CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője:
CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője:
CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erre a napirend előtti hozzászólásra nem készültem… (Zaj, derültség a bal oldalon.) …ebben a témakörben nem kívántam felszólalni. De engedjék meg, hogy az eddig elhangzottakhoz három reflexiót fűzzek.
Mielőtt ezt tenném, szóvá kell tennem, hogy nagyon sajnálom, hogy a parlamenti ciklus vége felé közeledve ebben a Házban jelvények jelentek meg, illetőleg kék szalag formájában valamiféle megkülönböztetés. (Zaj a bal oldalon.) Én tudom, hogy miért hordják ezt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megjegyezzem, hogy akiken nincsen ilyen kék szalag, azok lehet, hogy ugyanolyan demokraták, de talán még jobban demokraták… (Zaj a bal oldalon.) …csak nekünk nincs szükségünk arra, hogy kék szalaggal bizonyítsuk ezt. (Taps, közbeszólások a jobb oldalon, derültség a bal oldalon.) Ez nem tartozott a dolog lényegéhez.
A második megjegyzésem az, hogy a tárgyilagosság és a pártatlanság, amit tulajdonképpen mindannyian kívánunk, egyáltalán nem azonos az ellenzékiséggel, hiszen ez a probléma kísérte végig ezt a ciklust, hogy ellenzéki, kritikai magatartást közvetítő személyek tüntették fel magukat úgy, hogy ők és egyedül ők a tárgyilagosak és a pártatlanok. Ez egy kicsit ebbe a jelenlegi feszültségbe, problémakörbe is belejátszik, nem feltétlenül azonos az ellenzékiség a pártatlansággal, mi is lehetünk ugyanolyan pártatlanok és demokratikusak. (Zaj az ellenzék soraiban. – Gaál Gyula: Legyetek!)
A másik megjegyzésem; és ez kiemelten bántott engem személy szerint akkor, amikor Pető Iván pártelnök úr azt mondta, hogy az 56-os forradalom utáni eseményeket valamiképpen meghaladó ez az elbocsátás. Úgy vélem, hogy teljesen méltatlan összehasonlítani az 56 utáni megtorlásokkal, mindazzal, ami 56 után történt, ezt az eseményt. (Szórványos taps. – Dr. Zimányi Tibor: Így van!) Én úgy vélem, hogy ez sérti az 56-os mártírok emlékét! (Nagy taps a jobb oldalon. – Közbeszólások: Így van!)
Végül röviden: ezek a Rádiótól történt elbocsátások minket sem lelkesítenek. (Felzúdulás a bal oldalon.) Ezek olyan eseménynek tekinthetők, amelyek sok intézménynél, más munkahelyen is előfordulnak. (Derültség a bal oldalon.) …egyre gyakrabban. (Közbeszólás a bal oldalról: Hol élsz?) …és azt szeretném ehhez hozzáfűzni, hogy az a sok elbocsátott dolgozó nem juthat ilyen nyilvánossághoz nemzetközi és hazai viszonylatban sem, nem jut ahhoz, hogy itt, a Parlamentben egy ilyen forró hangulat közepette szót emeljenek értük.
Én őrájuk gondolva is mondom azt, hogy ennek az intézkedésnek minden felhangja nélkül gondoljunk mindazokra, akiket szintén elbocsátottak ebben az országban, de itt nem szólaltak fel értük napirend előtt. Köszönöm meghallgatásukat! (Nagy taps a jobb oldalon. – Dr. Fodor András Attila: Éljen!)
