DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER előterjesztő: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindig jelentős esemény egy Ház történetében, amikor az Országgyűlés belső alkotmányát, a Házszabályt vitatja meg. Ez a mai alkalom is ilyen, amikor az Országgyűlés működését meghatározó egyik legfontosabb törvényalkotási lépésről kezd meg egy hosszabb vitát a Ház.
Az Országgyűlés Házszabálya nemcsak egy ciklusra, nemcsak egy adott politikai helyzetre, hanem - a remények szerint - hosszú távra alakíthatja a Ház működésének arculatát, járulhat hozzá ahhoz, hogy az Országgyűlés működéséről a polgároknak kedvező véleménye alakuljon ki, és az Országgyűlés - ahogyan az alkotmányügyi bizottság vitájában is elhangzott - mind a demokratizmus, mind a hatékonyság követelményeinek megfelelően működjön.
Előre kell azonban bocsátani, hogy nyilvánvalóan nem az Országgyűlés Házszabálya az a szabály, amelytől jól működik egy Országgyűlés. Azonban az elmúlt évek tapasztalatai is mutatják, hogy az Országgyűlés Házszabálya lehet akadálya a Ház jó, hatékony, demokratikus működésének.
Ezért különös öröm számomra, hogy bár az SZDSZ soraiból mondom el előadói beszédemet, nem az SZDSZ, nem is a kormánykoalíció, hanem valamennyi képviselőcsoport nevében terjeszthetem a Ház elé az új Házszabály tervezetét, amely terjedelmében kétszerese az előző Házszabálynak: 146 paragrafusból áll, és öt melléklettel együtt egy kifejezetten terjedelmes jogalkotási lépés.
Ezért mielőtt a javaslat ismertetésére térek, szeretném kifejezni köszönetemet mindazon képviselőcsoportoknak és mindazoknak, akik ennek a munkának a tető alá hozatalában segítséget nyújtottak.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy már az elmúlt ciklusban, négy éven keresztül, 1990-től folyamatosan zajlott egy előkészítő munka, amely sokszor 10 órás tárgyalások eredményeként bizonyos értelmű konszenzusokig eljutott már az elmúlt ciklus Országgyűlése során is.
(16.20)
Ezek a munkák nem vesztek el, eredményeik hasznosulnak a javaslatban. Tehát köszönet illeti az elmúlt Ház ügyrendi és alkotmányügyi bizottságát. Külön köszönet illeti dr. Somogyvári Istvánt, aki már az elmúlt ciklusban is szakértői segítségével járult hozzá a vitákhoz, és ennek a munkának a szakértői előkészítésében is nagyon nagy szerep hárult rá.
Köszönet illeti a hat képviselőcsoportot, hiszen az Országgyűlés megalakulása után, a nyári szünet kezdete előtt meglehetősen feszített időben kellett alkotó, konstruktív módon részt venni ebben a vitában, és ezt a konstruktivitást valamennyi képviselőcsoport tanúsította. Úgy érzem, a többség oldaláról szólva külön köszönet illeti az ellenzék konstruktivitását. Ezt Torgyán képviselő úrnak külön is köszönöm. Ő vetette fel a bizottság ülésén, hogy nem kellő hangsúllyal hangzott el a köszönet az ellenzék irányába. Most azért hívtam fel a figyelmét, mert éppen beszélgetett, és így nem hallhatta volna meg a köszönetet. Őszinte köszönet illeti az ellenzéki pártok részt vevő delegációit, akik a hatpárti tárgyalásokon részt vettek. Konstruktivitásuk, erőfeszítésük nélkül nem jött volna létre ilyen formában a tervezet.
Ez a munka azt is mutatja, remény van arra, hogy ez a házszabálytervezet, amit a következő napok vitája után reményeink szerint az Országgyűlés Házszabályként elfogad, nemcsak a mostani ciklus Házszabálya lesz, hanem bírja valamennyi, jelenleg parlamenti képviselettel rendelkező párt támogatását.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendkívül terjedelmes határozati javaslat vitájában az előterjesztő nem tud minden ponttal részletesen foglalkozni. Sőt még arra sem vállalkozhat, hogy minden jelentősebb ponttal jelentőségének megfelelően foglalkozzon az előterjesztésben. A hatpárti előterjesztés talán nem indokolatlanul indít arra, hogy csak a legfontosabb pontokkal foglalkozzam, és utána az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai emeljenek ki számukra fontos javaslatokat a tervezetből.
A magam részéről ezért az előadói beszédben tulajdonképpen két nagy témával szeretnék foglalkozni. Egyrészt azzal, hogy miért van szükség új Házszabályra, másrészt azzal, hogy milyen lényeges új elemeket tartalmaz a Házszabály tervezete.
