HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Pillanatnyilag a válasz nagyon egyszerű, mert fél év után úgy tűnik, hogy nem népszavazás dönt, illetve a népszavazás hiába kezdeményezi a szétválást, a belügyminiszter úré a döntés joga települések szétválása ügyében.
Tisztelt miniszter úr! A 70-es, 80-as évek településrendezést kezdeményező felső párt- és állami szervek által hozott döntései, mint jól tudjuk, nagyon sok település kényszerű összevonását eredményezték. Önkormányzati törvényünk– amelyet az elsők között hozott ez a Parlament, és mindmáig talán az egyik legsikeresebb törvényünk – lehetővé tette, hogy helyi kezdeményezésre valamikori kényszeregyesített települések szétváljanak; de lehetővé tette azt is, hogy olyan önálló településrészek, ahol adottak az önálló településsé válás feltételei, ott önálló, új községet, települést alakíthassanak helyi kezdeményezésre.
Az önkormányzatok az elmúlt években egyre-másra éltek ezekkel a lehetőségekkel. Körzetemben is több szétválásra került sor, új település is alakult valamikori nagyközségi település részéből. Az eljárás tulajdonképpen egyszerű. A lényeg, mint mondtam, a valamikori felső döntéssel szemben most a helyi kezdeményezés – tehát ezen van a hangsúly. Előkészítő bizottságot kell választani a település lakosságából; az előkészítő bizottságnak kötelessége megvizsgálni, hogy adottak-e mindazok a feltételek, amelyeket a törvény előír. Majd az előkészítő bizottság helyi, falugyűlésen a falu, a közösség elé terjeszti vizsgálata eredményeit, a falu közössége pedig kezdeményezi az önálló településsé válást, illetve a szétválást. Ez az előterjesztés a belügyminiszter úron keresztül kell, hogy eljusson a köztársasági elnök hivatalába, aki dönt a kérdésben.
Interpellációm tárgya az Izsófalva községről leválni szándékozó Rudolftelep nevű településrész. Ez a településrész már 1992-ben elkezdte vizsgálni annak lehetőségét, miként alkohatna új, önálló települést. Az önálló településsé válás előnyei ismertek. Ezek a településrészek méltón érzik azt, hogy gondjaik speciálisak, nem ugyanazok, mint a nagyközségé. Prioritásaik, elgondolásaik, céljaik is mások esetleg, mint a nagyközségé. Így volt ez Rudolftelep esetében is, körülbelül ilyen indítékok motiválták a kezdeményezést.
1993. augusztus 7-én helyi népszavazás döntött arról, hogy kérik, kezdeményezik az önálló településsé való válást. A népszavazás előterjesztését, az előkészítő bizottság vizsgálatának anyagát a Belügyminisztériumba küldték – és vártak. Vártak mindaddig, amíg 1993. december 17-én – először – levelet kaptak a Belügyminisztérium illetékes osztályától, amelyben számítások elvégzését kérték. Ekkor kapcsolódtam én is az ügybe, és fordultam többször az illetékesekhez, sürgetve a helyi kezdeményezés végrehajtását, azért, mert jött az új év, és a településrész már új, önálló településként szerette volna kezdeni az új évet.
Nem részletezem a huzavonát, nem részletezem azokat a kioktató leveleket, amelyeket kapott ez a település, ez az előkészítő bizottság a Belügyminisztériumból. Csupán azt szeretném ezek után kérdezni a belügyminiszter úrtól, hogy most, 1994. március végén miért nem terjesztette még mindig a köztársasági elnök úr elé a szétválásról szóló okiratot. Mikor kívánja miniszter úr a köztársasági elnök úr elé terjeszteni ezt az okmányt; az előterjesztésben milyen időpontot fog javasolni az önálló településsé válásra?
(15.50)
Végül pedig azt szeretném megkérdezni, hogy számíthat-e majd ez az új település, Rudolftelep az 1995-ös költségvetésében a településeknek alanyi jogon járó 2 millió Ft-os központi hozzájárulásra. Várom miniszter úr válaszát. (Taps.)
