BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem azzal az igénnyel kértem szót, hogy itt válaszolni tudjak valamennyi elhangzott mondatra, és jelentős részére nem is tisztem válaszolni. Amire tisztem, arra válaszolni fogok.
Azt hiszem, sok túldimenzionált mondat hangzott el itt, sok drámai kép, és örömmel konstatáltam, hogy az ez alkalommal kitűzött kék szalag – legalábbis az egyik hozzászólás szerint – valamennyi magyar munkanélkülinek szól. Kár volt akkor aktualizálni pont mára. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
Elhangzott olyan tanács is, hogy valakik menjenek vissza a szakmájukba. Bölcs dolog. Kétségkívül bölcs dolog, sok irányban megfontolandó kérdésről van szó… (Taps a jobb oldalon.)
A választások tisztasága mint vád. Hölgyeim és uraim! Ezt nagyon komolyan kell venni, én legalábbis komolyan veszem. A választások tisztaságával kapcsolatban évek óta folynak itt megjegyzések, egy évvel ezelőtt különösen. Szeretném emlékeztetni a jelen levő urakat arra: voltak, akik azt tételezték fel akkor belügyminiszteri személyemről, hogy nem is biztos, hogy lesznek választások, mert valami trükköt bizonyára kitalál ama gonosz belügyminiszter, hogy erre ne kerüljön sor. Ugyebár emlékeznek rá. Emlékeznek talán a válaszra is, amikor az újságíró megkérdezte – és végtelenül sajnálom, hogy SZDSZ-frakcióvezető úr nincs itt –, megkérdezte, hogy számít-e egy ilyen természetű erőszakos belügyminiszteri beavatkozásra. Azt mondta, azért nem, mert nem kapna elég tömegtájékoztatást, bocsánat, tömegtámogatást. Alkalmam volt akkor négyszemközti vagy baráti keretben említést tenni arról, hogy ez engem sért, mert feltételezett valamit, hogy kizárólag tömegtámogatás hiányában nem teszem meg ezt a lépést. (Derültség a bal oldalon.)
Nagyon bízom benne – vagy legalábbis úgy tűnik –, mára ez mintha lekerült volna a napirendről. Most már az kap hangot, hogy lesznek választások, és immáron a tisztaságával van a probléma.
Hölgyeim és uraim!A Magyar Rádióban 2100 fő dolgozik, mint alkalmam volt megtanulni. Nem foglalkoztat engem most különösebben, hogy ez mennyivel több, vagy éppen hányszorosa egy másik létszámnak vagy összehasonlítható létszámnak. Ezek szerint 70-80 fő körül elbocsátásra és 40 fő körül nyugdíjazásra kerültek személyek.
Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Rádióban maradt közel 2000 kormánypárti munkatárs. Ha ez a nagyarányú elbocsátás ilyen konzekvenciákra visz valakit, és ilyen következtetéseket enged meg magának, akkor én úgy hiszem, vagy az elemi tárgyilagosság ellen vét, vagy abszolút nem ismeri azt a helyzetet, amely a magyar kommunikáció két neves intézményét jellemzi.
Szeretném hangsúlyozni a létszámleépítéssel és az ahhoz kapcsolódó megjegyzésekkel kapcsolatban, tökéletesen értem, hogy elhangzottak, hogy emiatt csak azért nehéz különösebb hangsúlyt adni ennek a létszámleépítésnek, mert az országban ennél lényegesebb nagyobb számú, kényszerű, keserves sorsot jelentő létszámleépítések is voltak. Igen. Voltak. És erre történt itt már utalás.
Hölgyeim és uraim! Valóban voltak, és én nem hiszem, hogy valaki megfeledkezhet arról – még egy ilyen rövid említés után is –, hogy lényegében ez a fő kérdés. Nem az, ami a Rádióban történik. Bármily furcsa, nem főkérdés, ami a Rádióban történik. A Rádióban létszámleépítés volt, és a létszámleépítés – én nagyon jól tudom – nagyon sok embert ebben a teremben egyáltalán nem érdekel. Valójában 3-4-5 fő az, aki ezeket a reakciókat kiváltotta.
Emlékeztetni szeretnék. Valamikor, nem is túl régen, ha kormány- vagy kormányfői felelősséget emlegettek, hangzott el az önök soraiból, ha nem is itt, másutt, hogy: el a kezekkel a rádiótól és a televíziótól! Biztatás volt.
Másodszor. Emlékeztetem kedves mindnyájukat arra, is, hogy a megelőző időszakban ugyanilyen 3-4 főt, már létszámban ugyanilyen 3-4 főt elbocsátottak a magyar kommunikációból. Elbocsátották a… (Közbeszólás balról: Chrudinákot!) igen, igen, elbocsátották a TV-Híradó vezetőjét, elbocsátották a Vasárnapi Újságét, elbocsátották – valami sajtótájékoztatós ügy miatt – azt, akit korábban alelnöknek jelölt az akkori kormányfő. Őket egyébként a munkaügyi bíróság időközben visszahelyezte. Voltak elbocsátások, és nem emlékszem rá, hogy az urak akkor hasonló vagy más színű szalaggal tiltakoztak volna ez ellen. (Derültség és taps a jobb oldalon.) A tárgyilagosság pedig igényelte volna. Én úgy hiszem, erkölcsi alappal csak az léphet fel, aki egyaránt érvényesíti azt a bizonyos tárgyilagossági kritériumot.
