SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ellentétben azzal, amit előzetesen elterveztem elmondani, most inkább pár gondolat erejéig reflektálnék arra, amit Szabad György házelnök úr mondott frakciótársam, Szent-Iványi István első körben tett felszólalásával kapcsolatosan.
Én magam úgy is, mint az európai közösségi ügyek bizottságának alelnöke, de úgy is, mint a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának egy tagja, az európai integráció ügyében érdekelt, eziránt érdeklődő tagja, őszinte örömmel állapítom meg azt, hogy mára a Parlament minden pártja teljes véleményazonossággal rendelkezik csatlakozási kérelmünk beadását, közelgő benyújtását illetően, és ezzel mintegy folyamatosságot teremt az integrációs ügyekben eddig kialakult teljes parlamenti konszenzusok sorában.
Azonban most, hogy ez a konszenzus, hála istennek, az én személyes nagy örömömre is, előállt, higgadtan meg lehet emlékezni arról, hogy volt egy rövid időszak, amikor eme esetleges konszenzus kialakítása, kialakulása veszélybe került. És mi úgy érezzük, hogy ezt nem mi, nem a Szabad Demokraták Szövetsége vagy az ellenzék bármely pártja okozta, hanem a Kormány és a vezető koalíciós pártok egynémely mértékadó politikusának megnyilvánulása.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy volt külügyminiszterünknek egy nem igazán eltalált nyilatkozata, amiben azt sejtette, hogy itt egyedül egy párt van, amely Magyarország NATO-csatlakozását támogatja, és ez az egy párt az ő pártja.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a miniszterelnök úr külföldről közölte velünk és az ország közvéleményével, hogy Magyarország hamarosan beadja az Európai Unióhoz történő csatlakozási kérelmét.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy egy szintén jelentős koalíciós politikus, a külügyi bizottság elnökhelyettese újságokon keresztül közölte velünk és az ország közvéleményével, hogy nem igazán szükséges ebben a kérdésben konszenzust elérni, az ellenzéki pártok véleményének vagy támogatásának megszerzése nélkül is beadható a csatlakozási kérelem.
Ezek lehet, hogy apróságnak tűnnek, különösen most már így utólag, hogy a konszenzusban sikerült megállapodnunk, de mégis akkor igen zavaróak voltak, és alkalmasak voltak arra, hogy a mi – hogy mondjam – higgadtságunkat és idegeinket egy kissé megborzolják. De ez a kisebb baj.
Nagyobb baj az lett volna, hogyha konszenzus híján kellett volna beadni csatlakozási kérelmünket. Hiszen emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat arra, amit Egon Klepsch úr itt a Parlament nyilvánossága előtt is, de velünk a bizottsági megbeszélésen is közölt, hogy két szempontot kell jól meggondolnunk, mielőtt csatlakozási kérelmünket beadjuk, nevezetesen, hogy jól meg tudjuk-e indokolni, hogy miért most adjuk be, azonkívül, hogy megvan-e a kedvező visszajelzés a bizottság, a brüsszeli bizottság, tehát az Európai Unió bizottsága részéről. Márpedig feltehetően mind a két szempont csorbát szenvedett volna abban az esetben, ha a Magyar Köztársaság Kormánya a csatlakozási kérelmet anélkül adja be, hogy ehhez az ellenzéki pártok támogatását megszerezte volna előzetesen.
Én ennyit szükségesnek tartottam elmondani. Mondom: örülök, hogy végül is a helyzet megoldódott, és hogy a magyar Parlament minden pártja – mint az előzőekben az hallható volt – tudja támogatni a csatlakozási kérelem beadását. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
