FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A lakáscélú támogatások rendszerében ez év január 1-jétől egyaránt életbe léptek a lakásépítéshez látszólag kedvezőbb, illetve egyértelműen rosszabb feltételeket jelentő rendelkezések.
(15.00)
Amennyire örvendetes lehetne a szociálpolitikai támogatás mértékének növekedése a második, illetve a harmadik gyerek után, legalább annyira visszalépést jelent a gyeremek-előrevállalás intézményének megszűnése, és kedvezőtlenebb feltételeket jelent a hiteltörlesztési támogatás helyett az állami kamattámogatás bevezetése is. Egész pontosan, ez utóbbi alkalmazásának gyakorlata az esetek jelentős részében érdemben megfosztja a szociálpolitikai támogatástól az arra jogosultakat.
Mire alapozom állításomat? Úgy gondolom, természetes törekvésként kell elfogadni azt, ha egy fiatal házaspár akár csak egy, de különösen két vagy három gyermek vállalásához előbb saját otthont kíván teremteni. Amennyiben bejelenti az ezzel foglalkozó pénzintézetnél hitelfelvételi igényét, a család havi jövedelme egyharmadának mint vállalható törlesztőrészletnek figyelembevételével kiszámítják a folyósítható kölcsön mértékét. Ebben természetesen döntő momentum a felszámított kamat, hiszen a törlesztőrészletek nagyobb részét nem is maga a tőke törlesztése teszi ki, hanem a hosszú futamidő alatt felhalmozódó kamatos kamat.
Amikor tehát a rendelet elkészítői a támogatási rendszert kidolgozták, erre döntő mértékben figyelniük kellett. A szóban forgó rendelethez mellékelt pénzügyminisztériumi számítási anyag ezen esztendőre 23%-os inflációval, majd évenként 2%-kal csökkenő mértékű inflációval számol úgy, hogy körülbelül tíz év múlva az infláció hosszabb időtartamra 10%-os szinten áll meg.
A fenti módon prognosztizált inflációs rátát követő kamatokkal számolva egy 40000 Ft-os nettó jövedelmű család, havi 13000 Ft-os törlesztőrészletekkel, megközelítően 1,5 millió Ft összegű hitelhez juthat. Ez után a család tartozása, kamatokkal együtt, megközelítően 6 millió Ft, amelyet egy húszéves futamidőben annak függvényében kell kifizetnie, hogy születnek-e a családban gyermekek, hány gyermek születik, vagy gyermektelen marad a házaspár.
Ha a család gyermektelen marad, 20 év után a törlesztőrészlete meghaladja a havi 30000 Ft-ot, ám ha öt-hat éven belül három gyermeke születik, a szociálpolitikai támogatás igénybevételével ez a törlesztőrészlet körülbelül havi 3000 Ft-ra csökken. Még egyszer hangsúlyozom: a Pénzügyminisztérium, tehát a rendelet készítőinek a számítása szerint. Ugyanakkor az OTP, bár szerződésben a kamatok változtatásának az inflációhoz történő igazítását vállalja, azonban az összes tartozást nem a Pénzügyminisztérium által prognosztizált kamatokkal, hanem a teljes futamidőre a jelenleg érvényes 27%-os piaci kamatokkal számolja ki. Ebből következően, a fenti példánál maradva, 13000 Ft-os havi törlesztőrészlet mindössze 500000 Ft-os hitel nyújtására jelent fedezetet, mert ennek kamatos kamataival kiszámított teljes tartozás törlesztése felemészti a család jövedelmének erre fordítható részét. Az egy kérdés, hogy ilyen mértékű kölcsön nem jelent igazán hathatós segítséget a lakás építésében vagy vásárlásában, ám az igazi probléma az, hogy a szociálpolitikai támogatás csak a fennálló kölcsöntartozás mértékéig vehető figyelembe. Tehát ha ez a család három gyermekre vállalkozik, az már biztos, hogy a felét sem tudja igénybe venni a neki egyébként járó 900 000 Ft-os szociálpolitikai támogatásnak, de valószínű, hogy kétgyermekes család sem, mert ha a két gyermeke körülbelül öt év alatt születik meg, addigra tartozásának egy jelentős részét már törlesztette.
Kérdezem államtitkár urat, van-e tudomása a Kormánynak a saját számításaira alapozott támogatási koncepció és a pénzintézetek által alkalmazott gyakorlat közötti különbségről; s ha igen, mit kíván tenni annak érdekében, hogy a szociálpolitikai támogatás a rendeletben meghatározott mértékig valós támogatást jelentsen a gyermekes családoknak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
