ROTT NÁNDOR, DR. (FKgP)
ROTT NÁNDOR, DR. (FKgP)
ROTT NÁNDOR, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat egy hosszú évek óta húzódó gondokhoz tesz hozzá egy újabb gondot. Az alapprobléma már maguknak az alapoknak a kérdése. Az alapok elszaporodtak az elmúlt év végén. Mindenki, aki az elmúlt rendszerben a gazdálkodást kritizálta, elmondta: az egyik központi probléma az volt, hogy ezekkel az elkülönített állami pénzalapokkal teljesen kicsúszik a Parlament ellenőrzési hatásköréből közpénzeknek a kezelése.
(18.10)
Amennyire jól-rosszul, de a költségvetés nyomon követhető, számon kérhető és a betartása ellenőrizhető, az állami pénzalapokkal – úgyszólván mintha homokba vizet öntenénk – követhetetlenné válik a közpénzek sorsa. Az elkülönített állami pénzalapokra vonatkozó jogszabályok ráadásul egy törvényhozási csődöt is jelentenek, mert ahelyett, hogy egy egységes pénzkezelést és egységes pénzfölhasználási gyakorlatot biztosítottak volna, az egyes állami pénzalapok a legkülönfélébb módon szabályozódnak, követhetetlenné válik a pénzek odaítélése, szétosztása, és még kevésbé követhető e pénzek felhasználásának ellenőrzése.
A másik ilyen alapprobléma, ami e mögött a törvényjavaslat mögött meghúzódik, az a költségvetés mereven éves szemlélete, és ezzel szemben az élet pénzszükségleteinek több évig tartó jellege közötti ellentét. A mi költségvetésünkből hiányzott az a gyakorlat, ami a legtöbb nyugati demokráciában már általános – az Egyesült Államokban is –, hogy előre több évre kimutathatóan determinálódik a költségvetés, és ezt figyelemmel lehet követni. Ebben a benyújtott törvényjavaslatban ez a probléma is tovább súlyosbodik, mert azzal, hogy az alapok egymásnak hitelt nyújtanak, a költségvetés éves szemléletével szemben egy több évre szóló determináció jelenik meg most már az alapok körében is.
Mint említettem, idáig is áttekinthetetlenek voltak az alapok, most, ezzel az időbeli széthúzással még követhetetlenebbé válik az alapok eszköz-, forrásfölhasználása. És ahogy az állami költségvetés a következő évekre determinálódik, ugyanúgy nő ennek a determinációnak a lehetősége most már az alapok körében is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy azok az alapok, amelyek most hitelt kapnak, a következő években legalább annyi költségvetési juttatást kell kapjanak, hogy ezt a hitelt valahonnét vissza tudják fizetni. Tehát egyre kuszábbá és egyre bonyolultabbá fog válni az alapok pénzgazdálkodása, amely már idáig is szinte követhetetlenül áttekinthetetlen volt.
Még egy szempontja van ennek a törvényjavaslatnak, ami rendkívül furcsa. Tulajdonképpen a banktörvény megszegésével pénzkölcsönzési funkciót látnak el a pénzalapok törvényi felhatalmazás alapján. Ha egy teljesen kifejlett piacgazdaság modelljében gondolkodunk, abban megengedhetetlen, hogy máshol, mint a pénzpiacon, hitelhez lehessen jutni. Ebbe a pénzpiacba természetesen beleértendő az állami kötvények piaca is; de ez egy sajátos, belső kis pénzpiacot teremt meg az állami pénzalapok között, hiszen azok egymásnak hitelt nyújthatnak. Lehet, hogy ez csak egy átmeneti megoldás, de az is lehet, hogy ez szépen ki fog terebélyesedni. Az ilyen átmeneti megoldásokra általában az a jellemző, hogy állandósulnak, kiterjeszkednek, és létre fog jönni egy olyan, költségvetési szervek közötti belső pénzpiac, egy hitelpiac, ahol egymásnak kölcsönözni fognak, mégpedig olyan közpénzeket, amelyek felhasználása végül is teljesen ellenőrizhetetlenné és követhetetlenné válik.
Megmondom őszintén, nem a jelenlegi Kormánnyal szemben vannak bizalmatlansági kifogásaim, hiszen ezeket a pénzeket nem ez a ciklus és föltehetőleg nem ez a Kormány fogja majd szétosztani, ellenőrizni és behajtani. De egy parlamentáris demokráciában a költségvetés kereteinek ilyen kitágítása, azon belül az alapok pénzellátásának ilyen bonyolult és követhetetlen rendszerrel még áttekinthetetlenebbé tétele, ez teljesen ellentétes a modern pénzgazdálkodás módszereivel demokratikus formák között.
Ezért csak azt tudom javasolni az Országgyűlésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
