döntéseinek nagy részét, mint ahogy azt mi tettük az elmúlt közel két év során. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
