HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Én nem politizálnám át annyira ezt a témakört, mint ahogy kollégánk, Deme Zoltán, a Magyar Igazság és Élet Pártjának a képviselője tette.
Úgy gondolom, elfogadhatatlanul túlzó és ezért igazságtalan volt több megállapítása a magyar energetikával kapcsolatban. S ezt – gondolom – a részletes vita szabályait is figyelembe véve itt azért meg kell említeni. Én például nem tudom elfogadni azt a tételét, hogy Magyarországon az energetikát balkáni állapotok jellemeznék, mert visszamenőleg – nemcsak négy évre, hanem sokkal korábbra – Magyarországon az energiaszolgáltatás folyamatos volt, nagyobb zökkenők nélküli. S ha ezt tekintjük alapvető követelménynek, akkor ez már – ugye – különbözik az úgynevezett balkáni viszonyoktól.
Ha korrupcióra gondolt Deme képviselő úr, akkor azon persze lehet vitatkozni. A korrupció az életnek ezen a területén is jelen van, ha nem is olyan csekély mértékben, mint ahogyan azt a Kormány képviselői szeretnék hallani. De azt gondolom, hogy anynyira nem jellemző módon sem, mint ahogyan azt Deme képviselő úr mondta.
Ha az energetikát kellene általában mérlegre tenni, akkor azt mondhatom, hogy ha nem is rendelkezünk olyan felesleges kapacitásokkal, mint, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok a villamosenergia-kapacitások terén, de végül is Magyarország ebben a témakörben – s ez nem csupán az ipari és a mezőgazdasági termelés visszaeséséből, sőt drámai csökkenéséből következik, hanem az itt dolgozó szakemberek szakértelméből és előrelátásából is –, Magyarország tehát ebben a témakörben azért nem dolgozott rosszul az utóbbi években, lehet mondani, évtizedekben.
Ha most nem akarjuk annyira átpolitizálni ezt a témakört, de azért mégis egy kicsit – Parlament lévén – politizálunk, akkor azt kell mondanom, hogy a beérkezett és viszonylag nagy számú módosító indítvány három érdek mentén csoportosítható.
Szó volt már ezekről. Az első érdekcsoport a meglevő gázszolgáltató vállalatok érédekeit kívánná az összes többi szereplő rovására erősíteni. Ez kimutatható nagyon sok módosító indítványban.
A második érdekcsoport, amely az esetleges majdani, új gázszolgáltató vállalatok érdekeit szeretné érvényre juttatni. Természetesen a már meglevők és, mondjuk, az állam, illetve más szereplők rovására.
A harmadik pedig azon érdekeket szeretné erősíteni, ahonnan a gáz származik, tehát az országos nagynyomású hálózat tulajdonosa, a Mol tulajdonosi érdekeiről van szó, ahonnan tehát a gázszolgáltató vállalatok, a meglevők és a majdaniak is majd vásárolják a gázt.
Ezt a három érdekcsoportot tudtam kimutatni az eddigi viták során, a bizottsági viták során és a leírt módosító indítványok olvasásából is.
Ami bennünket, a szocialista képviselőcsoportot illet, mi szerettük volna a módosító indítványokkal a monopóliumok szerepét csökkenteni. Úgy gondoljuk, hogy ez szolgálja hosszú távon a fogyasztók érdekeit, ez óv meg bennünket – már amennyire megóv – a drasztikus és radikális áremelések – ha szabad úgy mondanom – apolitikus kivitelezésétől, szabad úgy mondanom, hogy ezek mértékétől, ütemezésétől és fokától is.
Az iránt egyébként nincs kétségünk, hogy Magyarországon a gáz ára növekedni fog, csak az nem mindegy, ahogy erről az általános vitában is szóltam, hogy ez kétszeresére vagy háromszorosára, vagy többszörösére növekszik és hogy mikor: jövőre vagy azután, vagy a következő öt-hat évben elnyújtva. Ezért nem mindegy az, hogy a monopóliumok szerepét mennyire tudja ez a gáztörvény korlátozni.
Amit mi tehát szerettünk volna elérni a gáztörvény vitája során, az az, ha lehet, minél kevésbé maradjanak meg, illetve teremtődjenek újjá monopóliumok. Ezért szerettük volna a tulajdonosi és az üzemeltetői funkciókat különválasztani. Mert úgy gondoljuk, nem kell rögzíteni – ahogy mondtuk a vitában –, lebetonozni a meglevő érdekeket, hanem hagyni kell az új szereplők megjelenését is, ha lehet, akkor úgy, hogy ne tudjanak valamilyen kartellba tömörülni – most egy kicsit leegyszerűsítve mondom.
Úgy gondoljuk, hogy ez a szerep, vagyis a monopóliumokat korlátozó szerep érvényes kell legyen – a mi felfogásunk szerint – a Mol-t illetően is. Vagyis mindazok, akik most birtokolják az országos nagynyomású hálózatot és a föld alatti tárolótereket, legyenek kötelesek ezt a gázszolgáltató vállalatok számára nyilvánosan birtokolni, vagyis a szabad kapacitások fogalma ne misztikus és önkényesen értelmezhető legyen, hanem legyen a szereplők számára elfogadhatóan értelmezhető.
(19.10)
Javaslataink másik csokra ennek a Kormány által előkészített törvénynek a Magyar Energiahivatallal kapcsolatos pontjait érintette. A Magyar Energiahivatalt mi elleneztük, mert az volt a véleményünk, hogy az költséges dolog lesz; mert az volt a véleményünk, hogy nem tisztázott ennek a funkciója, különös tekintettel az Energia Felügyelettel és más, mai állami szervezetekkel való kapcsolatban. Az volt a véleményünk, hogy fogyasztói érdekvédelmi szerepet elvárni a mai viszonyok között enyhén szólva furcsa egy magyar energiahivataltól.
Erről egyébként Szalay Gábor kollégám meggyőzően szólt.
Most úgy látjuk, hogy magyar energiahivatal lesz, mert a Kormány ezt szeretné; úgy látjuk, hogy ebbe bele kell most törődni, és ha már bele kell törődni, akkor mi is egyetértünk azzal, hogy akkor viszont ezt ne az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelje és nevezze ki a vezetőjét, hanem legalább a Kormány. Jobb lenne, hogyha a dolognak az ellenőrzése ebben az esetben is társadalmi lenne, szélesebb körű, mint ahogy ezt – sajnos – a Kormány legutóbbi négyesztendei működése során megszoktuk.
Úgy gondoljuk mi is, hogy a nyilvánosság és a demokrácia az életnek ezen területén is kell, hogy érvényesüljön; ezt valamivel jobban érvényesíthetőnek látjuk, hogyha a Kormány felügyeli ezt a szervezetet.
Ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy korlátozni kell ennek a hivatalnak a funkcióját; nem kell neki annyi hatáskört adni, mint amennyit az előterjesztők szeretnének, illetve a hatáskörüket pontosabban le kellene írni. Módosító javaslatainkkal ezt a célt szerettük volna szolgálni. Elnök úr, köszönöm a figyelmet.
