CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok forgatókönyvet írtam már életemben, ezt azonban nem én írtam. (Zaj a bal oldalon, közbeszólások: Nem te írtad, valóban?) …Türelmes leszek, köszörüljék csak a torkukat nyugodtan! Nem én írtam, de 1990-ben, még a paktum előtt már felemeltem szavamat, hogy valami ilyesminek meg kellene történnie azért, hogy lehetséges legyen Magyarországon a rendszerváltozás.
Ez nem történt meg, engem kizártak az MDF-ből javarészt ezek miatt a kérdések miatt. Nem baj, most valami történt! Ha én írtam volna ezt a forgatókönyvet, nem így nézne ki a dolog, természetesen. (Zaj, derültség.) De azért kérem, engedjenek meg néhány kérdést, tisztelt ellenzéki képviselő urak!
Itt most politikai tisztogatás van? És nem kérdezik meg, hogy vajon milyen indítékkal? Hiszen a politikai tisztogatás önmagában nem jelent rosszat. Miből gondolják, hogy ezek, akiket most eltávolítottak vagy megakadályoznak a további munkavégzésben – ha tudnak –, annyira alkalmasak, és annyira biztos, hogy az ő politikai indítékú eltávolításuk nem a nemzet javát szolgálja? Nekünk sokunknak az a véleményünk, hogy igenis azt szolgálja, mert ezek az urak, akik most… (Közbeszólások, zaj a bal oldalon.) …munkaügyi módon, jogszerűen… (Dr. Hack Péter: Ez a nagy tévedés!) kikerülnek a Rádióból, nagyon sokat hazudtak… nagyon sokat ártottak ennek az országnak. (Dr. Hack Péter: Hozzád hasonlóan!) Miért kellene ezt letagadni? És ha egy politikai tisztogatásnak éppen ez az oka, akkor ez a politikai tisztogatás jogos… (Taps a MIÉP soraiban.) …és akkor büszkén vállalhatja mindenki, aki e mellé a dolog mellé odaáll, hiszen a sorsunkról van szó!
Ez a garnitúra egyenes folytatása annak, amelyik 1945 óta uralja a kultúrát, a nyilvánosságot, a rádiót, amelyik erőszakkal – nem ilyen erőszakkal –, börtönnel, korbáccsal, halálos ítéletekkel fojtotta el a magyar sajtót. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon: József Attila-díj!…) Igen, igen, mondják csak nyugodtan!
Mégis azt mondom – hölgyeim és uraim –, hogy ennek meg kellett kezdődnie, és ha ezzel ez itt nem ér véget, akkor a magyar nemzet ezzel csak jól jár, akármit fognak is rá mindazokra, akik ezt elkövették. Ennek ez az erkölcsi indítéka a politikai mellett.
És engedjék meg, hogy innen hívjam fel a magyar értelmiséget. (Zaj a bal oldalon.) …vegye észre, hogy az életéről van szó. Az egész nemzet jövőjéről van szó akkor, amikor nem hagyhatja egy bizonyos kör – legyen az a Kormány, nem hiszem, hogy közvetlen befolyása volna a dolgokra… (Zaj, derültség a bal oldalon.) –, hogy tovább folytatódjék az, ami beszennyezte a magyar tájékoztatást, a magyar nyilvánosságot ezekben az években. Talán úgy is fel lehet fogni mindezt, hogy a türelemnek vége szakadt.
(15.30)
De hát akkor kérem, szíveskedjenek tudomásul venni, hogy valamilyen bűnt ott, azon az oldalon elkövettek, és nemcsak ezekben az években, hanem a megelőzőekben is.
Végezetül – nem akarom hosszan elnyújtani a szót – következik március 15-e, a magyar társadalomnak, a felelősen gondolkodó magyar értelmiségieknek módja lesz kifejezni akaratukat a tiszta magyar sajtószabadság érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