Az első kérdésre, hogy miért van szükség új Házszabályra, talán azt is mondhatnám, hogy akit az elmúlt másfél óra nem győzött meg arról, hogy új Házszabályra van szükség, az nem is érti, hogy miért van szükség Házszabályra. De ez nem elegendő indok - a negatív tapasztalatok vagy az elmúlt négy év esetleges negatív tapasztalatai - arra, hogy új Házszabály szülessen. Látnunk kell azt, hogy az a Házszabály, amelyet 1989 júniusában még az egypárti parlament elfogadott, ez a házszabálytervezet a nyolcszori módosítás útján sem vált alkalmassá a többpárti, hatékony parlamenti munka szabályozására.
Ez a tény tükröződött abban is, hogy a hatályos Házszabály szövegét az Országgyűlés nagyon sok esetben nem tartotta be, az Országgyűlés a Házszabály szövegével ellentétes gyakorlatot alakított ki. A hatályos Házszabály 77 szakaszát közel 80, részint házbizottsági, részint ügyrendi bizottsági állásfoglalás egészítette ki, tökéletesítette, nagyon sok ponton a Házszabály szó szerinti szövegével ellentétes gyakorlatot bevezetve.
Ez a kettősség, hogy egyrészről van egy írott Házszabály, másrészről a Háznak van ettől eltérő gyakorlata, már mutatja, hogy az írott Házszabály módosításra, változtatásra szorul. Az eddigi működés során bizonyos intézmények a Ház működésének fontos, nélkülözhetetlen elemévé váltak. Ilyen intézmény a házbizottság, amelyről a hatályos Házszabály egyetlen szóban sem rendelkezik. Ugyanakkor léte elengedhetetlen része a Ház hatékony működésének. De említhetném az országgyűlési képviselőcsoportokat is, amelyekre a többpárti parlamenti demokrácia működése épül, és amelyekkel kapcsolatos intézményes garanciákat a hatályos Házszabály egyáltalán nem tartalmaz.
Végezetül az új Házszabály szükségességét igazolja, hogy a hatályos Házszabály gyakorlatilag egyáltalán nem rögzít ellenzéki jogokat: ellenzék számára a hatályos Házszabály semmifajta garanciát nem tartalmaz. A Háznak természetesen van bizonyos gyakorlata, amely az ellenzék számára lehetőségeket biztosított, de ez a gyakorlat nem kikényszeríthető házszabályi rendelkezésekre épül, hanem a Ház eddigi konszenzusára, amely konszenzus nyilván bármikor felborítható, és egy érzékeny alap az ellenzék számára. Egy magára valamit adó ellenzék nem építhet ilyen homokra, hanem szilárd, törvényben, illetőleg szabályokban meghatározott jogosítványokra, garanciákra van szükség ahhoz, hogy az ellenzék hatékonyan elláthassa funkcióit.
Mi az, amiben lényegesen újat tervez ez a Házszabály? Az országgyűlések hagyományos feladata kettős. Egyrészről a törvényalkotás a mindenkori parlament feladata, másrészről a végrehajtó hatalom ellenőrzése. Mindkét területen újdonságokat vezet be a tervezet. Egyrészről megpróbálja megteremteni a törvényalkotó munka kiszámíthatóságát, megpróbálja megteremteni azt, hogy a törvényalkotás folyamatában ne csak az Országgyűlés tagjai és a kormány vehessen részt, hanem lehetőleg minél szélesebb ismeretekre alapozhassák döntéseiket az országgyűlési képviselők. Ne csak egyoldalú, vagy szűk körű információkat ismerhessenek meg, hanem a törvények megalkotása során megismerhessék a szakmai érdekképviseletek, a társadalmi szervezetek véleményét is.
Ezért a tervezet a mostaninál nagyobb szerepet szán a bizottságoknak. A bizottságok nagyon sokrétű tevékenységet fognak folytatni az új tervezet elfogadása után, hiszen a bizottságokban folytatódik az a vita, amelyet egy 20 tagú bizottság keretei között nyilvánvalóan sokkal hatékonyabban, értelmesebben, konstruktívabban lehet lefolytatni, mint egy 386 tagú plenáris ülésen. Ezek a bizottságok intézményes formában igénybe vehetik a külső segítséget. A Házszabály tervezete lehetővé teszi, hogy valamennyi képviselőcsoport legalább egy szakértővel képviseltesse magát a bizottságok ülésén. Pontosabban legalább egy szakértőt a bizottság ülésére meghívhasson, a szakértő támogathassa a képviselőcsoport jelenlévő tagjait.
