SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A részletes vita kapcsán azt az előzetes bejelentést kell tennem, hogy itt, mint ahogy mindannyian – az eddig felszólalók valamennyien – egyfajta összegzőbeszédet mondtak, én is erre fogok törekedni. Ennek oka egyébként nagyon egyszerű: egy lehetőség volt arra, hogy az általános vitán elhangozzanak az érvek, és tulajdonképpen részletes vita már egy éve nem volt.
A FIDESZ módosító indítványainak középpontjában az egyensúly megteremtése áll, ezt a célt tűzte ki, az egyensúlyt három körben: az állam és a tudomány képviselői között; a tudomány, illetve a felsőoktatási intézményi rendszer képviselői között; illetve a tudóstestület és a kutatóhálózati kutatóintézetek között. Ezen egyensúly megteremtésének az eszközeként nyújtottunk be 60-80 módosító indítványt a törvényjavaslathoz, amelyek jó néhány eleme bekerült a kulturális bizottság módosító csomagjába.
Az egyensúly megteremtésének eszközeként és a megvalósult eredmények tekintetében két dolog történt az állam és a tudomány képviselői között. Az egyik az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia köztestületként jön létre, és saját független, maga által megválasztott anyagi gazdálkodás keretei között dolgozhat. A tudomány és a felsőoktatás közötti egyensúly megteremtésének alapvetően három eleme van, amely tartalmazza a két szféra közötti partnerség, mellérendeltség viszonyát.
Az egyik, hogy a felsőoktatási törvénytervezetnél elmondott vezérszónoklatban a tudományos fokozatnak csak a PhD-t tartottuk, és elmondtuk azt, hogy "az akadémia doktora" számunkra egy tudományos cím. Ezt a kulturális bizottság elfogadta, és sikeresen beépült a törvénybe.
(12.00)
Azt gondolom, ez alapvetően rendezi azt az alá- és fölérendeltségi viszonyt, amely a tudományos minősítés terén annak előtte megtörtént ezen a területen.
A másik ilyen rész az egyetemek és a kutatóintézetek közötti viszony. Itt két alapvető megoldás születhet meg. Az egyik az, hogy néhány kutatóintézet integrálódik az egyetemekhez, más kutatóintézetek pedig egyfajta hálózattá alakulnak át. Mindkét elképzelés életképes konstrukció. Itt zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy az MDF-nek az az álláspontja, amit utoljára hallottunk, miszerint ezek alakuljanak egyetemmé, azt hiszem, nem végiggondolt, nem kiérlelt gondolat. Hiszen ha valaki végignézi a kutatóintézetek helyét – hogy hol helyezkednek el az országban, hány darab és milyen minőségben létezik –, akkor láthatja, hogy a kutatóintézetek nagy többsége Budapesten van, és ebben a formában Budapesten egy nagy egyetemi-kutatóintézeti vízfej jönne létre. Ehelyett egy hálózati működés jobban megfelel mind a kutatóintézetek érdekeinek, mind pedig a Budapesten működő egyetemeknek.
A harmadik terület, ami az együttműködés területe lehetett volna, az az, hogy az Akadémia képviselői valamilyen formában a felsőoktatásban az akkreditációban részt vegyenek. Nem külön bizottságot alkotva, hanem tevékenységükben.
A kutatóintézeti, illetve a hálózati körre vonatkozóan egyébként – csak hogy utaljak a paragrafusokra – a 4. § (1) bekezdésére és az 5. § (1) bekezdésére beadott módosító indítványaink szerepeltek.
A harmadik kör a legizgalmasab kérdéskör, hiszen ez az, amelyik közvetlenül szabályozza a Magyar Tudományos Akadémia egész viszonyrendszerét. Itt alapvetően két olyan csoportosulás van, melyeknek a viszonyát szabályozni kell. Az egyik tudóstestület, az akadémikusok viszonya, a másik pedig a kutatóintézet, illetve a kutatóintézetben dolgozó, tudományos minősítéssel bíró, illetve az azt kiszolgáló személyzet viszonya.
