KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államtitkár úr, Bakó Lajos és Kováts képviselő úr már nagyon jól ecsetelte a tőzsde fontosságát, úgyhogy ezzel én most nem is foglalkoznék, ezzel teljesen egyetértek. Ha nem tudtam volna, akkor abból rájöttem volna, hogy ez egy nagyon fontos dolog, hogy még a chicagói árutőzsde elnöke is írt egy levelet nekem: úgy gondolta, igen fontos lépés lesz a magyar pénzügyi élet fejlesztésében, hogyha ezt a törvényt a Parlament elfogadja. Ezért én most nem a tőzsde jelentőségével, történelmi szerepével szeretnék foglalkozni, hanem ezzel a törvénnyel.
Ezzel a törvénnyel kapcsolatban pedig először szeretném megjegyezni, hogy egyetértek Tardos Mártonnak azzal a mondatával, amikor azt mondta, hogy jobb lett volna, hogyha egy közös tőzsdei kerettörvény kerül most megtárgyalásra, és az előkészületekben egy ilyen törvény szerepelt. Sajnálom, hogy ezt nem sikerült teljes egészében összeállítani, és elismerem, hogy ha már a közös tőzsdei törvény nem készült el, akkor még mindig jobb megoldás volt, hogy az árutőzsdére most hozzunk egy szabályozást, és a későbbi időpontban próbáljuk egyensúlyba hozni a két törvényt.
Mi három szempontból vizsgáltuk ezt a törvényt.
Az első szempont az volt, hogy létrehoz-e egy működőképes árutőzsdét, és mi úgy gondoljuk, hogy ennek a törvénynek az alapján a tőzsde működni tud.
Ez a törvény jól ötvözi magában a korábbi magyar tapasztalatokat, a nemzetközi tapasztalatokat, és tulajdonképpen már többször szó volt arról, hogy itt egy működő tőzsdéről van szó, ahol az első, a gyerekbetegségekből eredően jelentkező hibákat már a törvény készítése során figyelembe lehetett venni. Tehát ebből a szempontból nem jelent gondot számunkra a törvény elfogadása.
A másik szempont, amit vizsgáltunk, az volt, hogy az árutőzsde és az értéktőzsde szabályozásában legalább azok az elemek azokra a termékekre vonatkozóan, amelyek mind a két tőzsdén előfordulnak, nagyjából azonosak legyenek. Ez a beterjesztéskor még nem volt teljesen így, de menet közben az érdekelt felek hosszas egyeztetés után valóban kialakítottak egy olyan megoldást, amely most már számunkra is azt mutatja, hogy tulajdonképpen azoknál az átfedő területeknél, amelyekkel mind a két tőzsde foglalkozik – például a devizaműveletek –, ott nagyjából a szabályozás is megfelelt egymásnak, és így a verseny tulajdonképpen tiszta és szabad lesz a két tőzsdetípus között.
A harmadik szempont, amit vizsgáltunk, az pedig az volt, hogy az értékpapír- és tőzsdefelügyelet hatásköre lehetővé teszi-e számára azt, hogy kellőképpen betartassa a törvényességet, és bizonyos védelmet adjon a megbízók számára is. Itt van egy kis, halvány gondunk ezzel a törvénnyel.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, a magyar pénzügyi törvénykezés azt a megoldást választotta, hogy a különböző felügyeleteknek az első törvénykezési szakaszban elég gyenge jogosítványokat adott, és amikor kitörtek a nagyobb botrányok a bankoknál vagy akár az értékpapírpiacon most legutóbb, akkor később kellett keményíteni egy kicsit ezeket a hatósági jogköröket.
Én azt hiszem, a nemzetközi gyakorlat inkább azt mutatja, hogy először kapnak nagyobb jogköröket ezek a felügyeletek, és ahogy az adott pénzügyi rendszer beindul, úgy megnyirbálják a hatóságoknak, az állami szerveknek a jogait, mert attól kezdve életbe lép az, amit én is nagyon fontosnak tartok, és Tardos Márton utalt már rá és Kováts képviselőtársam is: magának az üzletnek, maguknak az üzletben részt vevő üzletembereknek legalapvetőbb érdeke az, hogy abszolút bizalom övezze azt a pénzügyi szervezetet, amiben ők részt vesznek. Tehát mi úgy gondoltuk, hogy egy-két helyen esetleg lehetett volna keményebbre venni a tőzsdefelügyelet hatáskörét, de ezek a hiányosságok nem olyan mérvűek, hogy ne tudna működni a rendszer, ezért a szocialista frakció nevében mi is támogatjuk az elfogadását. (Taps.)
