DEME ZOLTÁN (MIÉP)
DEME ZOLTÁN (MIÉP)
DEME ZOLTÁN (MIÉP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság Kormányának 12537-es számú törvényjavaslata a gázszolgáltatásról szellemében a meghaladott tervutasításos időszak szellemét idézi fel, ezáltal még a gázszolgáltatás biztonsága is veszélybe kerülhet. Lelkész létemre ezért kívánok szólni önökhöz ebben a kérdésben.
Most kellene megfogalmazni azokat a jogszabályokat, elveket, létrehozni azokat a hatóságokat, amelyek az energiaszolgáltatás területén biztosítanák a gázszolgáltatás biztonságát. Ezért nyújtottam be Réti Miklós képviselőtársaimmal – ugyancsak a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőjével – együtt több tucat módosító indítványt.
A gázszolgáltatás biztonsága adódik a jogszabályi keretekből és a műszaki tartalomból. A jogszabályi kereteknek kell biztosítani a törvényesség betartását, a műszaki tartalom pedig biztosítja a szolgáltatás műszaki, technikai, anyagi biztosítását. A jogszabályi kereteknek és a műszaki tartalomnak egymással olyan összhangban kell lennie, ami biztosítja, hogy a fogalmakat, a feladatokat, a felelősséget csak azonos módon lehessen értelmezni.
A hatósági feladatokat oly módon kell megfogalmazni, hogy azt a következetesség, a függetlenség, a törvényesség jellemezze. Amennyiben ezeknek a követelményeknek személyi vagy szemléleti okokból nem tudnak eleget tenni, úgy felelősségük megállapítása törvényileg hangsúlyozottan biztosított legyen.
Miből áll a gázszolgáltatás biztonsága? Az építés megfelelő minőségéből, ennek a független ellenőrzéséből, a szolgáltatás megfelelő biztonságából és a szolgálatás jellegéből, ennek szintén független ellenőrzéséből állna. Feladata lenne továbbá, hogy biztosítsa a versenysemlegességet, a vállalkozók azonos elbírálását, meghatározva az eljáró hatóságok feladatát, jogkörét, formáját, ügyintézésük határidejét.
Olyan – minisztériumtól független – felügyeleti rendszert kell létrehozni, amely felügyelné a fentiek betartását, és a hatósági eljárásban mulasztókkal, részrehajlókkal szemben felelősségrevonást, szankciókat tudna alkalmazni. Biztosítania kellene továbbá, hogy ezen a területen a jogszabályok érvényesülni tudjanak, ugyanakkor kötelezné az illetékes hatóságokat arra, hogy törvényben meghatározott idő alatt az ügyekben érdemi döntést, határozatot hozzon. Ezek a jogszabályok és szervezetek jelenleg hiányoznak. Így ezen a területen a helyzetre a teljes anarchia, a káosz jellemző.
Mi jellemzi most a gázszolgáltatást? Az állami rt.-k, vállalatok teljes monopolhelyzete. Mit eredményezett ez? Egyoldalú gázfüggést. Elavult vezetékhálózatot. Merev piacpolitikát. Elavult szolgáltatói struktúrákat. Kontraszelektált, MSZMP-s múltú, változatlan vezetői garnitúrát. Mit szeretne ez a garnitúra? Valóban új, a rendszerváltozást tükröző gáztörvényt? Nem. A jelenlegi helyzet az állampárti gazdasági viszonyokat konzerválja, aminek a régi management, amely még hatalmát és pozícióit az MSZMP-ben nyújtott alakításaival érdemelte ki, a jelenlegi állami monpolhelyzetet élvező gázszolgáltató részvénytársaságok, Mol Rt., hatóságok vezető garnitúrája a fő haszonélvezője, állami energia- és energiabiztonsági felügyelet, Magyar Bányászati Hivatal, bányakapitányságok, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium energiaellátási főosztálya, amely személyek nem az ország érdekeit, nem a lakosságét, nem a gazdaságét, nem a szolgáltatás biztonságát tartják szemük előtt, hanem elvtelenül saját és klikkjük érdekeit.
