VARGA ZOLTÁN (NDSZ)
VARGA ZOLTÁN (NDSZ)
VARGA ZOLTÁN (NDSZ) Köszönöm a szót és a korrekciót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A tegnapi – igen heves – napirend előtti csatározás után a mai, látszólag békésebb témákat idehozó napirend előtti hozzászólások sorában – leszámítva a nagyecsedi beszámolót –, úgy gondolom, olyan kérdésről kell szólnom, amely a választások tisztaságát és a választások végeredményének kialakulását alapvetően meghatározhatja.
Egy láthatatlan és hallhatatlan startpisztoly dördül el ebben az országban: holnaptól, 9-étől lehet gyűjteni a kopogtatócédulákat. Hogy miféle anomáliák előzték már meg ezt az akciót, azt hiszem, nagyon sokan tudnak róla; nem kívánok hosszan foglalkozni azzal, hogy előre gyűjtöttek pártok: nem kívánok azzal foglalkozni, hogy néhány párt igen furcsa közvélemény-kutatásokat végzett, megcímezve név szerint választópolgárokat, akik nem tudtak arról, hogy nevük szerepel a nyilvántartásukban; nem akarok arról szólni, hogy néhány párt választási ígéretekkel behatolt üzemekbe, intézményekbe, sőt iskolákba is. Amiről szólni szeretnék, az a fehér cédulák ügye, a kopogtatócéduláké.
Nagyon sok kérdőjel vetődik fel a jelenlegi, most kikézbesített cédulák ügyében: vajon megfelelő módon van-e előkészítve, megfelelő módon átgondolta-e a Kormány, a választási bizottság, illetve a törvényhozás, hogy ezek a minőségű cédulák alkalmasak-e arra, hogy tiszta, korrekt versenyt alakítsanak ki az országgyűlési képviselőjelöltek, illetve a pártok között?
Én magam nem indulok egyéni választókerületben, mégis gyűjtöttem néhány kopogtatócédulát, szeretném bemutatni, hölgyeim és uraim. (Felmutat néhány cédulát.) Ezek a kopogtatócédulák üresek, tegnap a függetlenek frakcióülésén adta az egyik képviselőtársam, akinél körülbelül kétszáz darab volt található belőlük. A válasz igen egyszerű: ezek a cédulák fénymásolhatók, tetszés szerint sokszorosíthatók, és tetszés szerinti módon – ha úgy tetszik, iparszerűen is – felhasználhatók.
(10.40)
Mire gondolok? Azt hiszem, át kell gondolni, tisztelt Ház, milyen módon lehet visszaélni azzal a ténnyel, hogy ez a cédula nem hasonlít a 90-es választásokon forgalomba került kopogtatócédulákhoz, amelyik sárga kartonból készült, nehezen vagy egyáltalán nem volt hamisítható. Az a tény, hogy ez a cédula ugyan garanciát jelenthet – a személyi szám felhasználásával és annak ellenőrzésével – arra, hogy megfelelő módon kerüljön felhasználásra, nem zárja ki a csalás és egyéb manipulációk lehetőségét, különös tekintettel arra, hogy leleményes vállalkozók és leleményes párttámogatók vannak ebben az országban bőséggel.
Annyit szeretnék elmondani, hogy ezt a cédulát fel lehet használni arra – mint ahogy már értesültem róla –, hogy néhány önkéntes pénzért értékesítse, önmagát pártszimpatizánsnak feltüntető vagy valóban pártszimpatizánsként szereplő vállalkozó – idézőjelben mondanám a vállalkozó szót –, és ezeket a cédulákat, tetszés szerinti személyi számokhoz hozzájutva vagy elkérve, megfelelő módon átadhatja saját pártja számára akár pénzért, akár szimpátiából.
A másik, ennél sokkal veszélyesebb mozzanat azonban, hogy egyes csoportok megtehetik, hogy több példányban készítenek el ugyanazon személyi számmal hitelesített cédulát, és ezt olyan jelölteknek is elküldik, akikkel egyáltalán nem szimpatizálnak, sőt ellenkezőleg, azt szeretnék, ha ez a jelölt nem kerülne fel képviselőjelöltként a magyar parlamentbe bejutható választható képviselők közé. Egész egyszerű a dolog: néhány száz kopogtatócédulát hamisítva el kell küldeni a kijelölt, megbuktatásra szánt képviselőjelöltnek, s az ellenőrzéskor majd elég megállapítani, hogy néhány száz hamisítvány is van a cédulák között, és máris nem indulhat a választásokon a kopogtatócédulák nem megfelelő számú beszedése miatt.
Hölgyeim és uraim, a kérdés sokkal komolyabb, mint ahogy most itt, ebben a Házban napirend előtt szólhatnánk róla, de úgy gondolom, hogy az utolsó percben, az utolsó órákban is vannak teendőink ezzel kapcsolatban. Kérdések persze fölvetődnek, hiszen mindannyian találkozunk a pártok különböző színes, gyönyörű minőségben készült nyomtatványaival, szórólapjaival, melyekben a képviselőjelöltek nemes tulajdonságait, pártjuk kitűnő ígéreteit juttatják el a választópolgárokhoz akár hetente vagy kéthetente is. Itt azonban úgy tűnik, hogy a gazdag pártokkal szemben egy szegény állam jelent meg egy igen rossz minőségű cédulával, egy olyan cédulával, amelynek alkalmazása esetén a választások tisztaságát akár már ma kétségbe lehet vonni.
Erről a helyről szeretném felhívni mindenekelőtt a tisztelt törvényhozás, a Belügyminisztérium, a választási bizottság és a tisztelt nyilvánosság figyelmét arra, hogy a dolog tarthatatlan. Azt hiszem, hogy a legsürgősebb intézkedést és a legsürgősebb választ igényli ez a kérdés, ha komolyan vesszük azt, hogy demokratikus, szabad választásokat akarunk Magyarországon 1994-ben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
