GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Boross Pétert hallgatva… (Miniszteri közbeszólás: Miniszterelnök urat!) …köszönöm, miniszter úr.
Boross Péter miniszterelnök urat hallgatva az jutott eszembe, hogy egy politikusnak két képességgel kell rendelkeznie.
Az egyik az, hogy lényegtelen dolgokat képes legyen nagy jelentőségűnek bemutatni; a másik pedig, amikor lényeges dolgokat képes legyen – hogy mondjam – elsekélyesíteni.
(16.00)
Boross Péter miniszterelnök úr hozzászólásában abbéli politikusi képességéről tett tanúbizonyságot, amikor is egy politikus képes jelentős dolgokat – hogy úgy mondjam – elsekélyesíteni.
Tehát Boross Péter miniszterelnök úr elfeledkezett néhány dologról. Az egyik az, ha ez az egész rádiós elbocsátás azért van, mert néhányan a folyosón szaladgálnak és ráadásul még káromkodnak is, akkor ő, aki jogász, és a jogászi tudást, nem tudást emlegette a beszédében, miért nem kérdezte meg esetleg az alelnök úrtól: indított-e fegyelmit ezen urak ellen és ennek alapján szabták-e ki az elbocsátásbüntetést? Legjobb tudomásom szerint ilyesmiről nem volt szó, márpedig úgy gondolom, egy közszolgálati intézményben a közalkalmazottakról szóló törvényt lenne szükséges alkalmazni és aszerint eljárni. De itt nem ez történt. De hát ezt csak úgy mellékesen mondom.
Ami ennél fontosabb: láthatóan miniszterelnök úr nem kísérte figyelemmel a Rádió teljhatalmú alelnökének nyilatkozatait. Hiszen miniszterelnök úr hoszszasan magyarázta, hogy itt tulajdonképpen nincsen másról szó ebben a döntésben, mint néhány fegyelmezetlen ember elbocsátásáról, ami tulajdonképpen nem is olyan nagy ügy, és egyébként is miért nem szólt az ellenzék akkor, amikor másokat elbocsátottak.
Tisztelt miniszterelnök úr! Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy Csúcs teljhatalmú alelnök úr a rendszerváltozás végrehajtásaként kezeli ezt a dolgot, ahogy erről nyilatkozott. Nem arról van szó, hogy néhány renitens embert elbocsátanak. Ez Csúcs úr felfogása szerint és Csurka képviselőtársunk felfogása szerint: rendszerváltozás a Rádióban. Ehhez képest nem értem, hogy miniszterelnök úr miért tekinti ezt a dolgot olyan csekélységnek.
A másik dolog pedig, tisztelt miniszterelnök úr, a választásoknak a tisztasága, amit ön szóba hozott. Azt hiszem, a választások tisztaságához szükség van arra is, hogy a közszolgálati intézmények élén olyan emberek álljanak, akik pártatlanok, és nem egy meghatározott értékrend szerint politizálnak. Márpedig a Rádió teljhatalmú alelnöke egy nyilatkozatában, amikor is megkérdezték, hogy indul-e a képviselő-választáson, azt válaszolta, hogy nem indul. De beszélt arról, hogy milyen program alapján indult volna. Azt nyilatkozza a Rádió teljhatalmú alelnöke – arra a kérdésre, hogy milyen programmal, milyen politikai platformon indult volna, azt válaszolja –, hogy "egyfelől a nemzeti erők összefogását tartom meghatározó jelentőségűnek". Azt hiszem, ebben az országban az, hogy "nemzeti erők" nagyon jól behelyettesíthető konkrét pártra vagy pártokra. Aztán azt is mondja a Rádió alelnöke, hogy "az összefogásért szerettem volna munkálkodni a keresztény értékrend alapján". Tiszteletben tartom a keresztény értékrendet és azt is, hogy Csúcs alalelnök úr keresztény értékrend alapján gondolkodik. Mint ahogy többmillióan gondolkodnak ebben az országban ennek az értékrendnek az alapján, és még egyszer hangsúlyozom: ezt tiszteletben tartom.
De nagyon nem vagyok nyugodt a választások tisztaságát illetően, hogyha ez az úr, a közszolgálati rádió teljhatalmú ura ilyen értékrend alapján kíván ott rendszerváltozást végrehajtani. Erről van szó, és ez a dolognak a lényege, tisztelt újságírók, tisztelt Országgyűlés… (Derültség, taps.) …és nem az, hogy néhány újságíró szaladgál a Rádió folyosóján és esetleg tiszteletlenül beszél. Ez a lényege az egész ügynek.
Még két képviselőtársam véleményére szeretnék reagálni. Az egyik Deutsch Tamás. Deutsch Tamás természetesen leütött egy magas labdát, s ezt tulajdonképpen tudomásul kell vennem. Ő leütötte azt a magas labdát, amelyet Hajdú János, aki a Szocialista Párt egyéni képviselőjelöltje, nem régen adott. S azt a nyilatkozatot, amelyről szó van, azt a Szocialista Párt vezetői is elítélték. Ez a dolognak az egyik oldala.
A másik oldala azonban – és ez is hozzátartozik a magyar valósághoz, tisztelt Deutsch Tamás, de talán fiatal kora miatt erről csak hallomásból tudhat –, hogy ebben az országban volt egy olyan időszak, amikor a magyar értelmiség Hajdú János műsoraihoz ült le a televízió elé. (Zaj. Közbeszólás: Elég baj volt. Nem volt más.) Uraim! Én értelmiségről beszéltem. (Taps az MSZP padsoraiból. – Dr. Surján László: Milyen alapon?)
Tehát a magyar értelmiség akkor ült le a televízió elé, amikor Hajdú János olyan személyeket is megszólaltatott, akik azt is elmondták, amikor szemükre hányták, hogy bezzeg Nyugaton munkanélküliség van, és elhangzott olyan megjegyzés: csak éppen az a munkanélküliségi-segély több, mint a szocialista országokban a munkabér. Szóval ilyen műsorok is fűződtek Hajdú János nevéhez, és ez a magyar valóság.
Úgy gondolom, Deutsch Tamásnak ha majd ideje lesz, ténylegesen megismeri a helyzetet, és amikor tudomásul veszem, hogy ezt a magas labdát leütötte, szeretném, ha majd ideje engedi, komolyabban foglalkozzon ezzel a dologgal.
Végezetül Csurka István képviselőtársam felszólalásához szabad legyen néhány megjegyzést tennem. Manapság az országban nagyon sokat emlegetik, hogy megjelentek a 88–89-es KB-ülések jegyzőkönyvei. Tisztelettel szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy néhány hónappal ezelőtt megjelentek az 1957-ben és 1958-ban tartott – különböző elnevezés alatt – az MSZMP vezető szerveinek jegyzőkönyvei. Tisztelettel javaslom, ezeket nézzék át az urak, és gondolkozzanak azon, hogy milyen logika alapján döntöttek ott annak idején, és jusson eszükbe Csurka István mostani felszólalása. Ha hasonlóságot fognak találni a logikában, ne csodálkozzanak. (Taps.)