Remélem, hogy ebben az ügyben csak egy alkalommal – most – kényszerülök hozzászólni, és ezzel válaszolok mindazokra a petíciókra, felszólalásokra, levelekre és aláírásokra, amelyek ilyenkor menetrendszerűen ugyanazoktól a szervezetektől vagy ugyanolyan aláírásokkal érkeznek hozzám.
Azonban egy pár pillanatig foglalkoznom kell alkotmányos kötelezettségeimmel, amely kevésbé foglalkoztat engem. Szabad legyen ennyi elfogultsággal élnem, ha nem jogász részéről hangzik el, mert talán nem tudja az ügyet kellően mérlegelni. De írás a sajtóban, jogász részéről is, önök soraihoz tartozó jogász részéről is megjelent. Alkotmányos ügyek és a Magyar Rádió és Televízió.
Nem emlékszem rá, hogy olyan gorombán fogalmaztam volna, mint ahogy Pető Iván úr engem idézett. Sokkal több tapintat van bennem, semhogy olyan gorombán utalnék arra, ami történt, a vezetők leváltása, le nem váltása vagy éppen az alelnökök kinevezése, illetve ki nem nevezése körül. De azért azt nagy hangsúllyal húznám alá: nem célszerű és nem ildomos – jogászoknak ezt önök között tudni kell –, nem célszerű és nem ildomos e tárgykörben engem alkotmányos kötelezettségeimre emlékeztetni. Még pontosabban: akasztott ember házában kötélről nem szokás beszélni. (Taps a jobb oldalon.)
Körülbelül két hónapja – nem sokkal kinevezésem vagy megválasztásomat követően – alkalmam volt nyilatkozni a Rádióról és a Televízióról. Alkalmam volt némi nyomatékot adni annak, hogy ezek közintézmények. Közintézmények, ahol közalkalmazottak dolgoznak. Ha sajátos közintézmények és sajátos közalkalmazottak, akkor is, a fegyelem egy minimális kötelezettségének eleget kell tenni. Én ezt nagy nyomatékkal húzom alá, mert meggyőződésem, hogy számtalan intézményünkben és szervezetünkben az a baj jelenleg is, hogy nem érvényesül eléggé a munkaviszonyhoz kötődő fegyelmi követelmény.
Még egyszer hangsúlyozom: speciális intézmény, más dolgokat is szabad, ennek ellenére valami minimum van, ami kötelező minden munkatársra.
(15.50)
Mi történt a Rádióban? – ahogy tájékoztatást kértem róla.
Hölgyeim és uraim! Az tarthatatlan állapot, hogy az intézmény vezetőjét rendszeresen és folyamatosan megakadályozzák vezetői jogkörének gyakorlásában.
Az tarthatatlan állapot, hogy a Rádió vezetője üzen az egyik stábnak vagy vezetőjének, hogy tárgyalni akar vele, egy kérése vagy kikötése van, hogy ne üvöltsenek, ha tárgyalni fog velük. A válasz: nem tárgyalnak vele. Ez közszolgálati intézmény, amelyben rendnek, fegyelemnek kell lenni, amelyben vezetői felelősségnek kell érvényesülni. (Zaj a bal oldalon.)
Hölgyeim és uraim! Nem működhet az az intézmény – és semmi köze nincs a sajtószabadsághoz –, ahol lehet hangosan üvöltözve, a folyosón szaladgálva, némi trágárságot sem mellőzve – legalábbis a nekem adott tájékoztatás tanúsága szerint – közalkalmazotti magatartást tanúsítani.
Kérdezem önöket, ehhez megközelítő állapot melyik közalkalmazotti intézményünknél van; a másik kérdésem: ideálisnak tartanak-e ilyen állapotokat, mert ha ideálisnak tartanak, akkor… (Balfelől zaj. – Az ellenzék felé:) hadd jegyezzem meg, nem szabad ennyire törekedni kormányzati feladatra, mert bajba kerülhet az ország. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
Itt olyan magatartást tanúsítottak egyesek, és ez a nem tudom hány fő azért került ebbe a sorba, az elbocsátandók sorába – a végkielégítéssel és felmondással elbocsátandók sorába –, …hogy is volt 56 után az elbocsátás?
Nem hinném, hogy ne lennének – legalábbis vagyunk egypáran – a Házban, akik nem nagyon emlékeznek végkielégítésre – és sok minden másra. (Igaz! Úgy van! – Helyeslés a jobb oldalon.) Ez az összehasonlítás – valóban – megszégyenítő!
