URBÁN LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
URBÁN LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
URBÁN LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tiszelt Képviselőtársaim! Az árutőzsde nyilván hasznos és fontos, ebben nincs vita közöttünk. És hogy a határidős ügyletek mennyire fontosak, az éppen annak kapcsán is kiderülhet most, hogy Szalay Gábor képviselőtársunk a villamosenergia-törvényről szóló vitában a hozzászólásában is azt említette: a villamos energia mint termék tőzsdei cikk, és ily módon annak az ára napról napra változik. Hát éppen a határidős ügyletek azok, amelyek garantálhatják egy fejlett tőzsdén, hogy hosszabb időre előre is lehessen stabilizálni az árakat ilyen előre kötött üzletekkel.
Itt a hazai árutőzsde ezen a területen még nem tart, de éppen az energiaszekció felállítása érdekében – amely elsősorban az olajügyletek beindítását célozza –, ez az, ami miatt az én információim szerint végül is szükségessé vált, annak ellenére, hogy nem sikerült egységes szabályba foglalni az értéktőzsde és az árutőzsde működését, mégis célszerűnek látszott minél hamarabb elfogadni erre egy jogi szabályozást.
Ez a kompromisszum megszületett, és ahogy Katona Béla is említette, a kompromisszumnak az volt a következménye, hogy az árutőzsdére vonatkozó szabályozás egy része az értéktőzsdére vonatkozó szabályok módosítását is eredményezte, tehát itt most a módosító javaslatok eredményeképpen a kompromisszum során lehetőség lesz arra, hogy az értéktőzsde is korlátozhassa tagjainak a létszámát, ott is szabályozva legyen a devizaügylet. Ezek olyan elfogadható kompromisszumot jelentenek, amelyekkel a FIDESZ is egyet tud érteni.
Egyetlen terület van ezen törvényhez kapcsolódóan, amellyel kapcsolatban bennünk bizonytalanság maradt, és a kialakult szabályozás számunkra nem teljesen megnyugtató. Ez pedig az elszámolóházaknak az ügye. Paradox módon, illetve az előterjesztés szeszélye folytán egy része, a tőzsdei elszámolóház eb-ben a törvényben van szabályozva, azonban a központi elszámolóházakra vonatkozó és általában az elszámolóházakra vonatkozó szabályozás majd az ez után sorra kerülő, az Ex-Im Bank és az Exportgaran-cia Részvénytársaságról szóló törvény mögé lett betéve, mert akkor még úgy nézett ki, hogy az a törvényjavaslat talán hamarabb elfogadásra kerül. Abból a gondolatból kiindulva, hogy azért szükséges az árutőzsdének a szabályozását minél hamarabb megejteni, mert Budapestnek a térség pénzügyi központjává kellene válnia, és ehhez hozzátartozik az is, hogy az árutőzsdei ügyeletek a térségben fontos szerepet játszanak. A mi megítélésünk szerint nem biztos, hogy az szolgálja jól a célt, hogyha mindjárt általában szabályozunk elszámolóházakat, illetve külön tőzsdei elszámolóházat intézményesítünk, ahogyan ez a törvényjavaslat teszi.
(12.20)
És közben tudjuk azt, hogy fejlett országokban – a mienknél nagyobb gazdaságú országokban is – vagy egyetlen elszámolóház működik, vagy pedig ha több, akkor törekvések vannak arra, hogy ezt egységesítsük. Igaz, hogy az Amerikai Egyesült Államokban több működik, de nem biztos, hogy Magyarország mérete, gazdasága és a tőzsdei tapasztalat ezt indokolná.
Hogyha arról van szó, hogy a térség pénzügyi központja akarunk lenni, és ezért megbízható elszámolási rendszert kell kialakítani, akkor nem biztos, hogy az a célszerű, hogyha a tőzsdék maguk hoznak létre elszámolóházakat, és aztán külön intézményesítünk elszámolóházakat, hanem kezdetben talán igaz az az elv, amit az előbb Katona Béla is mondott: egy fejlődő piac szabályozásánál előbb talán azt kellene kontrollálni – vagy azt kellene biztosítani; valóban, Becker Pál is említette, hogy ez egy bizalmi intézmény, és nagy fontosságúak a garanciális szabályok, nagy fontosságú a felügyelet. Talán egyetlen elszámolóház is biztosítani tudta volna kezdetben, és bejegyzés alatt áll – vagy elő van terjesztve – a Központi Elszámolóház és Értéktár Részvénytársaság megalapítása, amelyben a két tőzsde és a Nemzeti Bank közös tulajdonosok.
A mi megítélésünk szerint talán célszerűbb lett volna – éppen a tőzsde iránti bizalom, éppen az elszámolóháznak a garanciális szerepe érdekében –, hogyha itt most nem néhány hevenyészett bekezdéssel – mint itt a törvény 24. §-a teszi – egy külön tőzsdei elszámolóház intézményt is intézményesítünk, amellyel kapcsolatban sem annak a tőkeellátottságára, sem egyéb garanciális szabályaira vonatkozóan nincsen elég feltétel szabva. Ha a különféle tőzsdék elvileg létrejöhetnek, és azok külön elszámolóházakat hoznak létre, akkor azt, gondolom, nem biztos, hogy ez az, ami elősegíti azt, hogy Magyarország a térség megbízható pénzügyi központja legyen; és ennek van egy olyan következménye is, amely szintén az Ex-Im Bankról és az Exportgarancia Rt.-ről szóló törvény mögött lévő elszámolóház-szabályozáshoz kapcsolódik. Hogyha az értékpapírügyletekben is arra törekszünk, hogy ne kelljen feltétlenül drága költséggel minden részvényt kinyomtatni, ezt a célt is jobban szolgálhatná, hogyha egységes, egyetlen elszámolóházzal indulnánk kezdetben, és ennek a tapasztalatai alapján szűrnénk le, hogy valóban szükség van-e ezen túl további elszámolóházak intézményesítésére.
Azonban, tekintettel a bevezetőben elmondott szempontokra, arra, hogy valóban, a jogi szabályozás mégis – akármilyen is, ha van – előrelépés a jelenlegi helyzethez képest, és elfogadva azt, hogy ez a kompromisszum született, ez jobb a semminél, fenntartva azt, hogy lehet, hogy célszerű utána meggondolni mind a tőzsdék egységes szabályozását, mind pedig az elszámolóházak egységesítését a későbbiek folyamán, de a FIDESZ-frakciónak sincs ellenvetése az ellen, hogy ezt a törvényt a módosító indítványokkal együtt elfogadjuk – tehát ilyen módon számunkra is kiindulásként elfogadható. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)