Lehetővé teszi a Házszabály, hogy a bizottságban lévő képviselők kettő ötödének, tehát 40 százalékának kérésére meghallgatást végezzen a bizottság. Ezt adott esetben törvényjavaslatok vitájában is kezdeményezheti.
Új intézménye a Házszabálynak az úgynevezett lobbylista bevezetése. Bármely, a bíróságnál bejegyzett társadalmi szervezet vagy érdekképviselet kérheti, hogy erre a lobbylistára felkerüljön a neve. A bizottságoknak lehetősége van megismerni a lobbylistán szereplő érdekképviseletek, társadalmi szervezetek véleményét döntéseik kialakítása során.
Az új Házszabály a törvényjavaslatok vitájának intézményes kereteit próbálja azzal is elősegíteni, hogy különbséget tesz a napirendek tárgyalása és a napirenden kívüli tárgyalás között. Ez a javaslat egyszer már volt az előző Ház asztalán. Annak idején a Fidesz terjesztette elő. A Fidesz javaslataként épült be a mostani tervezetbe is. Tehát a napirend előtti hozzászólás jogát a frakciók számára teremti meg, a napirenden kívüli egyéb hozzászólás joga intézményesen minden képviselőt megillető jog lesz. Ezzel a napirend előtti vita kereteit ésszerű keretek közé szorítja.
Ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy azok a kérdések, témák, amelyek eddig csak napirend előtti vitaként bukkantak fel a Ház programjában, más intézményeken, így a politikai vita intézményein, az azonnali kérdés intézményén, vagy a minden frakció számára minden héten garanciaként biztosított interpellációs jogon keresztül kerüljenek az Országgyűlés napirendjére.
(16.30)
A törvényalkotást szolgálja az is, hogy próbáljuk a törvényalkotás menetében a mai vitában korábban elhangzott - bocsánat, nem a mai vitában hangzott el, hanem a vitát megelőző televíziós műsorban hangzott el -, hogy az előző parlament 21 500 alkalommal szavazott. Ez egy irreálisan nagy szám. Ebben a 21 500 szavazásban eltűnt az a körülbelül 4-500 igazán politikai jelentőségű érdemi döntés, amit a parlament hozott, és ahol lenne értelme annak, hogy a különböző álláspontok ütközzenek, és nagyon sok esetben a képviselők olyan kérdéseket voltak kénytelenek eldönteni, amelynek a hátterét a dolog természetétől fogva nem is ismerhették meg. Ezért szeretnénk elérni azt, hogy több idő legyen magára a vitára, és a parlament plénuma azokat a kérdéseket döntse el, amiknek igazán jelentős politikai súlya van.
Szeretnénk a törvényekről folyó vitánál a tárgyra térést, a tárgyszerűséget előmozdítani, ezért az elnök jogait bizonyos értelemben bővítenénk, és a mindenkori elnöktől számon is kérhető lenne, hogy a vitát a tárgy keretei között tartsa, és ne robbantsa szét mindig az egyes törvényjavaslatok vitáját a tárgyhoz nem kapcsolódó hozzászólás.
Szeretnénk a részletes vitát is érdemi vitává alakítani, a részletes vita kereteit is ésszerűbbé tenni.
Ezeken az utakon keresztül, a bizottságok szerepének növelésén keresztül, a meghallgatás intézményén, a lobbylista bevezetésén és a parlamenti plenáris ülés időkereteinek, időbeni tervezhetőségének a megteremtésén keresztül a törvényalkotást szeretnénk hatékonyabbá tenni.
Ugyanakkor az új tervezet a végrehajtó hatalom ellenőrzését szeretné hatékonyabbá tenni. A hatályos Házszabályban gyakorlatilag nincsenek meg olyan intézmények, amelyek ellenzéki jogként garantálják a végrehajtó hatalom ellenőrzését. Az új Házszabálytervezet néhány ilyen új intézkedést vezet be.
Új intézkedés, amely az ellenzék számára biztosít jogosítványt a végrehajtó hatalom ellenőrzésében, például az a rendelkezés, hogy a miniszteri meghallgatást végző bizottságnak évente kötelessége meghallgatni azt a minisztert, akit a kinevezés előtt meghallgatott. Természetesen ez nem érinti a bizottság többségének azt a jogát, hogy akár hetente meghallgassa a minisztert, de az, hogy évente egyszer kötelező meghallgatni, az az ellenzék számára biztosít egy garanciát, hogy évente egyszer a miniszterhez a bizottság keretei között kérdéseket intézhet. Ilyen intézmény a hatályos Házszabályban nincsen.
