SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hivatkozott törvényi helyeket most nem ismertetem én is, hiszen elhangzott a kérdésben. Valóban, Magyarország már 1991-ben kihirdette a vonatkozó egyezményt.
Az a kormányszerv, amely a gyermekek jogainak kérdéseivel foglalkozna, ebben a tekintetben a jelentés elkészítése a feladata, az a Külügyminisztérium. Általában a Külügyminisztérium gondozza a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos tevékenységeket.
A Külügyminisztérium felhívta az érintett kormányzati szerveket, hogy az 1991. október 15-i ülésszakon elfogadott irányelvek alapján készítsék el az illetékességi körükbe tartozó részjelentéseket. Az a szerv, amely ezt valójában összefogja a Külügyminisztérium számára, a Miniszterelnöki Hivatal deregulációs és kodifikációs bizottsága, és bekapcsolódott ebbe a munkába a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar egyesülete is.
Mint említettem, a Kormány más konkrét témafelelőst nem nevezett meg, a határidőt – a ratifikálás figyelembevételével – az ENSZ titkársága szabta meg. Ennek meg nem tartása azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország megsértette volna az egyezményt.
Tudni kell, hogy 1969-ben a bécsi egyezmény világosan kimondta, hogy nemzetközi szerződések esetén a határidő meg nem tartása nem tekinthető a végrehajtás elmulasztásának, már csak azért sem, mert ezen határidők a helyi viszonyok ismerete nélkül születnek meg, adott esetben fizikailag is teljesíthetetlen követelményeket állítva.
A jelentés leadásának késedelmes teljesítése magyar viszonylatban alapvetően arra vezethető vissza, hogy az 1. pontban említett ENSZ-irányelvek olyan statisztikai adatszolgáltatást követelnek meg több kérdésben, melyre jelenleg Magyarország nincs felkészülve. Így többek között az egyezmény néhány cikkelyében etnikai bontásban kérik például a hajléktalan és a menekült gyermekek adatait, de az erőszak és elhanyagolás állapotában levő gyermekek számának dokumentálása során is ilyen bontást kívánnak meg.
Az elkészülő kormányjelentést az eddig kialakult gyakorlat szerint a nem kormányzati szervek általában nem kapják meg véleményezésre, de azért felhívom a figyelmet, hogy például a deregulációs és kodifikációs bizottság meglehetősen széles körű összetételű, és nem tekinthető egyetlen kormányzati irányvonalnak.
A gyakorlat ugyancsak az, hogy az Országgyűlés illetékes bizottságai kapnak tájékoztatást, és igény szerint a jelentés az érdeklődők rendelkezésére áll.
Az UNICEF magyar nemzeti bizottsága 1990-ben három, 1993-ban két alkalommal rendezett szimpóziumot, melyben a jelen levő szakembereket tájékoztatta a gyermeki jogok magyarországi érvényesülésének feltételeiről és a további érvényesülés érdekében tett javaslatokról. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat e témában dokumentumfilmet készített. A Gyermekjogi Műhely év végére tervezi Jogvédelmi és érdekérvényesítési ismeretek címmel oktatási segédanyag kiadását pedagógusoknak, középiskolai tanulóknak, pedagógusképzésben részt vevő egyetemi és főiskolai hallgatóknak.
Úgy ítélem meg, hogy figyelemmel arra az említett nemzetközi jogi helyzetre, amely a határidőkre vonatkozik, figyelemmel a fenti objektív körülményekre, valamint a hazai jogalkotási munka tempójára, a magyar Kormány az ENSZ-egyezményben foglaltak teljesítése során a többi európai országtól nem eltérő ütemben halad előre a jelentés beterjesztése érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
