POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt dr. Ilkei Csaba! A kereskedelmi szállásférőhelyeknek valóban meghatározó részét teszi ki a fizető-vendéglátás, tehát komolyan kell kezelni ezt a kereskedelmi szektort. Az európai színvonalú magánszállásrendszer hiányzik – állította kérdésében –, a rendszer több elemét érintette, ezekre majd igyekszem egyenként reagálni, és ahol más az ítéletem, más a minisztérium értékítélete, mint az öné, igyekszem ezt konkrétan megindokolni.
Új helyzet teremtődött azáltal, hogy az 1993. évi LXXVIII. törvény hatályon kívül helyezte a fizető-vendéglátásról szóló módosított 12/1978. MT rendeletet. Ez azt jelenti, hogy valamilyen szabályozás van helyette, és nem igaz az, hogy az állapotok abszolút rendezetlenek. A hivatkozott törvény 3. §-ának (2) bekezdése ugyanis az önkormányzati lakások esetében is meghagyta az önkormányzatok hatáskörében azt a lehetőséget, hogy szabályozzák a bérbeadás feltételeit és lehetőségeit. Az önkormányzat ezt rendeletben tudja meghatározni.
A magántulajdonban levő ingatlanok esetében kereskedelmi szálláshelyként történő értékesítéshez a fizető-vendéglátásról szóló rendelet hatályon kívül helyezésével már nem az engedély szükséges, hanem az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szerint a vállalkozói igazolványt kell – úgymond – csupán kiváltani.
A közgazdasági szabályozásban az adókedvezmény ösztönzi a társasági adó keretében a falusi turizmust. Tudjuk jól, hogy ennek mértéke elfogadható akkor, ha csak 10 ágynál kevesebbről van szó, és az évi bevétel 300 000 Ft-nál kevesebb.
Szakmai kritériumokat bírált elsősorban, miszerint továbbra is érvényben van a 18/1979. BkM rendelet, amely meghatározza a szálláshelyek osztályba sorolási feltételeit. Ez a feltételrendszer valóban nem jellemzően a 15 évvel későbbi állapotoknak felel meg. A nemzetközi szintű követelményrendszert is már a 2029/1993. Korm. rendelet alapján korszerűsítjük, várhatóan ez évben – áprilisban, májusban – az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a rendelettervezetet a Kormány elé terjeszti.
Tehát minisztériumunk érzi a felelősségét ebben a kérdéskörben, és a rendezési feladat megindításának, elvégzésének a szükségességét.
Azt állította, hogy a helyi önkormányzatoknak nincs módjuk érdemi ellenőrzésre. Semmilyen tiltás nincs, tehát a helyi önkormányzat akkor, amikor helyi adókat kezel, amikor egy település képéért felel, amikor egy helyi idegenforgalmi érték hasznosításából tud intézkedéseket foganatosítani és következtetni, akkor természetes, hogy nem elegendő megállni az engedély kiadásánál, hanem érdemben kell utólag ellenőrizni mindazokat, amiket ön is említett: az áralkalmazást, azt, hogy megvan-e a megfelelő szakképzettsége a fizető-vendéglátást biztosítónak, azt, hogy milyen jellegű tájékoztatást ad a fizető-vendéglátás objektumáról; hiszen tudjuk jól, hogy országos jellegű füzetek, kiadványok léteznek, azonban a kellő informáltságot általában helyben, az adott településen lehet keresni, hiányolni.
A regisztrációra – úgy hiszem – a kamarai törvény keretében megvan a szervezeti forma, és a szakmai szövetségek feladata, hogy ezt meg is valósítsák.
A fizető-vendéglátás keretében – ahogy ezt jeleztem – a fekete-szobakiadást fokozott ellenőrzéssel viszszaszorítva, a színvonalat a követelményrendszer gyakorlati megvalósításával lehet elérni és érdemként hasznosítani.
A kereskedelmi szálláshelyek értékesítésében, a turisták tájékoztatásában az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium intézete, az Országos Idegenforgalmi Hivatal kiadványokat biztosít az ország néhány régiójáról. Ezek elsősorban a korábban is frekventált helyek. Eddig 22 turistainformációs iroda létesült az országban, amely pénzügyi támogatást is kap az idegenforgalmi alapból és a foglalkoztatáspolitikai alapból.
Az elmondottak alapján úgy érezzük, hogy a fizető-vendéglátás központi feladataival van aki foglalkozik, ennek színvonalát igyekszünk emelni, országos tájékoztatást, információt adni. Szabadáras kategóriában különösebben sokat, sokkal többet elvárni nem lehet, mint a szabadáras tevékenységek, szolgáltatások más területén.
Való igaz, az expo keretében egy kulturált, európai nívójú, versenyhelyzetű fizető-vendéglátásra van szükség.
(15.20)