Fentiek miatt kétségesnek tartom, hogy ezek az összefonódott monopolszervezetek az új gáztörvény életbelépésével eddigi elvtelen tevékenységüket feladnák, és szinte lényegi módosítás nélkül, máról holnapra múltjukat le tudnák vetkőzni. Ez annál is inkább nem várható, mivel a törvény jelenlegi tervezete teljes mértékben az ő álláspontjukat tükrözi. Az a pozíció, amit eddigi monopolhelyzetük biztosított, eredményezte azt a helyzetet, amelyben jelen pillanatban az ország energiaszektora van. Ezt a helyzetet nyugodtan jellemezhetjük balkáni helyzettel. Ennek alátámasztására néhány példát szeretnék előhozni.
A gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtásáról rendelkező 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet alapján az állami gázszolgáltató vállalatok végezték a gázszolgáltatást, mely vállalatok átalakultak időközben állami tulajdonú részvénytársaságokká, a gázszolgáltató vállalatok egyes részeit leválasztva, külföldi tőkét bevonva a pb-gázszolgáltatás terén megalakult a Prímagáz Rt. Fentieken kívül még egy-két, részben állami, részben magántulajdoni hányaddal alakult pb-gázszolgáltató kezdte meg működését.
Néhány, a szakmában igencsak járatos magántulajdonú társaság – amelyek úgy érezték, jogállamban élnek, ami nem tilos, azt szabad – megpróbálta a törvényadta lehetőséget a gázszolgáltatás végzésére megvalósítani. Ekkor derült ki azután, hogy azok a hatóságok, amelyek a szakmát felügyelik, továbbá az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium energiaellátási főosztálya korántsem funkcionál úgy, ahogy kellene. Működésüket a következetlenség és a törvényesség be nem tartása jellemzi.
(A jegyzői székben Tóth Sándort Juhász Péter váltja fel.)
(18.50)
A gázszolgáltató vállalatok átalakulásuk után huzamos ideig cégbejegyzés nélkül működtek, jogi helyzetük teljesen tisztázatlan volt. Új gázszolgáltató társaságok jelentek meg, amelyek jelenleg is úgy működnek és szolgáltatnak, hogy szolgáltatói engedélyük – melyet a gáztörvény szerint a mindenkori IKM-miniszter jogosult kiadni – nincs. Szolgáltatói tevékenységüket az IKM energiaellátási főosztálya törvénysértő módon megtűri. Az, hogy ez a szerv holmi levélbeni tájékoztatók alapján gázszolgáltatást engedélyez vagy sem, törvénysértő, mivel a gázszolgáltatás engedélyezését határozathozatal formájában kellett volna megtenni. Az, hogy az IKM nem hoz határozatot, és egyik gazdasági társaság működését levélben engedi, a másikét pedig elutasítja, sérti az Alkotmányt, mivel az államnak a vállalkozók részére versenysemleges terepet kellene biztosítani.
Törvénytelen az IKM azon módszere is, hogy az egyik, állami tulajdoni hányaddal bíró társaságnak egy papírfecnivel szabad utat biztosít, míg a másik, magántulajdonú társaságtól előbb kéri a teljes felépítettséget, és utána akarja az alkalmasságát elbírálni. Ez olyan, mint ha valakivel a tervezett házát az illetékes hatóság előbb felépíttetné, majd ez után döntene arról, jó volt-e a terv vagy sem. Példa erre a Gotthárd Gáz Kft. esete.
Érdekes kérdés annak feszegetése, hogy használhatott fel az IKM energiaellátási főosztályának segítségével öt település gázbekapcsolási engedélykérelméhez az ÉGÁZ egy jogosulatlanul megszerzett, másnak szóló levelet, amelyet a főosztályvezető – az érintettek tiltakozása ellenére – jogorvoslat helyett szentesített, így egy tisztességtelen vállalkozói magatartáshoz adott elvtelen segítséget.
Az is minősíti a nevezett főosztályt, hogy az egyik magántársasággal folytatott levelezésüket – azok engedélye és tudta nélkül – kiszolgáltatták a területen működő Gázszolgáltatók Egyesületének – kartelljének –, amely a magántársasággal szemben összehangolt tevékenységet folytatott az országban.
Az sem vall éppen az energiaellátási főosztály dicséretére, hogy az épp illetékes minisztert a szentgotthárdi gázszolgáltatás helyzetéről több esetben tudatosan félrevezették.
Azt, hogy jogalkotói és hatósági feladataiknak jelen formában elfogulatlanul, versenysemlegesen nem tudnak eleget tenni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gázbekapcsolási engedélyt kapott településekre a minisztérium tanácsadója – ugyanakkor a Gázszolgáltatók Egyesületének fizetett alkalmazottja – megy ki, ahol az állami gázszolgáltatók vagy azokkal összefonódott magántársaságok mellett agitál.