Az ellenzék számára biztosít jogokat a kormány munkáját folyamatosan ellenőrző albizottság létrehozásának kötelezővé tétele. Minden bizottság, amely eddig csak törvény-előkészítéssel foglalkozott, ezentúl köteles lesz olyan bizottságot létrehozni, amely az általa tárgyalt, az általa megvitatott törvények kormány általi végrehajtását, illetőleg ha nem a kormány a törvény végrehajtója, a gyakorlati érvényesülését ellenőrzi és számonkéri.
Ellenzéki jogosítvány az az intézmény, amely a parlamenti vitát az eddigiektől eltérően korlátozottan teszi lezárhatóvá. Ugye a hatályos Házszabály értelmében bármely képviselő bármikor javasolhatja a vita lezárását, és a többség egyoldalúan bármikor lezárhatja a vitát. Az új tervezet az ellenzék számára is lehetőséget teremt azzal, hogy nem lesz kiszolgáltatva olyan mértékig a többségnek, ahogy eddig volt, mármint az eddigi rendelkezések értelmében volt, hogy minden ilyen indítványra, amely a vita soronkívüli lezárását szorgalmazza, csak akkor kerülhet sor, ha már minden képviselőcsoport elmondhatta a véleményét, és ilyen esetekben is minden képviselőcsoportnak van lehetősége arra, hogy elmondja saját álláspontját a vita lezárásával kapcsolatban.
A szavazások után minden képviselőcsoportnak lehetősége van megindokolni, hogy miért szavazott úgy, ahogy szavazott - ez is új intézmény. Ez ugyan nem kormányzati ellenőrzési jog, de ellenzéki jog, hogy az ellenzék is kifejtheti álláspontját, hiszen ismerjük, hogy a miniszteri expozé az utolsó szó, és a miniszteri expozé után csak a döntés születik meg, és a képviselőcsoportok maximum sajtótájékoztatón ismertethették, hogy miért nem támogattak egy előterjesztést. Erre a jegyzőkönyv számára is sor kerülhet itt a parlament plénumán.
Új intézmény ellenzéki jogosítványként a vizsgáló bizottság felállítása. Eddig a képviselők többségének az akaratától függött a vizsgálóbizottság felállítása. Ha a többség nem akart vizsgálóbizottságot felállítani, akkor nem jött létre vizsgálóbizottság. Most a képviselők egyötöde felállíthat vizsgálóbizottságot.
Ellenzéki jogosítvány a politikai vitanap intézménye is. A képviselők egyötödének kérésére politikai vitanapot kell tartani azokban a témákban, amiket az indítványozók előterjesztenek.
Szeretnék itt kitérni arra, hogy nemcsak az egyötöd szabályain keresztül teremt meg ellenzéki jogosítványokat ez a tervezet, hanem azon keresztül is, hogy - például a vizsgálóbizottságnál - tételesen is rögzíti, hogy ha a vizsgálóbizottság tevékenysége a kormány vagy valamely kormányzati szerv tevékenységére irányul, tehát a vizsgálat valamely kormányzati szerv tevékenységét vizsgálja, akkor ennek a vizsgálóbizottságnak a vezetője mindig ellenzéki képviselő kell hogy legyen.
Vitaként merült fel az előterjesztés során, hogy vajon az egyötödös szabály ellenzéki jogosítványt teremt-e egy olyan Házban, ahol az ellenzék a 20 százalékos, egyötödös indítványhoz képest 28 százalékkal rendelkezik. Volt olyan hozzászóló, aki azt javasolta, hogy 15 képviselő, vagy egy frakció is indítványozhassa ezeket az intézményeket. El kell mondanom, hogy ezt még az ellenzék többsége sem támogatta, tehát az indítványozó magára maradt, hiszen ilyen értelemben - a vitában is elhangzott - ha 15 képviselő indítványára kötelező vizsgálóbizottságot felállítani, akkor tulajdonképpen ezen keresztül a vizsgálóbizottság intézménye lehetetlenné tehető, hiszen 386 képviselő több tucat vizsgálóbizottságot állíthat fel, amelyek gyakorlatilag nem tudják betölteni a funkciójukat, hiszen minden vizsgálóbizottságban olyan képviselők vannak, akik egyidejűleg négy-öt vizsgálóbizottság tagjai. Ilyen módon gyakorlatilag lehetetlenné tehető ez az intézmény. Így, bár méltányoltuk azt az indítványt, hogy egy frakció is felállíthasson vizsgálóbizottságot, vagy politikai vitát kezdeményezhessen, ez az indítvány - a Kisgazda Pártnak ez az indítványa - nem nyerte el a másik öt képviselőcsoport támogatását. Az az indítvány, hogy 20 százalékra szállítsuk le az ellenzéki jogosítványokat, nemzetközi szinten példa nélküli gyakorlatot honosít meg, a kivételes vitánál a 80 százalékos indítvány ennek a pandanja. Ezek nemzetközi szinten példa nélküli szigorítások, amelyekben az ellenzék számára - meggyőződésem szerint, és ebben úgy tűnt, konszenzus volt a hat párt között - a hatályos Házszabályhoz képest jelentős jogosítványokat biztosít a tervezet.