Akik bekerültek… – mert minden intézményvezetőben, akinek kötelezettségei vannak az intézmény vezetésével kapcsolatban, van egy olyan pont, amikor elszakad az a bizonyos szál, hogy: tovább így nem megy. Tovább így nem megy, mert a beosztott munkatársak magatartása (Egy ellenzéki képviselő felé:) , ha engem jól tájékoztattak, kedves barátom… (Közbeszólások balról: Ez az!) …olyan messze van a BBC etikai kódexétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Jó ezt a kettőt nem összekeverni. (Dr. Hack Péter: Eljárást kell indítani! – Taps a jobb oldalon.)
Nem vonom kétségbe azok képességeit, akik most eltávolításra kerültek, vagy azok közül azokét, akik miatt önök felszólaltak – a három, négy, öt, hat, nem tudom hány fő miatt –, s nem vonom kétségbe azok képességeit sem, akiket a megelőző időszakban – szintén három, négy, öt, hat főt – eltávolítottak a Televízióból vagy éppen a Rádióból. Nem hinném, hogy szabad valamiféle képességmonopóliumot azok homlokára ragasztani, akiket éppen most, ez alkalommal távolítottak el, hiszen a megelőző időszakban eltávolítottak között – tudomásom szerint – valóban volt európai hírű, sikeres műsorvezető.
Hölgyeim és uraim! Én tudom, hogy ilyenkor automatikus a gondolat, automatikus a mondat: Csurka István képviselő úr programját hajtja végre a Kormány vagy az intézményvezető – nem tudom pontosan. (Dr. Hack Péter: Ő mondta!)
Hadd mondjam nagy hangsúllyal: Csurka István úrral nincsenek politikai természetű kapcsolatai a Kormánynak, és nekem személy szerint sincsenek, és csak azért nem foglalkozom ezzel a kérdéssel ennél egyértelműbben, mert e helyt nem látom az értelmét. Mindenesetre, nagyon kérem önöket, hogy pusztán a Csurka név ne legyen már vádirat-kiegészítő minden egyes mozdulatnál, amely a tisztelt bal oldal tetszését nem nyeri el.
Hölgyeim és uraim! Nem lebecsülendő képességgel és kellő tapasztalattal rendelkeznek sokan, hogy egy ilyen jelenséget külföldön a sajtókörökben – és nem csak a sajtókörökben – az ország lejáratására használjanak fel.
Úgy hiszem, hogy ez alól felmentést a jelenlegi esetben sem kapunk. Én tehát biztos vagyok benne, hogy ennek külföldi visszhangját elsősorban azok fogják irányítani, akik az elmúlt években voltak olyan gondosak, hogy a megfelelő kapcsolatokat kiépítették. (Mozgás.) Nagyfokú ügyetlenség, hogy ilyen kapcsolat kiépítésére ezen az oldalon nem került sor. (Zaj.)
Nem foglalkoztam a létszámleépítés egyéb tényezőival és okaival, januári döntéssel a Kormány esetében. Arra hívom fel azonban nagymértékben a figyelmet, hogy a Kormánynak – és személyemnek, mint kormányfőnek – személyi ügyben és egyes személyek kiválasztásában nem volt szerepe. Nem volt szerepe.
Azok a feltételezések alaptalanok, hamisak, és még csúnyább jelzővel is illethetném azokat, amelyek erről szólnak.
Demonstráció készül. Demonstráció készül, ülő demonstráció, sztrájkszervezés folyik… (Közbeszólások balról: Hol?) . valamiféle ilyen előjelek vannak, hölgyeim és uraim.
Ha valami, akkor ez bizonyítja, hogy mégsem csak a kormánypárti kétezer maradt a Rádiónál szolgálatban az elkövetkezendő időszakra.
Nagyon kérem, ne vonjanak le olyan következtetést – egyébként, aki tegnap hallgatta a rádiót, már nem vonhatott le –, hogy valami kormánypárti kurzus kezdődik.
Tudom, hogy ilyenkor közhangulatot befolyásoló mondatok hangzanak el ebben a Házban – ám rajta! –, azt viszont felelősséggel szeretném kijelenteni: minden olyan ügyben, amely a választások tisztaságát negatívan befolyásolná, a Kormány vagy személyem fellép. (Zaj a bal oldalon.)
Minden olyan ügyben, amely a Rádió és a Televízió ilyen természetű programjait illeti – a Rádió ilyen programjai, egyébként ma tudtam meg, ugyancsak tájékoztatásból, eléggé nyilvánosak –: a listával rendelkező pártok, a parlamenti pártok megkapják azt az időt, ami nézeteik kifejtéséhez szükséges.
Nem hátrány, ha ebben a két intézményben kevesebb lesz az elfogult gyűlölet hangja – mindkét oldalon –, nem hátrány. Nem hátrány. Ha van kölcsönösen nem tetsző e két intézmény munkájában – mert van –, akkor azokon változtatni kell. Egyet nem lehet azonban: ahogy önök nem vonták kétségbe a Rádió és a Televízió vezetőinek szuverén döntéseit, amikor megfelelt politikai felfogásuknak, akkor kérem, ne vonják kétségbe most sem, amikor úgy tűnik, kevésbé felel meg. Ennyit a tárgyilagosság mégiscsak megkövetelne. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
