POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Tompa Képviselő Úr! Első kérdése – illetve végül is mind a három – arra az ed- digi kormányhatározatra vonatkozik, amely Észak-Magyarország, Ózd, illetve Diósgyőr vas- és acélkohászatának jövőbeli fejlesztését, szerkezetátalakítását határozta el.
Az acélgyártási vertikumon megjelenő energiafelhasználásról úgy érdemes beszélni, hogy abban a térségben – reálisan számolva –, konkrétan Diósgyőrben 5-600000 t éves termelésnél milyen változatok vannak a konvertergyártás esetében, illetve az elektrokemence esetében mint kőolaj-felhasználás, illetve villamosenergia-igény.
Azt állítja, hogy a konverter és nagykohó leállítása nem derül ki a kormányhatározatból. Az több ponton érintésre kerül, úgy a nagykohó fenntartására vonatkozóan, mint ahogy az elektrokemence által gyártott acélterméknél arra vonatkozóan, hogy megteremtve a hulladékvas-bázist, nyilvánvalóan a szükséges beruházás átfutási idejének végén – két, két és fél év után – várhatóan a mai technológiai elem helyett új módon kerül letermelésre az előbb említett 5-600000 t.
A konverteres acélgyártásnál 320000 t körüli kőolajmennyiség szükséges 500000t acélhoz, az energiaigény 80 GWh. Az elektroacélgyártásnál 120000 t kőolaj kell, és körülbelül 325 GWh. Tehát a csökkenés 200000 t kőolaj-egyenérték, GWh-ban a villamosenergia-igény pedig 250 GWh növekmény. Ez a 250 GWh megfelel 0,25 TWh-nak, amely az ország 35 TWh igényénél kevesebb mint 1%. Tehát a jelenlegi rendszer bőségesen fedezi ezt a növekményt az általános rendszerben, nem az 1%-nál kisebb változások jelentenek szűk keresztmetszetet.
A 200000 t kőolajnak megfelelő villamosenergia-mennyiség, ha egy átlagos kondenzációs erőműben történik a termelés, megközelítően egy TWh energiát jelent, szemben az előbb említett 0,25-tel. Tehát 3, közel 4-szeres növekményt lehet úgy elérni az átállással, hogy az országos energiatermelésben többet lehet előállítani a megspórolt kőolajból, mint amennyivel több az elektrokemence villamosenergia-igénye, tehát az átállás energetikailag pozitívra értékelhető.
Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer föltételezi több 100000 t, közel 1 millió t hulladék-vas meglétét. Csak megemlítem, hogy olyan kicsi ország is, mint Szlovénia, 120000 t-t importált Magyarországról 1993-ban, 10 Ft/kg átlagáron.
A következő kérdése arra vonatkozott, hogy a nagy nyugati országokban olcsóbban kapja a villamos energiát a folyamatos nagyfogyasztó, mint az átlagos. Magyarországon aki alaphálózaton vételez – és ilyen a vas-, acélkohászat –, körülbelül 15%-kal kapja olcsóbban, mint az, aki középfeszültségen vételez. Ennél nagyobb díjkülönbözet megállapítása nem indokolt. Az általános transzformálási, szállítási költségek az alaphálózatra kerülő villamos energia értékének körülbelül 15%-át teszik ki.
Ez a villamosenergia-ár ma a maximált árformába tartozik. Ez azt jelenti, hogy ettől megfelelő alkupozícióban a szolgáltató eltérhet, adhat áramot olcsóbban is. Igaz, hogy monopolhelyzetéből adódóan tömegesen nem jellemző, hogy a maximált árformánál olcsóbban adnak, de pozitív példát is tudunk erre.
Az országos villamosenergia-fogyasztásra vonatkozó kérdését az elmúlt 2-3 évből nehéz megfogalmazni. Az mindenképpen tendencia, és mindenki által ismert, hogy a kisfogyasztók, az úgynevezett háztartások fogyasztása elindult egy emelkedő irányba. Nyilvánvaló, hogy a termelés áttevődése kisüzemekbe lehet az első motívum, hisz a lakosság ilyen árak mellett egyértelműen takarékos. A nagyipar esetében pedig egyértelműen két nagy tényezőt kell elemezni: az ipari termelés egészének alakulását, valamint az energiaigényes ágazatok súlyát az ipar termelésén belül. Ez utóbbi téren számottevő javulások történtek.
Tehát összességében: a nagyipar fogyasztása kielégíthető lesz egy dinamikus ipari fejlődés esetén is. Köszönöm szépen. (Taps.)
(14.20)