Tisztelt Ház! Végezetül arról kell szólnom, hogy ezekkel az ellenzék számára tett gesztusokkal kapcsolatban megfogalmazódott több fórumon, hogy indokolt-e ilyen gesztusokat tenni, ami nemzetközi szinten nem létezik, a nemzetközi gyakorlatban nem létezik. Nagyon sok parlamentben például a bizottsági elnöki tisztségeket a többség tölti be, nagyon sok parlamentben gyakorlatilag ismeretlen az 50 százalék alatti döntés, tehát az a döntés, amikor a kisebbség is eldönthet valamit. Ebben a vonatkozásban a többség álláspontját kell ismertetnem, tehát a jelenlegi parlamenti többség álláspontját, hogy ezek a lépések a parlamentarizmus hosszú távú érdekét szolgálják. Hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy a parlamentarizmus nem egy egyszeri állapot, nem egy egyszeri politikai helyzet, hanem változó politikai helyzetet feltételez.
(16.40)
Az érdemi parlamenti munka nagyon fontos része az ellenzék érdemi munkája. Az ellenzék érdemi munkája nélkül a mindenkori többség csak négyévente, a választásoknál szembesülne azzal, hogy milyen ellenérvek hangzanak el munkájával szemben. A mindenkori többségnek is érdeke, hogy nagyvonalú legyen a kisebbséggel szemben, nagyvonalú legyen az ellenzékkel szemben, mert a választók akarata forgandó; az a többség, amely ma többség, az tegnap kisebbség volt és holnap újra lehet kisebbség. Ezzel a szemponttal a Házszabályok megalkotásánál számolni kell.
A konstruktív ellenzék tehát szerintem értelmes kategória és ebben a vitában is megnyilvánult, hogy van ilyen kategória. Még ha lesznek is pillanatok, amikor ez az ellenzék megnehezíti a többség hétköznapjait, ez a megnehezítés adott esetben tízezrek, százezrek véleményét tolmácsolhatja a parlament ülésén. Ezt a véleményt ismerni kell, ezzel a többségnek szembesülnie kell, s erre itt, a parlament plénumán válaszolnia kell.
Így válik a parlament a politikai döntéshozatal legfontosabb színterévé, az ország legitim döntéshozó szervezetévé.
Tisztelt Ház! Végezetül szeretnék ismertetni egy olyan álláspontot, olyan döntést, amely a vita eredményeként az alkotmányügyi bizottságban fogalmazódott meg.
Nyilvánvaló, hogy minden új intézkedés kockázatokkal jár. Senki ne higgye, hogy az új Házszabály megalkotásával az Országgyűlés minden problémától mentesen fog működni, s hogy az új Házszabály következtében az Országgyűlés maga lesz a törvényhozások ideáltípusa. Nyilván ezek a bevezetni javasolt szabályok is sok gyakorlati problémát fognak felvetni. Ezért az alkotmányügyi bizottságban előterjesztettem azt a javaslatot - amit többen támogattak,, hogy egy évi működés után az alkotmányügyi bizottság készítsen jelentést a Háznak arról, hogy a bevezetett intézkedések beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, működőképes, hatékony lett-e a Ház munkája, jobb lett-e a Ház teljesítőképessége, a demokratizmusnak, a hatékonyságnak jobban megfelelően működik-e a Ház, és ahol szükséges, a módosításokra tegyenek javaslatot.
Ebben a reményben ajánlom a tisztelt Ház szíves figyelmébe az Önök asztalán lévő tervezetet, ebben a reményben kérem valamennyi képviselőcsoport; mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőcsoportok konstruktív részvételét a vitában. Szeretném előre jelezni, hogy a már beérkezett módosító indítványok döntő többsége ebben a szellemben született, a hatpárti egyeztetés során már megvitattuk és ezek jelentős hányadát a hatpárti előterjesztők támogatni fogják, tehát ezek jobbító szándékú javaslatként be tudnak épülni a tervezetbe. Ezt kérem Önöktől a vitában is, az általános vitában ma és holnap, illetőleg a bizottsági tárgyalások során is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