A fenti főosztály alkalmazottai esetében kívánatos lenne a munkaköri összeférhetetlenség vizsgálata, továbbá annak elemzése, hogy miért vitatható bizonyos engedélyek és támogatások a települések részére történő odaítélésének objektivitása.
Az országban több településen megindult a vezetékes pb-gázszolgáltatás úgy, hogy annak még a technológiája sincs megnyugtató módon megoldva az adott településeken, ahol tartályokban több száz köbméter folyékony pb van tárolva. Ez a szolgáltató tevékenységét szintén csak az IKM levelére indította meg, határozattal nem rendelkezik.
A pb gázelosztó hálózaton a gázszivárgások kimutatásának és elhárításának a technológiája nincs megoldva, azt sem az OBF-fel, sem ennek jogutódjával, az MBH-val – Magyar Bányászati Hivatal – nem vizsgáltatták meg. Ugyanakkor a gázszolgáltatói igénynyel fellépő magántársaságok annak ellenére nem szolgáltathatnak, hogy az IKM minden lehetséges és irreális feltételét teljesítették, technikailag és szakmailag az állami gázszolgáltatókat meghaladó színvonalat képviselnek.
Mindebből következik, hogy az IKM illetékeseinek célja nem a lehetséges műszaki biztonság elérése, hanem az energiaszektor érinthetetlenségének biztosítása.
Az állami gázszolgáltató vállalatok működésének ellenőrzése két, az IKM-hez tartozó hatóság feladata lenne. Ezek: a Magyar Bányászati Hivatal – korábban OBF – és ennek területi egységei, a bányakapitányságok – korábban KBF-ek –, valamint az Állami Energia- és Energiabiztonsági Felügyelet.
Ezeknek a hatóságoknak a működése jelenlegi formájukban nem alkalmas a gázszolgáltatás biztonságának szavatolására. Néhány példa ezeknek a hatóságoknak a működésére.
Az MBH, illetve a bányakapitányságok jogosultak a gázszolgáltatás területén ellenőrizni a tervezést, a kivitelezést, a szolgáltató szakmai, műszaki, technikai felkészültségét. Ez az ellenőrzés azonban következetlen, esetleges, és mód van szubjektív tényezők érvényre jutására. A kivitelezésben a gázvezeték építésekor a bányakapitányság vagy kimegy az adott vezetékeket ellenőrizni, vagy nem – a szigor mértékét az ismertség foka befolyásolhatja.
Mivel a gázelosztó vezetékek kivitelezésekor a gázszolgáltató is hatósági jogkört gyakorol, nyilvánvaló, hogy a gázszolgáltató saját építkezésein a biztonsági követelmények érvényesülése csak a szolgáltató tisztességén múlik, ami vagy van, vagy nincs. Azt, hogy ez reális veszély, fényképfelvételek dokumentálják.
Valószínű, hogy a saját területükön tisztelt képviselőtársaim is találtak rá precedenst, hogy a nemrég készült gázvezeték máris rekonstrukcióra került. Arra is, hogy a gázszolgáltatók, állami pénzeket elherdálva, egyes kulcspozícióban lévő településeket piacszerzés céljából kiemelten kezelnek a többi település lakosainak a rovására oly módon, hogy a gázhálózat fejlesztési költségeinek akár 90%-át is magukra vállalják, annak ellenére, hogy a beruházást gazdaságossági számítások nem indokolják; máshol – a települések zömén – még a saját célú fejlesztést is a lakossággal fizettetik meg.
Van olyan állami gázszolgáltató is, amely több százmillió forint veszteséget vállalt fel arra, hogy magántulajdonú vetélytársát ellehetetlenítse.
Az MBH és a bányakapitányságok működése jelen viszonyok között lehetőséget ad a piaci verseny egyoldalú befolyásolására. Példa erre az MBH és a Veszprémi Bányakapitányság mint alperes elleni per a Veszprém Megyei Bíróságon.
Az sem dicséri az MBH tevékenységét, hogy hagyta az ÉGÁZ-t Szentgotthárdon engedély nélkül építkezni a város tiltakozása ellenére, majd az így megépített vezetéken a gáztörvényt és az önkormányzati törvényt, a gázszolgáltatás legelemibb biztonsági előírásait megsértve gázt szolgáltatni.
