KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Közismert, hogy a társasháztulajdon a közös tulajdonnak egy speciális formája, aminek a lényege az, hogy a lakások a tulajdonostársak kizárólagos tulajdonában, míg az ingatlan egyéb részei a tulajdonostársak közös tulajdonában vannak.
A Ptk. 149. §-a és az erre épülő 1977. évi 11. sz. tvr. 3. §-a a társasháztulajdon létesítésének feltételeként az alapító okirat elkészítését és a társasháztulajdonnak telekkönyvi bejegyzését, ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését határozza meg. Lakásaik megvásárlásakor a bérlők nemcsak a lakások kizárólagos tulajdonát, hanem a közös tulajdonba kerülő épületrészeket, illetve a telekhányadot is tulajdonul szerzik, és a tulajdonostársakat terhelik tulajdoni arányukban a közös tulajdonban maradó részek fenntartási költségei is.
Ezt a rendelkezést nyilvánvalóan az önkormányzati lakások bérlői által történő lakásmegvásárlásoknál is érvényesíteni kell és fenn kell tartani. Az alapító okiratnak természetesen részletesen kell tartalmaznia a kizárólagos tulajdonba kerülő lakás jellemző mutatóit, valamint a közös tulajdonba kerülő épületrészek karbantartásával, felújításával kapcsolatos kötelezettségek tulajdonostársak közötti megosztását, továbbá az egyéb közös kiadások költségviselése teljesítésének mikéntjét is.
A jog tehát – úgy ítéljük meg – egyértelműen rendelkezik mind az eladó, mind a lakását megvásárolni szándékozó bérlő védelmében. Változtatni tehát semmiképpen nem a jogi rendelkezéseken kell. Az viszont tény, hogy a gyakorlatban a társasház-alapításoknál valóban sok a probléma. Ez elsősorban a bérlők nem kielégítő tájékozottságából adódik. Ezért is folyamatosan segíteni kívánjuk az önkormányzatok elidegenítéssel kapcsolatos tevékenységét. Tesszük ezt az önkormányzati rendeletekhez rendeletminták, alapítóokirat-tervezetek közreadásával, konzultációk szervezésével, tehát minden olyan eszközzel, amely a Belügyminisztérium rendelkezésére áll.
Ebbe a körbe tartozónak tekintjük a rendszeres együttműködést – amire a képviselő úr a kérdésében utalt – az érdekelt társadalmi, érdek-képviseleti szervezetekkel, így többek között a Lakásbérlők Egyesületével, a Lakásszövetkezetek Országos Szövetségével. Mindkét egyesülettel, illetőleg a szövetséggel rendkívül jó és szoros kapcsolat alakult ki. Ugyanakkor érdemi munkakapcsolat kialakítására törekszünk az újonnan alakult szerveződések képviselőivel, mint például a Bérlakásokat Megvásárlók Országos Szövetségével is.
Tisztelt Ház! Tisztelt képviselő úr! A társasháztulajdonra vonatkozó szabályok szerint, ha a tulajdonostársak egyöntetű nyilatkozattal, tehát önkéntes elhatározásukkal nem alakulnak át lakásszövetkezetté vagy más társasággá, arra a tulajdonostársakat kötelezni nem lehet. Amennyiben a társasház tulajdonostársai más fenntartási megoldást kívánnak, csakis maguk dönthetnek arról, hogy jogi személyiséggel bíró lakásfenntartó szövetkezeti formában működnek-e tovább, mert a társasházakkal szemben a lakásfenntartó szövetkezetek azok, amelyek jogi személyiséggel működnek. Hogy ilyenné alakuljanak a társasházak, arról viszont csak a lakóközösség dönthet, fölülről ilyen döntést nem lehet hozni. Törvénymódosítás ilyen értelemben nem látszik célszerűnek.
Ami a képviselő úrnak a társasházak működésével kapcsolatos pénzügyi feltételrendszerre vonatkozó kérdését illeti, ma a társasházakban a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló épületrészek felújításához a lakáscélú támogatásokról szóló 106/88. számú kormányrendelet 11. §-ában meghatározottak szerint vehetnek fel hitelt, és a költségvetés majdnem a teljes hitelkamatot megfizeti az adós helyett. A tulajdonosok a felvett hitel megfizetéséhez az 1993. évi III. törvény 38. és 39. §-aiban foglaltaknak megfelelően az önkormányzatoktól igényelhetnek lakásfenntartási támogatást. Az önkormányzatoknak az erre vonatkozó rendelkezéseiket 1993. szeptember 1-jéig kellett kialakítaniuk, és erre mindenütt sor is került.
A Kormány úgy ítéli meg, hogy a felújításokkal összefüggő ma adott feltételek helyébe más megoldás, például a tárgyi adómentesség bevezetése nem lenne célszerű, ugyanis a személyi jövedelemadóban és az áfában adott kedvezményeknek nincs szociális tartalmuk értelemszerűen, sőt a magasabb jövedelműek kedvezménye nagyobb lenne, mint a valóban rászorulóké. Így például a személyi jövedelemadót nem fizető réteg egyáltalán nem részesedne e mellett a megoldás mellett a kedvezményekből.
Ami a kérdés harmadik részét illeti, ma nincs olyan kötelező előírás, amely szerint társasházi tulajdonra kötelező biztosítást kellene kötni. Mind a bérlők, mind a tulajdonosok szabadon dönthetik el, hogy lakásaikra kötnek-e lakásbiztosítási szerződést, ha igen, az épületekre vonatkozóan erről a tulajdonostársaknak az alapító okiratban kell rendelkezniük. Jelenleg egyébként hat-hét biztosítótársaság áll a biztosítást megkötni szándékozók rendelkezésére, választási lehetőséget kínálva az érdekeltek számára. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