Itt alapvetően két modell képzelhető el. Az egyik az, hogy a tudományos testületnek alá van rendelve a kutatóintézeti hálózat. Ezt a magunk részéről nem fogadjuk el.
A másik konstrukció az, hogy most ezzel a törvénnyel egy olyan modellt hozzunk létre, amiben a tudóstestület teljesen elkülönül a kutatóintézeti hálózattól. Elképzelésünk szerint mi egyfajta olyan egyensúly megteremtését tűztük ki célul, ahol a két csoport vagy intézményrendszer közötti átjárhatóság biztosítva van, és amely átjárhatóság keretén belül kölcsönösen részt vesznek egymás munkájában. Ebben a pillanatban egyenlő partnerek jönnek létre, amelyek önálló jog- és hatáskörrel bírnak. Tehát önálló jog- és hatáskörrel bír a tudóstestület, és önálló jog- és hatáskörrel bírnak a kutatóintézetek is. Ezeknek egy pluszgaranciát szükségesnek tartok, tehát olyan garanciális szabályoknak a bevezetését, amelyek a két szféra autonómiáját biztosítják.
Erre vonatkozott – elképzeléseink szerint – az új 21/A §, amelynek a lényege szempontjából csak a következő dolgokat szeretném ismertetni a módosító indítványomból. Azon az állásponton vagyunk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében az akadémiai közgyűlés tagjai és az akadémiai kutatóintézetekben foglalkoztatott, tudományos címmel rendelkezők közül egyenlő arányban választott akadémiai kutatóintézetek tanácsa működjön. Ez az AKT az – amelyről valamenynyien beszéltünk –, amiben rendkívül nagy konszenzus volt mind az ellenzéki, mind a kormánypártok részéről. Mi azt gondoltuk, hogy ennek az AKT-nek kell önálló jogkört magába foglalni, és csak példaképpen hozom fel, hogy milyen feladatokkal szerettük volna megbízni.
Az első, hogy az akadémiai intézetek, kutatóhelyek felügyelete és ellenőrzése ennek az AKT-nek a feladata. A második, hogy ez a szervezet határozza meg a kutatóhelyek támogatásának tudományágankénti éves költségvetési és beruházási kereteit, az egyes akadémiai intézetekre, kutatóhelyekre bontott támogatási összeg megállapítására pedig egy kuratóriumot vagy albizottságot hozzon létre. Az AKT ilyetén összetétele, amelynek lényege, hogy egyenlő arányban képviseltetik a tanácsban magukat az Akadémia közgyűlésének tagjai, illetve a kutatóintézetek választott képviselői, garanciát nyújt arra, hogy valamennyi érdekelt megfelelően képviseltesse magát a testületben. Az AKT mindazokban az esetekben, ha a kutatóintézetekkel kapcsolatban a közgyűlésnek van döntési jogosítványa, olyan garanciális jogosítvánnyal rendelkezik, amely biztosítja e döntésekbe való érdemi beleszólását. Tehát például a kutatóintézetek létrejötte, megszüntetése esetében az AKT-nak vannak garanciális szabályai, amiket érvényesíteni tud.
A másik szempont – ami elég komoly vitát hozott létre –, hogy mekkora legyen az az arány, ami az akadémiai közgyűlés külsős tagjait jelenti. Itt tulajdonképpen – abból kiindulva, hogy a mi megközelítésünk szerint itt önálló partnerség és mellérendeltség van – a kölcsönös részvétel szempontjából egy sajátos konstrukciót képzeltünk el arra nézvést, hogy hogyan történjék meg ez a delegálás és mekkora létszámban. Tehát mi egyfelől azt mondtuk, hogy az akadémiai közgyűlésnek a köreit ki kell nyitni, és kívülről is be lehessen oda kerülni. Ennek a kívülről való bekerülésnek a területét mi a kutatóintézetekre, a kutatóhelyekre gondoltuk el. Ezért javasolom és tartom fenn még ma is a 11. § (2) bekezdéséhez beadott módosító indítványt, amelyet most szeretnék idézni az önök számára, és részletesen, de röviden megindokolni.