Ez a törvénytelen gázszolgáltatás cseppet sem zavarta a másik hatóságot, az Energia Felügyeletet sem.
A gázszolgáltatók engedélyezése során az Energia Felügyelet sem azonos mércével méri a magántulajdonú, illetve az állami tulajdonú társaságokat, és így több ízben felmerült hatáskörének túllépése.
A törvénytervezet előkészítésében, a koncepciók megfogalmazásában az IKM illetékes munkatársai, bányaipari, energiaipari hatóságok és a korábbi állampárt által monopolhelyzetbe hozott és azt jelenleg is élvező, részvénytársaságokká avanzsált állami gázszolgáltató vállalatok kaptak meghatározó szerepet.
Ha ezt a túlduzzasztott kövületet vizsgálni vagy átalakítani, javítani szeretné bárki, a lobby egy tömbben hördül fel, és rögtön – az energiaszolgáltatás rendkívüli szakmai igényességére és veszélyességére hivatkozva – lármásan riogatják a szakmailag nem hozzáértőt, a sajtót és a közvéleményt.
(19.00)
Azok csinálják mindezt, akik pozíciójukat a régi rendszerben politikai elhivatottságukkal és feltétlen hűségükkel érdemelték ki. Mivel mindez a pártállamban is kulcsfontosságú terület volt, most ezt látják veszélyben. S pont azok a vezetők, akik nem szakmai rátermettség alapján lettek magas beosztásokba emelve, pont ők azok, akik semmibe veszik a szakmai igényességet, a felelősséget és a veszélyességet.
Érdemes lenne megvizsgálni, mekkora vízfejet cipel magán az energiaszektor. S mennyiben befolyásolja mindez az energiaárakat, amelyeket a lakossággal fizettetnek meg, és ezt egy-egy áremelés előtt a nyilvánossággal is közölnek. Csak példaként jegyzem meg, hogy 1991-ben a DÉGÁZ-nak 25 millió m3 gázvesztesége volt, ugyanakkor körülbelül 800 millió forint nyereséget produkált ebből. Jó volna nyilvánosság elé tárni, hogy kik alkotják a gázszolgáltató rt.-k igazgatótanácsát. Azt is jó lenne eldönteni például, hogy az IKM tanácsadói képviselik-e az rt.-kben az állami érdekeket vagy a minisztériumban az rt.-k érdekében ügyködnek, netalán a magántársaságok gázszolgáltatásban való megjelenése ellen.
Megosztották velem szakemberek azt a szakmai titkot is, hogy a nagyobb gázfogyasztók novemberi–decemberi gázfogyasztásának előre számlázása, majd januári jóváírása sok-sok vezető kiemelkedő premizálását tette lehetővé. Megkárosítva mindezzel 100 millió Ft-os nagyságrenddel az államkasszát.
Az új gáztörvény-tervezetet a régi struktúra alkotta, és ha nem változtatunk rajta, ezt szeretné végrehajtani. Az új gáztörvény megalkotásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy az új törvény ki tudja-e védeni azokat az anomáliákat, amelyeket a jelenlegi monopolhelyzet szül, hogy megfelelő biztosítékokat tartalmazzon a gázszolgáltatás biztonságára és a versenysemlegességre.
Legtöbb módosító indítványomat a bizottságok, sajnos, nem támogatják. De már megszoktam, hogy igazi rendszerváltoztató gondolatok igen-igen nehezen születnek törvénnyé ebben a Házban. Így a rendszerváltás tovább és tovább húzódik.
Ma nagyon sokan egyetértettünk képviselőtársaimmal abban, hogy a nagy parlamenti vitát kiváltó rádiós munkatársak elbocsátását már jóval előbb kellett volna megtenni.
A gáztörvényhez beadott módosító indítványaim az országnak az előrehaladását hivatottak szolgálni. Módosító indítványaim elutasítása esetén nem fogok temetést rendezni, a rendszerváltás temetését, inkább most kérem képviselőtársaimat, még ha a rendszerváltás húzódni is fog tovább és tovább és, ha nem szavazzák meg módosító javaslataimat, mégis kérem önöket, hogy szavazzák meg ezeket a módosító indítványokat, hogy ebben a kérdésben is előrehaladjon az ország. Mindazoknak, akik ezt végighallgatták, köszönöm türelmüket és figyelmüket! (Gyér taps.)
