SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP) Csak a frakció – igen, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem volt szándékomban ehhez a vitához hozzászólni, azért nem, mert ez a módosítás is csak egy toldozás-foldozás. Igaz, hogy egy picikét közelít a cél felé, de valóságos, jó megoldásokat nem hoz. De a vitában olyanok hangzottak el, amik arra kényszerítenek, hogy azokra néhány szóval én is reflektáljak.
Kis Zoltán képviselőtársam már elmondta – de én megismétlem –, én azt hiszem, ebben az Országgyűlésben majdnem mindenki hitet tett a magántulajdon mellett; több-kevesebb eltéréssel. Egyetlenegy kulcskérdésben viszont nem volt egyforma az álláspont; ez a kulcskérdés pedig, hogy kié, illetve kiké legyen a magyar nemzet vagyona. És az egész rendszerváltoztatásnak ez az egyetlenegy kérdése van; a többi már mind második vonalbeli, erre épülhet azután rá minden más. Sajnos, meg kell mondani, hogy ezt az alapvető problémát ebben a négy évben ez az Országgyűlés nem oldotta meg megnyugtató módon. Nem oldotta meg, és ezért igenis ez a kormányzat a felelős; mert például a földtulajdon-rendezés kétéves törvénysértő késésben van.
Ugyanúgy késésben van a szövetkezeti vagyon rendezésének a problémája. Feltétlenül le lehet vonni azt a következtetést, hogy helyes volt az a Kisgazda-álláspont, miszerint a szövetkezeti vagyonból mindazok részesedjenek, akik részt vettek a vagyon létrehozásában. És én úgy gondolom, hogy ez az elv a szövetkezeti vagyon felosztásánál érvényesült. Azonban sem a szövetkezeti törvény, sem az azóta létrehozott módosítások nem hoztak megnyugtató technikai megoldásokat. És itt vetődik fel az a kérdés, hogy "ki veri szét a szövetkezeteket" vagy a termelőszövetkezeteket; vagy akarja-e ezeket valaki szétverni? Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a Kisgazda-politikának egyetlenegy ágazata, a Független Kisgazdapárttól az Egyesült Kisgazdapártig sem akarja szétverni a termelőszövetkezeteket. Mi egyetlenegyet akarunk: lehetővé tenni az embereknek a szabad döntést!
Ez pedig egy alapkérdése a demokráciának és a demokratikus átalakulásnak. Azt látom, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek megértek a bukásra, azok most szétesnek mindenféle szétverés nélkül; az első gazdasági nehézség eredményeként szétesnek. És rendkívül hibás dolog volna bármiféle törvénnyel, erőszakkal vagy egy túlzott állami szerepvállalással ezeket a gazdasági egységeket összetartani. Nem volna hibás viszont – és feltétlenül szükséges volna – az új gazdálkodási formák kialakulásához egy jelentősebb állami szerepvállalás annál, mint ami jelenleg van. Enélkül nem alakul ki az új mezőgazdaság. Igenis igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ezt az állami szerepvállalást elsősorban úgy lehet és kell biztosítani, hogy biztosítani kell a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét, másodsorban sokkal jelentősebben kell segíteni és támogatni a szövetkezetek olyanfajta átalakulását, hogy az ne csak formai átalakulás legyen, hanem tartalmi átalakulás. Ehhez pedig nagyobb lehetőségeket, anyagi lehetőségeket kell biztosítani mindazoknak, akik valóságos, tartalmilag is új társulásokat, elsősorban szövetkezeteket kívánnak létrehozni.
(11.10)
Egyetlenegy gondolatot engedjenek még meg. A magam részéről messzemenően támogatom továbbra is az egy tag–egy szavazat elvét, hiszen az egész szövetkezeti gondolatnak ez az egyik alappillére. Hiszen a szövetkezés nem gazdasági társaság, a szövetkezés elsősorban egymás támogatására, egymás segítésére jött létre, ahol az erősebb segíti a gyengébbet, a gyengébb pedig nélkülözhetetlen ebben a láncszemben az erősebb számára is, hiszen azt a pici kis láncszemet, ami szükséges ahhoz, hogy az érdekeiket közösen jobban tudják érvényesíteni, azt a kisebb is nélkülözhetetlenül adja.
Biztos vagyok abban, hogy a következő Országgyűlésnek is lesz még problémája a szövetkezetekkel és a szövetkezéssel. Adja isten, hogy a jelenleginél jobban meg tudják oldani ezt a problémát. Én azonban már most kérem, hogy mindjárt az elején fogjanak hozzá, hogy ne a végén kelljen olyan dolgokon vitatkozni, amit nekünk ezelőtt három évvel el kellett volna dönteni. Úgy érzem, hogy ebben a Kisgazda-politika nem felelős. Mi mindent megtettünk azért, hogy ezek a törvények már a parlamenti ciklus elején az Országgyűlés elé kerüljenek, és megnyugtató módon kerüljenek rendezésre.
Szeretném még egyszer elmondani, amit már sokszor elmondtam, hogy a Kisgazda-agrárpolitika és -agrárprogram messze nem az volt, amit a koalíciós partnerek közül is sokan szeretnének most a Kisgazdapárt nyakába varrni. Mi mindig mondtuk és most is mondjuk, hogy a gyors tulajdonrendezés után a mezőgazdaság átalakítása egy szakszerű, pragmatikus folyamat eredménye lehet, amit igenis csak tervezetten és tervszerűen lehet végrehajtani. Sajnos, ennek az Országgyűlésnek a törvényei ezt nem biztosítják minden tekintetben – különösen nem biztosítja a földtulajdon-rendezés törvénye. Ebből az alaphibából következnek azután a többiek. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