A közgyűlést az Akadémia hazai tagjai, valamint a tudomány más művelői, a tudományos osztályokon belüli tudományos bizottságok, illetve az Akadémia területi bizottságai által választott képviselői alkotják. Tehát ez már két külön forrás: a tudományos bizottságok és az Akadémia területi bizottságai. Az Akadémia minden területi bizottsága két képviselőt, minden tudományos bizottság egy képviselőt választ, akik nem lehetnek egyidejűleg az Akadémia tagjai. A tudományterületek képviselőinek a tudományos címmel rendelkezők közül kell kikerülnie.
S most egy részletes indoklás, hogy mi is igazán ennek az értelme. Ez a módosító javaslat a tudományterületek képviselőinek kiválasztási fórumát tolná el az akadémiai osztályokról az ezen belüli tudományos bizottságokra. Egy-egy tudományos osztály ugyanis igazából nem jelent homogén tudományterületet, hanem egy sor tudományterületet foglal magába. Ennek révén rájuk alapozva igazságosan nem lehet megoldani a tudományterületek képviselőinek a kiválasztását.
Az Akadémia tudományos osztályain belül a tényleges elkülönült és elismert tudományterületeket lefedve jelenleg 120 tudományos bizottság létezik. Ezek számára kell biztosítani az Akadémia közgyűlésére a képviselők kiválasztásának a jogát – pontosabban megfogalmazva: a választásának a jogát –, bizottságonként egy-egy főt. Ennek révén a törvényjavaslat 20 képviselő helyett 120 képviselővel növelné a 200 körüli mindenkori akadémikusi létszámot. A módosító javaslat – felemelve a képviselők számát – megfelelő komolyságot adna az akadémikuson túli tudományos közösségek bevonásának.
A javaslat szerint továbbá előfeltételként kell rögzíteni, hogy a tudományterületek képviselőinek a tudományok doktorai, illetve a tudományos címmel rendelkezők közül kell kikerülnie. Ez utolsó mondatomnak a minőség védelme szempontjából kell itt állnia – hogy egy utalást tegyek a legelső hozzászólóra. Ezzel tulajdonképpen a két terület közötti – a kutatóintézetek közötti és a tudóstestület közötti – átjárás és kölcsönös részvétel egymás munkájában a megfelelő elkülönítő garanciákkal megvalósul.
Azt gondolom, hogy ez az új törvény – és szabad most már így fogalmazni a kulturális bizottság javaslatára – megfelelő kiindulópont számunkra. Azonban azoknak az elemeknek – amelyeket kiemeltem, hangsúlyoztam és fenntartottam – a megszavazása szükséges ahhoz, hogy ez a törvény a mi álláspontunk szerint igazán működőképes legyen.
Befejezésül: Az egyensúly megteremtése érdekében megtettük a módosító indítványainkat. Azért, hogy a tudomány színvonala – ami a nemzetközi életben való jelenlétünkkel biztosítva van – megmaradhasson. Azért, hogy a tudományos igazság hirdetésének a szabadsága biztosítva legyen. Azért, hogy az államtól való önállóság megteremtése a köztestületiség, illetve az önálló gazdálkodás garantálásával biztosítva legyen. És végül azért, hogy az akadémiai szféra – amely a mi értelmezésünk szerint egy tágan értelmezett kör, és ezt nagyon sokszor elmondtuk mind a felsőoktatási törvénynél, mind az akadémiai törvénynél is – végre egyenlő partnerségek létrehozásával valósuljon meg.
Ez a cél vezérelt, és ennek értelmében kívánjuk még mindig fenntartani módosító indítványainkat. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
