DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Gondolom, nem okoz meglepetést, hogy mi a Fiatal Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának indoka, ami miatt napirend előtt szót kértünk. Ugyanakkor két gondolatot engedjenek meg nekem elöljáróban, tisztelt hölgyeim és uraim itt, a Parlamentben és – bár nem szokásom, de most hadd mondjam – a tévékészülékek előtt ülők, illetve a rádió műsorát hallgatók. (Dénes János tapsol.)
Kicsit nehéz helyzetben érzi magát az ember, mert mindenkinek mentegetnie kell magát, hogy akkor, amikor néhány héttel a soron következő parlamenti választások előtt igen sok munka vár a Parlamentre, akkor mégis napirend előtt kell szót kérnie, és a velünk szemben ülő kormánypárti politikusok arckifejezésén is az látszik, mintha fölösleges időhúzás lenne az ellenzék részéről szót emelni. Egyébként azt gondolom, azt nem kell bizonyítgatni, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója mindig is a fölösleges parlamenti napirend előtti felszólalások ellen volt; most viszont, azt gondolom, olyan esemény történt a múlt hét péntekén, ami miatt szólni kell.
Másrészt azért is nehéz helyzetben van az ember, mert bizony, olyan kérdésben kell megszólalni, amikor kényszerűségből…, tehát számára nem szabadon választott partnerekkel együtt kell valami miatt megszólalnia. Nehéz helyzetben van az ember akkor, amikor azzal a Magyar Szocialista Párttal együtt kell a sajtószabadság pallosát suhogtatni… (Derültség a jobb oldalon.) . amely hajdújánosokat indít a parlamenti választásokon. (Általános zaj. – Taps a jobb oldalon.) Kényszerű ez a kötelesség, azt gondolom, de az ügy mégis szólásra készteti ebben a helyzetben a fiatal demokratákat.
Tisztelt hölgyeim és uraim! (Folyamatos zaj.) A FIDESZ megítélése szerint az elmúlt hét végén a Magyar Rádióban alapvetően politikai indíttatásból végrehajtott tisztogatás volt. Igen, hölgyeim és uraim, a Magyar Rádióban politikai tisztogatás volt, még akkor is, ha mindenki mást mond. Kérem önöket, négy év parlamenti munkája után ne tekintsenek minket olyan naivaknak. de talán még minket tekinthetnek, de az ország közvéleményét ne tekintsék olyan naivnak, hogy azt gondolják, elhiszik, hogy a Magyar Rádióban nem politikai tisztogatás történt!
Sajnos, az elmúlt hetek fejleményei egyenes folytatását jelentik annak a kormányzati politikának, amit a Kormány az elmúlt években a médiumügyekben folytatott. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a FIDESZ már a folyamat kezdetén is látta, hogy ez az út hová vezethet. Szeretném emlékeztetni arra a tisztelt Házat, hogy amíg mások mindenféle okos kompromisszumban reménykedtek, addig a FIDESZ volt az egyetlen párt, amely nemmel szavazott Nahlik Gábor és Csúcs László alelnöki kinevezésére. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Na ne hülyéskedj!) A FIDESZ volt az a párt, amelyik a legutolsó pillanatig megpróbálta meggyőzni az érintetteket, hogy helytelen lépés volt a Televízió és a Rádió kompromisszummal kinevezett elnökeinek felmentése; és a FIDESZ volt az a párt, amely kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió helyzetét csak a szilárd jogi szabályozás oldhatja meg.
(15.20)
A jelenlegi helyzetben, ami az elmúlt hét végi döntés után alakult ki, véleményünk szerint az jelentheti az egyetlen, a választásokig terjedő időszakban pusztán csak átmenetinek tekinthető megoldást, ha Csúcs László visszavonja a múlt héten hozott döntését.
A megelőző hetek eseményei azt a szomorú meggyőződésünket erősítik meg, hogy nem lesz tiszta választási kampány Magyarországon. Ez a durva beavatkozás ennek az utolsó esélyeit is megsemmisítette. Miért történt ez, ami történt?
Egyrészt véleményünk szerint azért, mert a Kormány a legutolsó pillanatban azzal kísérletezik, hogy a kampányban elterelje a polgárok figyelmét az ország nehéz helyzetéről. A most következő hetekben újra a médiaügyektől lesz hangos – érthető módon – a sajtó, s kevesebb szó fog elhangzani a jelenlegi Kormány végbizonyítványának egyéb, dicstelen részeiről. Másrészt nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy a történtek újra csak a szekértábor-politika következményei, és most az egyik, éppen hatalmi pozícióban lévő szekértábor akarja kiseprűzni a másik szekértáborhoz tartozónak vélt újságírókat a tömegtájékoztatásból; azokat az újságírókat, akik közül sokaknak az az egyetlen bűnük, hogy az objektív és pártatlan újságírás elveihez és gyakorlatához ragaszkodtak.
Súlyos csapás ez a sajtó és a tömegtájékoztatás szabadságára, ami még súlyosabbá válhat akkor, ha az elkövetkezendő években is ez a logika fogja megszabni azt, ami a média területén történik.
Ebben a helyzetben kell kimondanunk azt, hogy megálljt kell parancsolni ezeknek az eseményeknek! Ameddig a politikusok nem tudnak megszabadulni attól a rögeszmétől, hogy politikai sikereik és kudarcaik csak attól függenek, hogy ki hódítja meg éppen a médiát, addig ennek csak az újságírók és ezen keresztül a közvélemény fogja meginni a levét. Akiket most a politikai represszió sújtott, azoknak helyük van a tömegtájékoztatásban, és olyan jogi feltételeket kell teremteni, amelyek között a szakmai hozzáértés és nem az éppen kormányon lévők politikai vonzódása határozza meg azt, hogy ki, mikor szólhat a közvéleményhez. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a bal oldalon az SZDSZ és a FIDESZ soraiból.)
